A Balassagyarmati Törvényszék Mf.21309/2007/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 239. §, 253. §] Bírók: Barsi József, Nagy Andrea, Pappné dr. Makka Éva

Nógrád Megyei Bíróság

2.Mf. 21.309/2007/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Nógrád Megyei Bíróság ... szám alatti) ügyvéd által képviselt ... II. rendű (... szám alatti lakosok) felpereseknek ... igazgató által képviselt .... szám alatti) alperes ellen kártérítés iránt a ...Munkaügyi Bíróságon indult perében 2007. szeptember 24-én kelt ... számú ítélet ellen a felperesek 27. és az alperes 28. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében részben, az I. rendű felperes javára megállapított keresetveszteségi hátralék (1.128.078,- Ft) és a havi 26.018,- Ft kártérítési járadék vonatkozásában megváltoztatja és az ez irányú keresetet elutasítja, az elsőfokú perköltség összegét 100.000,- (százezer) forintra leszállítja, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A peres felek fellebbezési perköltségüket maguk viselik.

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A munkaügyi bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek kártérítésként 1.128.078,- Ft elmaradt jövedelmet és késedelmi kamatát, a jövőre nézve pedig havi 26.016,- Ft járadékot keresetveszteségként.

Háztartási kisegítés címén havi 10.000,- Ft járadékot és 680.000,- Ft már lejárt összeget és késedelmi kamatát, gyógyszerköltségként pedig 92.222,- forintot és késedelmi kamatát.

Az I. rendű felperes javára 1.500.000,- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetét, valamint a II. rendű felperes nem vagyoni kártérítési keresetét elutasította.

Kötelezte az alperest 200.000,- Ft perköltség megfizetésére is.

Az ítélet indokolása szerint az I. rendű felperes munkabalesetet szenvedett az alperesnél 2001. november 16-án, melynek következtében jobb kezének orsócsont törését szenvedte el.

Ezt követően határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonya annak lejártával, 2002. augusztus 31-én megszűnt. A balesetet követően egy évig 100 %-os táppénzt kapott, ezután 2003. augusztus 17-ig munkanélküli járadékot, majd folytatólag rendszeres szociális járadékot az időközben megállapított 50 %-os munkaképesség csökkenésére tekintettel.

Az 50 % munkaképesség csökkenés 36 %-ban baleseti eredetű, melyre figyelemmel baleseti járadékot is folyósítottak részére.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes közrehatása a baleset bekövetkeztében nem vehető figyelembe, mert az alperes eltűrte a helytelen gyakorlatot, melynek során nem a munkavégzéshez megfelelő cipőt viselt az I. rendű felperes.

A nem vagyoni kárigény tekintetében a szakértői vélemény alapján nem volt megállapítható, hogy a munkahelyi balesettel összefüggésben állna a felperes életvitelének a megnehezülése, de a bíróság a 36 %-os baleseti munkaképesség csökkenésre figyelemmel, mérlegeléssel 1,5 millió forint nem vagyoni kártérítést talált megállapíthatónak az ítélethozatali értékviszonyok alapján, ezért késedelmi kamatot ezen összegre nézve nem ítélt meg.

Az I. rendű felperes keresetveszteség iránti igénye tekintetében a munkaügyi bíróság megállapította, hogy nincs adat arra, hogy az alperes a határozott idő lejárta után is tovább foglalkoztatta volna a felperest, ezért a keresetveszteség megállapításánál a minimálbért vette alapul 2003. évtől kezdődően, levonva abból a felperes által kapott járadékokat és 8,5 % nyugdíjjárulékot.

Az elsőfokú ítélet szerint a háztartási munkák elvégzésében kisegítésre szorul az I. rendű felperes, melynek költségeként havi 10.000,- forintot látott megállapíthatónak. A gyógyszerköltséget is megállapította a szakértői vélemény alapján, míg a gondozás címén előterjesztett kárigényt elutasította a szakvéleményre figyelemmel.

A lakásfenntartási és utazási többletköltség iránti igényt nem tartotta indokoltnak az elsőfokú bíróság annak bizonyítatlansága folytán. A "kulturális többletköltség" tekintetében pedig azt állapította meg, hogy az nem vonható a kár fogalmi körébe, ha a felperes megnövekedett szabadidejében többet olvas, TV-t néz vagy lemezt hallgat, így az nem róható az alperes terhére.

A II. rendű felperes esetében úgy ítélte meg, hogy az I. rendű felperes balesete folytán nem érte olyan kár, ami megalapozná a nem vagyoni kárigényét.