A Szegedi Ítélőtábla Bf.266/2007/13. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Mezőlaki Erik

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Törvényszék Bny.82/2006., Kecskeméti Törvényszék B.1377/2006/50., *Szegedi Ítélőtábla Bf.266/2007/13.*, Kúria Bfv.1036/2007/6. (BH 2010.3.57, BH+ 2008.6.247)

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.266/2007/13.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden, 2007. évi október hó 18. napján tartott fellebbezési nyilvános ülése alapján meghozta a következő

Í T É L E T ET :

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2007. évi május hó 24. napján kihirdetett 3.B.1377/2006/50. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a

akként, hogy a börtön tartamát 8 (Nyolc) évre s ú l y o s í t j a.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a .

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét visszaélés lőfegyverrel és lőszerrel bűntettében, valamint emberölés bűntettének kísérletében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 6 év börtönre ítélte, és 6 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

Az elsőfokú ítélet ellen ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be:

- az ügyész a vádlott terhére, súlyosításért, a fellebbezés írásos indokolása szerint hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett;

- a vádlott és védője egyezően a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A vádlott - tartalmát illetően a fellebbezés indokolásának tekinthető - beadványában kifogásolta, hogy az eljárás során nem vették figyelembe pánikbetegsége konkrét tüneteit, azt, hogy az első gyanúsítotti vallomás megtételekor sokkos állapotban volt és azt, hogy a bíróság ítéletét nem az ő, a sértett, valamint lánya tárgyaláson tett vallomására alapította. Továbbra is állította, hogy nem állt szándékában a sértettet lelőni. Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint a 6 év börtönbüntetés "nem reális".

A védő fellebbezését írásban szintén megindokolta. Ebben a tényállás II. pontját illetően a minősítést is támadta, mert álláspontja szerint a sértett véletlen eltalálása folytán a vádlott cselekménye gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének minősül. E körben a bűncselekmény elkövetésekor jelen volt személyek tárgyaláson tett vallomásának figyelembevételét, illetőleg a Be. 4. §-ának alkalmazását is kérte. Enyhítésre irányuló fellebbezése körében hivatkozott a vádlott pánikbetegségére, a sértett megbocsájtására, a vádlott önkéntes eredmény elhárítására. A tényállás I. pontja tekintetében indítványozta a súlyosító körülmények közül annak mellőzését, hogy a vádlott hosszú ideje a fegyvertartási szabályok megszegésével tárolta a lőfegyvert. Mindezekre tekintettel a kiszabott büntetés lényeges enyhítését kérte.

A fellebbviteli főügyészség átiratában, majd a nyilvános ülésen az ügyész perbeszédében a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta és a fő- valamint a mellékbüntetés súlyosítását indítványozta. A 2/2007. Büntető Jogegységi határozatra tekintettel - amely a Legfelsőbb Bíróság Bk. 1. számú állásfoglalását hatályon kívül helyezte - mellőzte a lőfegyverrel kapcsolatos bűncselekmény megnevezésének helyesbítésére vonatkozó észrevételét.

A vádlott és a védő fellebbezéseiket azonos tartalommal fenntartották.

A vádlott a másodfokú eljárásban kifejezetten nem indítványozta ugyan újabb elmeorvos-szakértők kirendelését, de fellebbezésének indokolásában előadta, hogy ennek hajlandó magát alávetni. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által beszerzett kiegészítő elmeorvos-szakértői véleményre tekintettel szükségtelennek tartotta újabb elmeorvos-szakértők bevonását, és egyetértett az elsőfokú bíróság kellően megindokolt bizonyítási indítvány elutasításával is.

Az ítélőtábla az ügyésznek a főbüntetés súlyosítására irányuló fellebbezését ítélte alaposnak.

A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdése szerint eljárva, a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok csaknem maradéktalan betartásával folytatta le. Észlelte ugyanis, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor 1. sz. tanút figyelmeztette a Be. 82. § (1) bekezdés a) pontja szerinti úgynevezett abszolút mentességi jogára (33. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 22. oldal). A tanú - aki a jegyzőkönyvtől eltérően nem a vádlott unokatestvére, hanem nagybátyja - a Btk. 137. § 6. pontjára figyelemmel nem tekinthető a terhelt hozzátartozójának, így az abszolút mentességi jog nem illette meg. A kihallgatása célját illetően - miként került a vádlotthoz a lőfegyver - már helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a tanút a Be. 82. § (1) bekezdés b) pontja szerinti úgynevezett relatív mentességi jogára figyelmeztette. Az elsőfokú bíróságnak ez az eljárási szabálysértése az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolta, ezért csupán ennek megállapítására szorítkozott a másodfokú bíróság.