ÍH 2005.161 JOGVÁLASZTÁS A NEMZETKÖZI MAGÁNJOGI TVR. RENDELKEZÉSE ALAPJÁN - SZERZŐDÉSEKRE VONATKOZÓ JOGVÁLASZTÁS

A nemzetközi magánjogi tvr. rendelkezése valamely állam jogának (jogrendszerének) a szerződésben való megválasztására biztosít lehetőséget a felek számára. Ha a szerződés ilyen jogválasztást nem tartalmaz, csupán arra utal, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben mely jogszabály rendelkezései az irányadóak, e megjelölést nem lehet kiterjesztően akként értelmezni, hogy azzal a felek az adott állam valamennyi jogszabályának, egész jogrendszerének alávetették volna magukat [1979. évi 13. tvr. 24. §, 25. § a) pont].

A 2000. május 24-én megkötött adásvételi szerződés alapján a felperes 117 000 kanadai dollárért, míg K. M. perben nem álló személy 13 000 kanadai dollárért átruházta a felperesre a G. 97 Kft.-ben meglévő üzletrészét. Az alperes a szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy a vételárat 8 napon belül átutalja az eladók által megjelölt számlára. Mivel ennek a kötelezettségének nem tett eleget, nyilatkozatban ismerte el, hogy a felperesnek 130 000 kanadai dollárral tartozik. Az M.-i Városi Bíróság jogerős ítéletével a vételárból 5 000 000 Ft és annak kamatai megfizetésére kötelezte az alperest.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen 97 635 kanadai dollár és annak 2000. november 30-ától járó, a Kanadai Nemzeti Bank által meghatározott átlagkamata, másodlagosan pedig 20 732 200 Ft és annak évi 12% kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes az elsődleges kereseti kérelem teljesítését nem ellenezte. A másodlagos kereseti kérelem elutasítását azért indítványozta, mert álláspontja szerint a vételárat kanadai dollárban tartozik megfizetni. A másodlagos kereseti kérelem összegszerűségét is vitássá tette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 20 732 200 Ft és ennek törvényes kamatai, valamint perköltség megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Tényként állapította meg, hogy az alperes az üzletrész adásvételi szerződés alapján őt terhelő vételár fizetési kötelezettségnek nem tett eleget, abból csupán az M.-i Városi Bíróság által jogerősen megítélt 5 000 000 Ft-ot és annak kamatát fizette meg a felperesnek, végrehajtás eredményeként. Úgy foglalt állást, hogy a vételár teljesítésének a helye Magyarországon van, ezért a Ptk. 231. § (1) bekezdése alapján az alperes forintban köteles megfizetni az őt a Ptk. 365. § (1) bekezdése és 277. § (1) bekezdése alapján terhelő vételárat.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Azért támadta az elsőfokú bíróság ítéletét, mert annak ellenére kötelezte a másodlagos kereseti kérelem alapján forintban történő teljesítésre, hogy az elsődleges, kanadai dollár megfizetésére irányuló kereseti kérelmet elismerte. Sérelmezte annak megállapítását, hogy a teljesítés helye Magyarországon van, továbbá azt is, hogy e körben az elsőfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Az alperes álláspontja szerint az adásvételi szerződés alapján a felperest 130 000 kanadai dollár illeti meg, ezért az M.-i Városi Bíróság jogerős ítélet alapján megfizetett 5 000 000 Ft-ot és annak kamatait a teljesítéskori árfolyamon át kell számítani kanadai dollárra, és csupán az ezt meghaladó összeg illeti a felperest. Előadta továbbá, hogy a biztosítási intézkedés hatására a felperessel való megállapodás alapján 15 000 000 Ft-ot megfizetett a végrehajtóhoz. Ezzel álláspontja szerint kamataival együtt kiegyenlítette a teljes vételártartozását. Mindezekre figyelemmel indítványozta a biztosítási intézkedés megszüntetését is.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés részben alapos.

A külföldi székhelyű felperes eladóként, a belföldi magánszemély alperes vevőként kötött üzletrész adásvételi szerződést.