A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20941/2018/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 80. §] Bírók: Fintha-Nagy Péter László, Hercsik Zita, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.941/2018/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovács Eszter ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Bercsényi Gábor ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. május 24. napján kelt 71.P.21.346/2016/69. számú ítélete ellen a felperes részéről 72. sorszám alatt és az alperes részéről 70. és 73. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 272.500 (Kétszázhetvenkétezer-ötszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 763.000 (Hétszázhatvanháromezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesnek a ... napján született ..., ... napján született ..., ... napján született ... utónevű gyermekekkel történő kapcsolattartáshoz fűződő jogát azzal, hogy ...-tól ... napjáig terjedő időszakban ... utónevű, ...-tól ... napjáig ... és ... utónevű gyermekekkel a felperes kapcsolattartását akadályozta.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.500.000 forintot, ezen összeg után ... napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 153.780 forint perköltséget.

Megállapította, hogy a felek a fentieket meghaladóan felmerült perköltségeiket maguk viselik.

Kötelezte a felperest, hogy 235.440 forint, az alperest, hogy 91.560 forint kereseti illetéket fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra.

Ítéletének indokolásában idézte a Ptké. 8. § (1) bekezdésében, (2) bekezdésében, az új Ptk. 8:4. §-ában, a régi Ptk. 75. § (1) bekezdésében, 76. §-ában, 80. § (1) bekezdésében, 81. § (1) bekezdésében foglaltakat.

Rámutatott arra, hogy a jogi végzettséggel nem rendelkező felperes által előterjesztett kereset hiánypótlási felhívás ellenére is fennálló hiányosságait a felperes személyes meghallgatásával kísérelte meg pótoltatni annak érdekében, hogy érdemi tárgyalásra alkalmas kereset álljon rendelkezésre. Megállapítása szerint a kellően részletes alperesi ellenkérelem is hiányzott, így annak hiánypótlását is megkísérelte, az alperes ugyanakkor a tárgyaláson nyilatkozatot tenni nem kívánt, csak az írásban előterjesztett beadványának tartalmára hivatkozott.

Az egyes kereseti pontok tekintetében az alábbiakra mutatott rá.

I.1. kereseti pont: A Ptk. 76. §-a a nevesített személyhez fűződő jogokat sorolja fel, a felsorolás azonban nem taxatív, az emberi méltósághoz való jogból levezethető egyéb, nem nevesített személyiségi jogok a Ptk. 75. § (1) bekezdése alapján védendő jogok. Védendő így a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás joga is, mint az ember személyiségéből fakadó jog. A kapcsolattartás jogát törvény biztosítja, amely abban az esetben is megilleti a szülőt, ha szülői felügyeleti joga egyébként szünetel. [Csjt. 97. § (1)-(2) bekezdés].

Irreleváns, hogy a felek közötti vita esetén a kapcsolattartás szabályozására jogszabály által biztosított lehetőségek állnak rendelkezésre [Csjt. 92. § (5), 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet 29. § (1)], a kapcsolattartáshoz fűződő jog megsértése, jelen esetben a gyermekek elvitele esetén ugyanis ezen jogintézmények csak utólagos reparációra, a kapcsolattartás jövőbeni módjára vonatkozóan adhatnak iránymutatást, a már elszenvedett személyiségi jogsérelem jóvátételére alkalmatlanok.

Az alperes azzal, hogy a gyermekeket ... napján elvitte a felperessel közösen lakott ingatlanból, megsértette a felperesnek a gyermekekkel való, nem vitatottan napi rendszerességű, a gyermekekről való rendszeres gondoskodást, nevelést, kölcsönös bensőséges kapcsolatot magában foglaló kapcsolattartáshoz fűződő jogát. A perben nem merült fel olyan körülmény, hogy a felperes a gyermekeit veszélyeztető magatartást tanúsított, vagy olyan életmódot folytat, amely miatt tőle a gyermekeket védeni volna szükséges. A házasság felbontása iránti perben a bíróság nem a szülői felügyelet megszüntetése, szüneteltetése tárgyában határozott, hanem a kapcsolattartást szabályozta.

A gyermekek elvitele kizárólag annak eredménye volt, hogy az alperes a válás lefolytatása alatt a gyermekeket maga mellett kívánta tudni, ebből a gyermekek elhelyezésénél nyilvánvalóan perbeli előnyt kívánt kovácsolni, illetve a felperessel való együttélést a válásig megoldhatatlannak tartotta. Az elvitelnek nem lehetett alapos indoka az, hogy a gyermekek érdekei ezt kívánták. Az alperes a gyermekeket nem vitatottan úgy vitte el, hogy hollétükről a felperest napokig nem tájékoztatta. A jogsértés tényének következményei alól nem menti ki az alperest az sem, hogy ...-án a felperes a hétvégét már a gyermekeivel tölthette, hiszen erre csak az alperes testvérének ráhatása, illetve a felperes által megindított rendőrségi eljárás miatt került sor.

A felperes azon nyilatkozatából, hogy a felperes akkor jött a gyermekeihez, amikor csak szeretett volna, nem következik, hogy a felperes akkor és annyiszor jöhetett, ahányszor csak akart és annyi ideig lehetett ott, ameddig akart. A ... utónevű gyermek esetén ... napján, a ... és ... utónevű gyermekek esetén ... napján döntött a bíróság az alperesnél történő elhelyezésről. Az elviteltől az elhelyezésig terjedő időszak alatt, így az alperes önkényesen, a felperes jogát sértve tartotta magánál a gyermekeket, a gyermekek úgy voltak az alperesnél, hogy ahhoz a felperes nem járult hozzá, a mindennapi kapcsolattartást úgy kellett megszerveznie, hogy annak kiindulási alapja az alperes által létrehozott jogtalan állapot volt.

A bíróság a kapcsolattartást a ... napján kelt 9. sorszámú végzésével szabályozta. A perben nem merült fel arra vonatkozóan adat, hogy az alperes a kapcsolattartás szabályozását ne tartaná be, ahogy a felperes keresetében is a kapcsolattartás szabályozása előtti időszakra vonatkozóan állította azt, hogy arra csak az alperes önkényes rendelkezés alapján került sor.

A kapcsolattartási jog korlátozása a tanúk vallomása nélkül is megállapítható volt.

Az alperes érdemben nem vitatta, hogy a felperes számára csak néhány órás érintkezést biztosított a gyermekekkel, hogy valamennyi gyermeket a felperessel nem engedte el, ...-át követően kizárólag az általa meghatározott időpontokban, hetente kétszer, kizárólag telefonon, illetve az alperes felügyelete mellett volt lehetősége a felperesnek a kapcsolattartásra, nyaralni nem engedte el a gyerekeket, majd a gyámhatósági védelembevételi eljárást követően olyan feltételeket szabott a kapcsolattartásra, ami a péntek délutáni csúcsforgalom és a rövid időtartam miatt a felperes számára nem volt megfelelő.