BH 2015.2.38 A szabad bizonyítás elvéből adódóan nincs akadálya annak, hogy a fél a gyermekelhelyezési perben jogsértően keletkezett hangfelvételt használjon fel a másik fél gyermeknevelésre való alkalmatlanságának bizonyítására, feltéve, hogy a perben enélkül megnyugtató döntés nem hozható, mivel a valós tényállás csak ezzel a bizonyítási eszközzel deríthető fel. A hangfelvétel bizonyító erejének megítélésénél figyelemmel kell lenni az elkészítés körülményeire és annak esetleges manipulálhatóságára [1952. évi IV. tv. (a továbbiakban: Csjt.) 72/A. §, 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 3. § (5) bek., 206. §].

[1] A peres felek hosszabb ismeretség, majd háromévi együttélés után 2005. június 18-án kötöttek házasságot. 2007. január 4-én D., 2009. július 21-én pedig Zs. utónevű gyermekeik születtek. A felek az együttélést az alperes lakásában kezdték meg. Utolsó közös lakóhelyük kétszintes családi házas ingatlan volt, mely 14/45 arányban a felperes, 31/45 arányban az alperes tulajdonát képezi.

[2] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felek házassága 2009-ig volt jónak mondható, az eltérő természetű és mentalitású házastársak között ezt követően gyakorivá váltak a viták, nézeteltérések.

[3] A felek bensőséges kapcsolata már 2011. május 7-én, a gazdasági kapcsolat pedig június 1-jén szűnt meg, azóta az ingatlanon belül elkülönülnek.

[4] A felek rossz kapcsolatát, feszült viszonyát tovább mérgesítette, amikor az alperes - már a folyamatban lévő peres eljárás alatt - tudomást szerzett arról, hogy a felperes a tudta és a beleegyezése nélkül az otthon elhangzottakról - különös tekintettel az alperes megnyilvánulásaira - folyamatosan hangfelvételeket készített a perben történő felhasználása céljából, bizonyítandó a gyermekekkel kapcsolatos helytelen alperesi magatartást, viselkedést. A felperes a hangfelvételek készítését még az életközösség megszakadását megelőzően kezdte meg.

[5] A peres felek az életközösség megszűnése óta közösen, illetve felváltva gondoskodnak a gyermekekről. A gyermekek mindkét szülőhöz és egymáshoz is erősen kötődnek és a szülők is azonos intenzitással ragaszkodnak gyermekeikhez. Mind a két szülő alkalmas a gyermekek nevelésére, ugyanakkor az alperes esetében robbanékonyságban, impulzivitásban megtestesülő személyiségjegyek figyelhetők meg.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbontotta. A 2007. január 4-én született D. és 2009. július 21-én született Zs. utónevű gyermekeket a felperesi apánál helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy 2012. december 1-jétől kezdődően havonta előre esedékesen fizessen meg a felperesnek gyermekenként 30 000-30 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat. Kötelezte továbbá a felperest, hogy a 2011. június 1-je és 2012. március 31-e közötti időszakra fizessen meg az alperesnek havi 30 000 forint házastársi tartásdíjat, melynek megfizetésére részletfizetést engedélyezett, oly módon, hogy a felperes 2012. december 1-jétől kezdődően havonta előre esedékesen 60 000 forint részletet köteles teljesíteni az alperes részére. Részletesen szabályozta az alperes és a kiskorú gyermekek közötti folyamatos és időszakos kapcsolattartást, valamint az elmaradt kapcsolattartás pótlásának rendjét is.

[7] A felek közös tulajdonát képező családi házas ingatlan használatát a peres felek között megosztotta. Ezt meghaladóan a felperesi keresetet és az alperesi viszontkeresetet elutasította.

[8] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a gyermekeket az alperesi anyánál helyezte el. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a gyermekek tartására az alperesnek 2013. augusztus 1-jétől kezdődően havi 60 000-60 000 forintot. Az alperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét ugyanakkor 2013. július 31-gyel megszüntette. Az elsőfokú bíróságnak a kapcsolattartásra vonatkozó határozatát részben módosította. A felperesi apa és a gyermekek kapcsolattartását az elsőfokú ítélet szerinti szabályozással egyezően határozta meg mind a folyamatos, mind az időszakos kapcsolattartás tekintetében, ugyanakkor a hétközi kapcsolattartást úgy módosította, miszerint az apa minden héten kedden jogosult a kapcsolattartásra, délután 16 órától másnap szerda reggel 8 óráig, oly módon, hogy ekkor ő köteles a gyermekeket az intézménybe vinni, vagy szünetben az anyához visszavinni. Az osztott lakáshasználatra vonatkozó rendelkezést pedig azzal hagyta helyben, hogy a gyermekelhelyezéshez kapcsolódóan a gyermekek által használt felső szinten lévő szobák is az anya kizárólagos használatába kerültek.

[9] A bizonyítékok összességét mérlegelve a másodfokú bíróság azért döntött a gyermekek alperesi anyánál történő elhelyezéséről, mivel a fejlődésüket nála kedvezőbbnek, egyben megvalósíthatóbbnak és megfelelőbbnek találta.

[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen - az álláspontja szerint jogszabálysértő, iratellenes megalapozatlan - másodfokú ítélet megváltoztatását és a D., valamint a Zs. utónevű kiskorú gyermekek nála, nevelésébe és gondozásába történő elhelyezését kérte, az alperes kötelezését gyermekenként havi 20-20%, de legalább 30 000-30 000 forint gyermektartásdíj megfizetésére, az alperes feljogosítását a kapcsolattartásra a hétköznapi folyamatos kapcsolattartás mellőzésével, a perbeli lakás kizárólagos használatát, illetve a házastársi tartásdíj fizetésére irányuló alperesi viszontkereset elutasítását. Másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

[11] A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróság azon álláspontja, melynek alapján - jogsértőnek minősítve - kirekesztette a bizonyítékok közül a hangfelvételeket, sérti a Pp. 3. §-a (5) bekezdésében rögzített szabad bizonyítás elvét.

[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme - tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

[13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[14] Az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 72/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek. A szülők megegyezésének hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított.

[15] A gyermekelhelyezéssel kapcsolatos szempontokat a Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelve részletezi. Az Irányelv hangsúlyozza, hogy a gyermek elhelyezésének alapvető szempontja a gyermek érdeke, ezért a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia. Egyes kiragadott körülmények túlértékelése, más szempontoknak pedig a figyelmen kívül hagyása akadályozza, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdeke megfelelően érvényesüljön. A bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik alkalmassá teszik-e a gyermeknevelésre.

[16] Jelen esetben a bíróságnak két, átlagos nevelési képességű, a gyermekekhez őszintén ragaszkodó szülő közül kellett kiválasztania azt, aki a jövőbeni testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket elsősorban biztosítani köteles, tekintettel arra is, hogy a gyermekek mindkét szülőhöz - ha nem is azonos intenzitással - azonban erősen ragaszkodnak.