BH 2004.5.207 A munkáltató általános kártérítési járadék fizetésére kötelezhető, ha - bizonyossággal határos valószínűséggel - megállapítható, hogy a károsult a baleset hiányában legalább a kötelező legkisebb munkabér összegét elérő rendszeres jövedelmet szerzett volna [Mt. 183. § (2) bekezdés].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében az elmaradt jövedelem, az ingatlan cseréjével kapcsolatos 110 000 forint illeték és a havi 1000 forinton felüli járadék tekintetében tartotta jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet.

Érvelésének lényege szerint az MK 30. számú állásfoglalás alapján az alperes kártérítési felelőssége a teljes elmaradt jövedelemért fennáll, ez független attól, hogy határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyban volt. A Pp. 206. §-ába ütköző jogszabálysértésre is hivatkozott a további alkalmazására vonatkozó tanúvallomások értékelése tekintetében. Sérelmezte a 67%-os munkaképesség-csökkenése figyelmen kívül hagyását, mivel ilyen egészségi állapotban nem terheli a maradék munkaereje hasznosításának kötelezettsége.

Az illeték megtérítéséről szóló döntést az összes körülmény téves mérlegelése alapján tartotta a kérelem érdemi eldöntését illetően jogszabályba ütközőnek.

A gyógyszerköltség címén megítélt havi 1000 forint járadék címén "további járadék" iránti felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy egyes életszükségletei ellátásánál (öltözés) mások segítségére szorul.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el abban a jogkérdésben, hogy miként kell meghatározni az elmaradt jövedelem miatt járó járadék összegét abban az esetben, ha a jogviszony a felek között határozott idejű volt, és a munkahelyi baleset sérültjének a munkaképesség­csökkenése 67%, másrészt arról, hogy a károsult által csere útján szerzett ingatlannal összefüggésben felmerült kiadást miként kell figyelembe venni az EH 695. számú határozat szerint.

Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéletében megállapított, és az adott felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperest teljes mértékű kártérítési felelősség terheli az 1967-ben született ápolási asszisztensként foglalkoztatott felperest 1998 júliusában ért munkahelyi balesetből eredő károkért. A Legfelsőbb Bíróság említett ítélete alapján új eljárást kellett lefolytatni a 400 000 forintot és ennek kamatát meghaladóan előterjesztett felperesi járadékigény tárgyában. Az új eljárásban a kártérítési járadék iránti követelését a felperes az Mt. 183. § (1) bekezdés alapján fenntartotta, amelyet (összefoglalóan) a rendszeres havi jövedelem csökkenésével indokolt. Az alperes 110 000 forint illeték megtérítésére való kötelezését azért kérte, mert a balesete miatt az ingatlanát elcserélte. Ezen kívül további járadékot igényelt a balesetre tekintettel felmerülő kiadások (gyógyszer stb.), és édesanyja ápolási tevékenysége ellenértékeként.

A munkaügyi bíróság az új eljárásban hozott ítéletével az alperest 1998. december 31-éig marasztalta elmaradt munkabér címén, az ezt meghaladó, az ingatlan eladással összefüggő illeték és a havi 1000 forinton felüli kiadások címén előterjesztett járadék iránti követeléseket elutasította.

Az elmaradt jövedelem miatt járó járadék iránti kereseti kérelmet az 1998. december 31-e utáni időszakra vonatkozóan azért találta alaptalannak, mert a felperest munkatársa távolléte idejére határozott időre alkalmazták. Az ennek eltelte után következő időre a felperes nem tudta sikerrel igazolni, hogy létesített volna-e olyan jogviszonyt, amely alapján rendszeres jövedelme keletkezett volna. A bizonyítás eredménye nem igazolta az alperesnek a felperes továbbképzéséről fennállt szándékát.

Az illetékre irányuló követelést a munkaügyi bíróság a közvetlen okozati összefüggés hiányában, az 1000 forinton felüli kiadások címén előterjesztett járadékigényt megalapozatlanság miatt utasította el.

Az ítéletnek a keresetet részben elutasító rendelkezései ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő.