BH 1994.11.635 Felmondás jogellenessége, annak a betegség miatti keresőképtelenség időtartama alatt történt közlése esetén [Mt. 90. § (1) bek. a) pont].

A felperes takarító munkakörben, 1991. január 14-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel.

Az alperes 1993. február 26-án rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ennek indokaként a felperes nem megfelelő munkavégzésére és arra hivatkozott, hogy a felperes 1993. február 22-24-ig a munkabeosztását önkényesen megváltoztatta, munkát ezeken a napokon nem végzett, továbbá 1993. február 25-én a munkavégzést megtagadta.

A felek között a munkaviszony helyreállítása tárgyában folytatott egyeztetés eredménytelen volt, ezért a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Keresete a munkaviszonya helyreállítására, az elmaradt munkabére és perköltség megfizetésére irányult. Előadta, hogy a háziorvosának igazolása értelmében 1993. február 22-től 1993. február 25. napjáig orvosi kezelés alatt állt, és keresőképtelen volt.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felmerült illetéket az állam viseli.

Az ítélete indokolásának lényege szerint függetlenül attól, hogy a felperes 1993. február 22-től február 25-ig betegsége miatt nem tudta a munkáját ellátni, a rendes felmondásnak az az indoka, hogy a felperes a távolmaradását az alperessel előre nem közölte, megvalósult. Ezért az alperes felmondása az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §-a (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelt.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és kérte, hogy a bíróság hozzon a keresetében foglaltaknak megfelelő döntést.

A megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és ezért a felperest visszahelyezte az eredeti munkakörébe. Kötelezte az alperest, hogy. fizessen meg a felperesnek 1993. február 26-tól az ítélet jogerőre emelkedése napjáig járó elmaradt munkabért, továbbá az államnak 8640 Ft elsőfokú és 4320 Ft másodfokú eljárási illetéket.

A megyei bíróság az ítéletének indokolásában a felperes háziorvosának igazolása alapján megállapította, hogy a felperes 1993. február 22-től február 25-ig betegsége miatt munkaképtelen volt. A táppénzes állományba vételét azért nem kérte, mert az időre betegszabadságot kívánt igénybe venni. Emiatt az alperes rendes felmondása az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt felmondási tilalomba ütközött, ezért jogellenes volt. Emiatt a megyei bíróság az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására és elmaradt járandóságának megfizetésére kötelezte.