32017L0541[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/541 irányelve (2017. március 15.) a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2017/541 IRÁNYELVE

(2017. március 15.)

a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról

I. CÍM

TÁRGY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg a terrorista bűncselekmények fogalommeghatározása, és a terrorista bűncselekmények, a terrorista csoporthoz kapcsolódó bűncselekmények valamint a terrorista tevékenységekhez kapcsolódó bűncselekmények terén a szankciókat érintően, továbbá intézkedéseket határoz meg a terrorizmus áldozatainak védelmére és támogatására, valamint az áldozatoknak való segítségnyújtásra vonatkozóan.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

"pénzeszközök" : materiális vagy immateriális, ingó vagy ingatlan eszközök bármilyen típusa azok szerzésének módjára való tekintet nélkül, továbbá bármilyen - akár elektronikus, akár digitális - formában lévő olyan jogi dokumentum vagy okirat, amely az ezen eszközökre vonatkozó jogcímet vagy érdekeltséget bizonyítja, többek között, de nem kizárólag bankhitelek, utazási csekkek, bankcsekkek, átutalási megbízások, részvények, értékpapírok, kötvények, váltók, hitellevelek;

2.

"jogi személy" : minden, az alkalmazandó jog értelmében jogi személyiséggel rendelkező jogalany, kivéve az államokat és a közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket;

3.

"terrorista csoport" : kettőnél több személyből álló, hosszabb időre, szervezett terrorista bűncselekmények elkövetése végett összehangoltan működő csoport; "szervezett csoport": olyan csoport, amelyet nem egy bűncselekmény közvetlen elkövetésére hoztak létre alkalomszerű jelleggel, és amelyben a tagoknak nincs szükségképpen formálisan meghatározott szerepe, illetve nem szükséges a tagság folyamatossága vagy a fejlett struktúra.

II. CÍM

TERRORISTA BŰNCSELEKMÉNYEK ÉS TERRORISTA CSOPORTHOZ KAPCSOLÓDÓ BŰNCSELEKMÉNYEK

3. cikk

Terrorista bűncselekmények

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy terrorista bűncselekményként határozzák meg a nemzeti jogban bűncselekményként meghatározott következő olyan szándékos cselekményeket, amelyek jellegük vagy összefüggéseik folytán komoly kárt okozhatnak egy államnak vagy egy nemzetközi szervezetnek, amennyiben azokat a (2) bekezdésben felsorolt célok egyike véghezvitelének érdekében követik el:

a) személy élete elleni támadás, amely halált okozhat;

b) személy testi épsége elleni támadás;

c) emberrablás vagy túszejtés;

d) kormányzati létesítmény vagy közintézmény, közlekedési rendszer, infrastrukturális létesítmény - beleértve az informatikai rendszert is -, kontinentális talapzaton rögzített építmény, közterület vagy magántulajdon olyan súlyos megrongálása, amely emberi életet veszélyeztethet vagy jelentős gazdasági veszteséget idézhet elő;

e) légi jármű, vízi jármű vagy más tömegközlekedési, illetve áruszállító eszköz hatalomba kerítése;

f) robbanóanyag vagy fegyver - ideértve a vegyi, biológiai, radiológiai vagy nukleáris fegyvereket - előállítása, birtoklása, megszerzése, szállítása, rendelkezésre bocsátása vagy felhasználása, valamint a vegyi, biológiai, radiológiai vagy nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kutatás és fejlesztés;

g) veszélyes anyag kiengedése, vagy tűzvész, árvíz vagy robbanás előidézése, amely emberi életet veszélyeztet;

h) a víz- vagy áramellátásnak, illetve más létfontosságú természeti erőforrás ellátásának olyan megzavarása vagy megszakítása, ami emberi életet veszélyeztet;

i) a 2013/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) 4. cikkében említett, rendszert érintő jogellenes beavatkozás azokban az esetekben, amelyekre az említett irányelv 9. cikkének (3) bekezdése vagy 9. cikke (4) bekezdésének b) vagy c) pontja alkalmazandó, valamint a 2013/40/EU irányelv 5. cikkében említett, adatot érintő jogellenes beavatkozás azokban az esetekben, amelyekre az említett irányelv 9. cikke (4) bekezdésének c) pontja alkalmazandó;

j) az a)-i) pontban felsorolt cselekmények elkövetésével való fenyegetés.

(2) Az (1) bekezdésben említett célok az alábbiak:

a) a lakosság súlyos megfélemlítése;

b) egy kormány vagy egy nemzetközi szervezet jogellenes kényszerítése arra, hogy az valamilyen intézkedést megtegyen vagy ne tegyen meg;

c) egy ország vagy egy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos, gazdasági vagy társadalmi struktúráinak súlyos destabilizálása vagy lerombolása.

4. cikk

Terrorista csoporthoz kapcsolódó bűncselekmények

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendőek legyenek az alábbi cselekmények:

a) terrorista csoport irányítása;

b) terrorista csoport tevékenységében való részvétel, beleértve információk vagy anyagi források szolgáltatását vagy a terrorista csoport tevékenységeinek bármilyen módon történő finanszírozását is, annak tudatában, hogy ez a részvétel hozzájárul a terrorista csoport büntetendő tevékenységeihez.

III. CÍM

TERRORISTA TEVÉKENYSÉGEKHEZ KAPCSOLÓDÓ BŰNCSELEKMÉNYEK

5. cikk

Terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen valamely üzenetnek azzal a szándékkal való terjesztése vagy egyéb módon a nyilvánosság számára - bármilyen eszköz révén akár online, akár offline módon történő - hozzáférhetővé tétele, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének a)-i) pontjában felsorolt bűncselekmények valamelyikének elkövetésére felbujtson, amennyiben ez a magatartás közvetlenül vagy közvetve - például a terrorista cselekmények dicsőítése révén - szorgalmazza terrorista bűncselekmények elkövetését, és ezáltal annak veszélyével jár, hogy sor kerülhet egy vagy több ilyen bűncselekmény elkövetésére.

6. cikk

Terroristák toborzása

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen más személyeknek a 3. cikk (1) bekezdésének a)-i) pontjában vagy a 4. cikkben felsorolt bűncselekmények egyikének elkövetésére vagy elkövetésében való közreműködésre való felhívása.

7. cikk

Terrorista kiképzésben részesítés

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen a robbanóanyagok, tűzfegyverek vagy más fegyverek, mérgező vagy veszélyes anyagok készítésére vagy használatára, vagy más különleges módszerek vagy technikák alkalmazására vonatkozó útmutatás adása a 3. cikk (1) bekezdésének a)-i) pontjában felsorolt bűncselekmények valamelyikének elkövetése vagy abban való közreműködés céljából, amennyiben arra annak tudatában kerül sor, hogy az átadott ismereteket e célokra kívánják felhasználni.

8. cikk

Terrorista kiképzésben való részvétel

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen a robbanóanyagok, tűzfegyverek vagy más fegyverek, mérgező vagy veszélyes anyagok készítésére vagy használatára, vagy más különleges módszerek vagy technikák alkalmazására vonatkozó útmutatás igénybevétele a 3. cikk (1) bekezdésének a)-i) pontjában felsorolt bűncselekmények valamelyikének elkövetése vagy abban való közreműködés céljából.

9. cikk

Terrorizmus céljából való utazás

(1) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen az adott tagállamtól eltérő országba az alábbi célokból történő utazás: a 3. cikkben említett valamely terrorista bűncselekmény elkövetése vagy abban való közreműködés; terrorista csoport tevékenységében való, a 4. cikkben említett részvétel, annak tudatában, hogy ez a részvétel hozzá fog járulni az adott csoport büntetendő tevékenységeihez; a 7. cikk szerinti terrorista kiképzésben részesítés vagy a 8. cikk szerinti terrorista kiképzésben való részvétel.

(2) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen az alábbi magatartások valamelyike:

a) az adott tagállamba az alábbi célokból történő utazás: a 3. cikkben említett valamely terrorista bűncselekmény elkövetése vagy abban való közreműködés; terrorista csoport tevékenységében való, a 4. cikkben említett részvétel, annak tudatában, hogy ez a részvétel hozzá fog járulni az adott csoport büntetendő tevékenységeihez; a 7. cikk szerinti terrorista kiképzésben részesítés vagy a 8. cikk szerinti terrorista kiképzésben való részvétel; vagy

b) az adott tagállamba a 3. cikkben említett valamely terrorista bűncselekmény elkövetésének vagy az abban való közreműködésnek a szándékával beutazó személy által végzett előkészületi cselekmények.

10. cikk

Terrorizmus céljából való utazás szervezése vagy egyéb módon történő elősegítése

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen minden olyan cselekmény, amely segítséget nyújt valamely személynek a 9. cikk (1) bekezdésében és a 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett terrorizmus céljából való utazásához azáltal, hogy az említett utazást szervezi vagy azt elősegíti, és amelyre annak tudatában kerül sor, hogy a segítség az említett célt szolgálja.

11. cikk

A terrorizmus finanszírozása

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen pénzeszközök bármely módon, közvetve vagy közvetlenül, azzal a szándékkal, illetve annak tudatában történő rendelkezésre bocsátása vagy gyűjtése, hogy e pénzeszközöket részben vagy egészben a 3-10. cikkben említett bűncselekmények bármelyikének elkövetésére vagy az abban való közreműködésre használják fel.

(2) Amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett terrorizmusfinanszírozás a 3., 4. és 9. cikkben foglalt bűncselekmények valamelyikét érinti, nem szükséges, hogy a pénzeszközöket akár részben, akár egészben e bűncselekmények bármelyikének elkövetésére vagy az azokban való közreműködésre ténylegesen felhasználják, valamint az sem szükséges, hogy az elkövetőnek tudomása legyen arról, hogy a pénzeszközöket konkrétan mely bűncselekményre vagy bűncselekményekre fogják fordítani.

12. cikk

Terrorista tevékenységekhez kapcsolódó egyéb bűncselekmények

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az alábbi szándékos cselekmények terrorista tevékenységhez kapcsolódó bűncselekménynek minősüljenek:

a) lopás minősített esete a 3. cikkben felsorolt bűncselekmények valamelyikének elkövetése céljából;

b) zsarolás a 3. cikkben felsorolt bűncselekmények valamelyikének elkövetése céljából;

c) hivatalos okmányok hamisítása vagy felhasználása a 3. cikk (1) bekezdésének a)-i) pontjában, a 4. cikk b) pontjában és a 9. cikkben felsorolt bűncselekmények valamelyikének elkövetése céljából.

IV. CÍM

A TERRORISTA BŰNCSELEKMÉNYEKKEL, A TERRORISTA CSOPORTHOZ KAPCSOLÓDÓ BŰNCSELEKMÉNYEKKEL ÉS A TERRORISTA TEVÉKENYSÉGEKHEZ KAPCSOLÓDÓ BŰNCSELEKMÉNYEKKEL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

13. cikk

Terrorista bűncselekményekkel való kapcsolat

A terrorista bűncselekmény tényleges elkövetése nem szükséges feltétele annak, hogy a 4. cikkben vagy a III. címben említett bűncselekmények büntetendőnek minősüljenek, az 5-10. és a 12. cikkben említett bűncselekmények büntetendővé minősítésének szempontjából pedig szintén nem tekintendő szükséges feltételnek az ebben az irányelvben meghatározott valamely más konkrét bűncselekmény vonatkozásában fennálló kapcsolat megállapítása.

14. cikk

Bűnsegély, felbujtás, kísérlet

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3-8., a 11. és a 12. cikkben említett bűncselekményekhez nyújtott bűnsegély büntetendő legyen.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3-12. cikkben említett bűncselekményekre való felbujtás büntetendő legyen.

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3., 6., 7. cikkben, a 9. cikk (1) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjában, valamint a 11. és 12. cikkben említett bűncselekmények elkövetésének kísérlete - a 3. cikk (1) bekezdésének f) pontja szerinti birtoklás és a 3. cikk (1) bekezdésének j) pontjában említett bűncselekmény kivételével - büntetendő legyen.

15. cikk

Természetes személyekkel szembeni szankciók

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3-12. és a 14. cikkben említett bűncselekményeket olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal büntessék, amelyek átadást vagy kiadatást eredményezhetnek.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3. cikkben említett terrorista bűncselekmények és a 14. cikkben említett bűncselekmények, amennyiben azok terrorista bűncselekményekhez kapcsolódnak, súlyosabb szabadságvesztéssel legyenek büntetendők, mint amelyek a nemzeti jog alapján az ilyen bűncselekményekre a 3. cikk értelmében szükséges különös szándék hiányában kiszabhatók, kivéve, ha a kiszabható büntetések már a nemzeti jog szerinti legsúlyosabb büntetések.

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 4. cikkben felsorolt bűncselekmények olyan szabadságvesztéssel legyenek büntetendők, amelynek felső határa a 4. cikk a) pontjában említett bűncselekmény esetében legalább tizenöt év, a 4. cikk b) pontjában felsorolt bűncselekmények esetében pedig legalább nyolc év. Amennyiben a 3. cikk (1) bekezdésének j) pontjában említett terrorista bűncselekményt a 4. cikk a) pontjában említett terrorista csoportot irányító személy követi el, a kiszabható szabadságvesztés büntetés felső határa legalább nyolc év.

(4) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben a 6. vagy a 7. cikkben említett valamely bűncselekmény gyermekkorú személyre irányul, ezt a körülményt - a nemzeti joggal összhangban - a büntetéskiszabás során figyelembe lehessen venni.

16. cikk

Enyhítő körülmények

A tagállamok meghozhatják a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 15. cikkben említett büntetések enyhíthetők legyenek, ha az elkövető:

a) felhagy a terrorista tevékenységgel; és

b) a közigazgatási vagy az igazságügyi hatóságoknak olyan információkat szolgáltat, amelyeket azok egyébként nem tudnának megszerezni, ezzel segítve őket az alábbiakban:

i. a bűncselekmény következményeinek megakadályozása vagy enyhítése;

ii. a többi elkövető személyazonosságának megállapítása vagy azok bíróság elé állítása;

iii. bizonyíték megszerzése; vagy

iv. a 3-12. és a 14. cikkben említett további bűncselekmények elkövetésének megakadályozása.

17. cikk

Jogi személyek felelőssége

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek a 3-12. és a 14. cikkben említett bármely bűncselekményért, amelyet akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, és amely a következők egyikén alapul:

a) a jogi személy képviseletének joga;

b) a jogi személy nevében való döntéshozatal joga;

c) a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának joga.

(2) A tagállamok továbbá meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek, amennyiben valamely, az e cikk (1) bekezdésében említett személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya lehetővé tette, hogy az adott jogi személy javára egy neki alárendelt személy a 3-12. és a 14. cikkben említett valamely bűncselekményt elkövesse.

(3) A jogi személyeknek az e cikk (1) és (2) bekezdése alapján fennálló felelőssége nem zárja ki a büntetőeljárást azon természetes személyek ellen, akik a 3-12. és a 14. cikkben említett bűncselekmények valamelyikét tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként követik el.

18. cikk

Jogi személyekkel szembeni szankciók

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 17. cikk alapján felelősséggel tartozó jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal legyen sújtható, amely szankciókba beletartoznak a büntetőjogi vagy nem büntetőjogi jellegű pénzbeli szankciók és bele tartozhatnak egyéb szankciók is, mint például:

a) kizárás az állami kedvezményekből és támogatásokból;

b) valamely üzleti tevékenység gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;

c) bírósági felügyelet alá helyezés;

d) bíróság által elrendelt felszámolás;

e) a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása.

19. cikk

Joghatóság és büntetőeljárás alá vonás

(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy megállapítsa a 3-12. és a 14. cikkben említett bűncselekményekre vonatkozó joghatóságát, amennyiben:

a) a bűncselekményt egészben vagy részben a területén követték el;

b) a bűncselekményt a lobogója alatt közlekedő hajó vagy az adott tagállamban lajstromozott légi jármű fedélzetén követték el;

c) az elkövető az adott tagállam állampolgára vagy a területén lakóhellyel rendelkező személy;

d) a bűncselekményt az adott tagállam területén letelepedett jogi személy javára követték el;

e) a bűncselekményt az adott tagállam intézményei vagy lakossága ellen, illetve az Unió olyan intézménye, szerve vagy hivatala ellen követték el, amelynek az adott tagállamban van a székhelye.

Minden tagállam kiterjesztheti joghatóságát, ha a bűncselekményt egy másik tagállam területén követték el.

(2) Azokban az esetekben, amikor e cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó, minden tagállam kiterjesztheti joghatóságát a 7. cikkben említett terrorista kiképzésben való részesítésre vonatkozóan, ha az elkövető az adott állam állampolgárait vagy a területén lakóhellyel rendelkező személyeket részesíti kiképzésben. A tagállamok tájékoztatják erről a Bizottságot.

(3) Ha a bűncselekmény több tagállam joghatósága alá tartozik, és ugyanazon tények alapján az érintett tagállamok bármelyike jogszerűen eljárhat, az érintett tagállamok együttműködnek annak eldöntésében, hogy melyikük folytassa le a büntetőeljárást az elkövetővel szemben, annak érdekében, hogy az eljárást lehetőleg egyetlen tagállamban összpontosítsák. Ebből a célból a tagállamok igénybe vehetik az Eurojustot az igazságügyi hatóságaik közötti együttműködés elősegítése és fellépésük koordinálása érdekében.

Az eljáró tagállam megállapítása a következő tényezők figyelembevételével történik:

a) az a tagállam, amelynek területén a bűncselekményt elkövették;

b) az a tagállam, amelynek az elkövető az állampolgára vagy a területén lakóhellyel rendelkező személy;

c) az a tagállam, ahonnan az áldozatok származnak;

d) az a tagállam, amelynek területén az elkövetőt megtalálták.

(4) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3-12. és a 14. cikkben említett bűncselekményekre nézve azokban az esetekben is megállapítsa joghatóságát, amikor megtagadja az ilyen bűncselekménnyel gyanúsított vagy azért elítélt személynek egy másik tagállam vagy harmadik ország részére történő átadását vagy kiadatását.

(5) Minden tagállam biztosítja, hogy joghatósága kiterjedjen azokra az esetekre, amikor a 4. vagy a 14. cikkben említett bűncselekményeket egészben vagy részben az adott tagállam területén követték el, függetlenül a terrorista csoport székhelyétől vagy a büntetendő tevékenység folytatásának a helyszínétől.

(6) Ez a cikk nem zárja ki a tagállam nemzeti jogának megfelelő büntető joghatóság gyakorlását.

20. cikk

Nyomozási eszközök és elkobzás

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a szervezett bűnözés vagy egyéb súlyos bűncselekmények esetében alkalmazottakhoz hasonló hatékony nyomozási eszközök álljanak a 3-12. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott nyomozásért és büntetőeljárás lefolytatásáért felelős személyek, egységek vagy szolgálatok rendelkezésére.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy illetékes hatóságaik a 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 2 ) összhangban befagyasszák, illetve - adott esetben - elkobozzák az ezen irányelvben említett bármely bűncselekményből vagy bűncselekményben való közreműködésből származó jövedelmet, valamint az ilyen bűncselekmények elkövetéséhez vagy az abban való közreműködéshez felhasznált vagy felhasználni szándékozott eszközöket.

21. cikk

A nyilvános uszításnak minősülő online tartalmakkal szembeni intézkedések

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket az 5. cikkben említett terrorista bűncselekmények elkövetésére való nyilvános uszításnak minősülő online tartalmak azonnali eltávolításának biztosítására, amennyiben azok a területükön üzemeltetett szerveren találhatók. A tagállamok továbbá arra is törekszenek, hogy a területükön kívül üzemeltetett szerverekről is eltávolíttassák az ilyen tartalmakat.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett tartalmak forrásnál való eltávolítása nem kivitelezhető, a tagállamok intézkedéseket hozhatnak annak érdekében, hogy a területükön található internetfelhasználók tekintetében blokkolják az említett tartalomhoz való hozzáférést.

(3) Az eltávolítást és a blokkolást szolgáló intézkedéseket átlátható eljárásoknak kell megelőzniük, és megfelelő biztosítékokat kell nyújtani, különösen annak biztosítása érdekében, hogy az említett intézkedések szükségesek és arányosak legyenek, valamint hogy a felhasználókat tájékoztassák az intézkedések okáról. Az eltávolítással és a blokkolással kapcsolatos biztosítékok között szerepelnie kell a bírósági jogorvoslat lehetőségének is.

22. cikk

A 2005/671/IB határozat módosítása

A 2005/671/IB határozat a következőképpen módosul:

1. Az 1. cikk a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

"a) »terrorista bűncselekmény«: az (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( *1 ) említett bűncselekmények;

2. A 2. cikk a következőképpen módosul:

a) a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(6) Valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben illetékes hatóságai terrorista bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárás során olyan releváns információkhoz jutnak, amelyek felhasználhatók lehetnek az (EU) 2017/541 irányelvben említett terrorista bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és az elkövetők büntetőeljárás alá vonása során, a lehető leghamarabb hozzáférhetővé teszik azokat - kérésre vagy saját kezdeményezésre - más tagállamok illetékes hatóságai számára, a nemzeti joggal és a vonatkozó nemzetközi jogi eszközökkel összhangban.";

b) a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

"(7) A (6) bekezdés nem alkalmazandó, ha az információk megosztása veszélyeztetné valamely folyamatban lévő nyomozás sikerét vagy egy személy biztonságát, illetve ha ellentétes lenne az érintett tagállam alapvető biztonsági érdekeivel.

(8) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy illetékes hatóságaik a (6) bekezdésben említett információk kézhezvételét követően - amennyiben szükséges - időben intézkedjenek, a nemzeti joggal összhangban."

23. cikk

Alapvető jogok és szabadságok

(1) Ez az irányelv nem módosítja az alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának az EUSZ 6. cikkében előírt kötelezettségét.

(2) A tagállamok a sajtószabadsággal és az egyéb tömegtájékoztatás szabadságával kapcsolatos, a sajtó és az egyéb média jogait és felelősségét, valamint a kapcsolódó eljárási garanciákat szabályozó alapelvek által megkövetelt és azokkal összhangban álló feltételeket állapíthatnak meg, amennyiben az említett feltételek a felelősség megállapítására vagy korlátozására vonatkoznak.

V. CÍM

A TERRORIZMUS ÁLDOZATAINAK VÉDELMÉRE, TÁMOGATÁSÁRA ÉS JOGAIRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

24. cikk

A terrorizmus áldozatainak nyújtott segítség és támogatás

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás vagy büntetőeljárás megindítása ne függjön a terrorizmus áldozatának vagy a bűncselekmény által érintett egyéb személynek a bejelentésétől vagy feljelentésétől, legalábbis akkor, ha a cselekményt a tagállam területén követték el.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a terrorizmus áldozatai sajátos szükségleteinek megfelelő segítő szolgálatok működjenek a 2012/29/EU irányelvvel összhangban,valamint azt, hogy azok a terrorista támadást követően azonnal, és egészen addig, amíg az szükséges, a terrorizmus áldozatainak rendelkezésére álljanak. Az említett szolgálatokat az általános áldozatsegítő szolgálatokon kívül, vagy azok szerves részeként kell biztosítani, mely utóbbiak a szaksegítséget nyújtó, már létező szervezetekhez is fordulhatnak.

(3) A segítő szolgálatoknak segítséget és támogatást kell tudniuk nyújtani a terrorizmus áldozatainak azok sajátos szükségleteiknek megfelelő módon. A szolgálatoknak bizalmasnak, díjmentesnek és a terrorizmus valamennyi áldozata számára könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük. A szolgálatoknak különösen a következőket kell nyújtaniuk:

a) érzelmi és pszichológiai segítség, például traumakezelés és tanácsadás;

b) tanácsadás és tájékoztatás minden releváns jogi, gyakorlati vagy pénzügyi kérdésre vonatkozóan, beleértve a terrorizmus áldozatai tájékoztatáshoz való joga gyakorlásának megkönnyítését a 26. cikkben foglaltaknak megfelelően;

c) segítségnyújtás a terrorizmus áldozatai számára az adott tagállam nemzeti joga alapján rendelkezésre álló kártérítési igényeket illetően.

(4) A tagállamok a nemzeti veszélyhelyzet-reagálási infrastruktúra keretében biztosítják olyan mechanizmusok és protokollok rendelkezésre állását, amelyek lehetővé teszik, hogy a segítő szolgálatok a terrorizmus áldozatai számára hozzáférhetőek legyenek. Az említett mechanizmusokban vagy protokollokban elő kell irányozni az érintett hatóságok, ügynökségek és szervek közötti koordinációt, hogy azok a terrorizmus áldozatainak és családtagjaiknak szükségleteit közvetlenül a terrorista támadást követően, illetve egészen addig, amíg az szükséges, átfogó módon ki tudják elégíteni, beleértve az áldozatok és családtagjaik azonosítását, illetve az áldozatokkal és családtagjaikkal való kommunikációt megkönnyítő megfelelő eszközöket.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a terrorizmus áldozatai közvetlenül a terrorista támadást követően, illetve egészen addig, amíg az szükséges, megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek. A tagállamoknak jogukban áll a terrorizmus áldozatainak orvosi ellátását a saját nemzeti egészségügyi rendszerüknek megfelelően megszervezni.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy a terrorizmus áldozatai a 2012/29/EU irányelv 13. cikkével összhangban jogi segítségnyújtáshoz jussanak, amennyiben a büntetőeljárásban részt vevő fél jogállásával rendelkeznek. A tagállamok biztosítják, hogy azok a feltételek és eljárási szabályok, amelyek mellett a terrorizmus áldozatai a nemzeti joggal összhangban jogi segítségnyújtáshoz juthatnak, kellően tükrözzék a bűncselekmény súlyosságát és körülményeit.

(7) Ez az irányelv a 2012/29/EU irányelvben foglalt intézkedéseken felül és azok sérelme nélkül alkalmazandó.

25. cikk

A terrorizmus áldozatainak védelme

A tagállamok biztosítják, hogy a 2012/29/EU irányelvvel összhangban rendelkezésre álljanak a terrorizmus áldozatainak és a családtagjaiknak védelmét szolgáló intézkedések. Annak meghatározásakor, hogy a büntetőeljárás során esetükben alkalmazzanak-e, illetve milyen mértékben alkalmazzanak védelmi intézkedéseket, külön figyelmet kell fordítani a megfélemlítés és a megtorlás veszélyére, valamint arra, hogy - a kihallgatás és a vallomástétel során is - meg kell óvni a terrorizmus áldozatainak méltóságát és testi épségét.

26. cikk

A terrorizmus más tagállamban lakóhellyel rendelkező áldozatainak jogai

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a terrorizmus azon áldozatai, akiknek lakóhelye a terrorista bűncselekmény elkövetési helyétől eltérő tagállamban található, hozzáférjenek a jogaikra vonatkozó információkhoz, a rendelkezésre álló segítő szolgálatokhoz és kárenyhítési rendszerekhez abban a tagállamban, ahol a terrorista bűncselekményt elkövették. Az érintett tagállamok e tekintetben olyan megfelelő lépéseket tesznek, amelyek megkönnyítik az illetékes hatóságaik vagy a szaksegítséget nyújtó szervezeteik közötti együttműködést annak érdekében, hogy garantálják a terrorizmus áldozatai tényleges hozzáférését ezekhez az információkhoz.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a terrorizmus valamennyi áldozata a lakóhelye szerinti tagállam területén akkor is hozzáférjen a 24. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott segítséghez és segítő szolgálatokhoz, ha a terrorista bűncselekményt egy másik tagállamban követték el.

VI. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

27. cikk

A 2002/475/IB kerethatározat felváltása

Ezen irányelv felváltja a 2002/475/IB kerethatározatot azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ezen irányelv kötelező, nem érintve a kerethatározatnak a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

Azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ezen irányelv kötelező, a 2002/475/IB kerethatározatra való hivatkozásokat az ezen irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.

28. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2018. szeptember 8-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb intézkedéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

29. cikk

Jelentéstétel

(1) A Bizottság 2020. március 8-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben hozták meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek.

(2) A Bizottság 2021. szeptember 8-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli ezen irányelvnek a terrorizmus elleni küzdelemben játszott szerepét. A jelentésnek ki kell terjednie ezen irányelvnek az alapvető jogokra és szabadságokra - köztük a megkülönböztetésmentességre, a jogállamiságra - valamint a terrorizmus áldozatai számára biztosított védelmi szintre és a számukra nyújtott segítség szintjére gyakorolt hatására is. A Bizottság figyelembe veszi a tagállamok által a 2005/671/IB határozat értelmében szolgáltatott információkat és minden olyan releváns egyéb információt, amelyek a hatásköröknek az ezen irányelv átültetéséhez és végrehajtásához kapcsolódó, terrorizmus elleni jogszabályok keretében való gyakorlására vonatkoznak. A Bizottság ennek az értékelésnek az alapján szükség esetén megfelelő nyomonkövetési intézkedésekről dönt.

30. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

31. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/40/EU irányelve (2013. augusztus 12.) az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 218., 2013.8.14., 8. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/42/EU irányelve (2014. április 3.) a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról (HL L 127., 2014.4.29., 39. o.).

( *1 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/541 irányelve (2017. március 15.) a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról (HL L 88., 2017.3.31., 6. o.).";