3401/2021. (X. 1.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.766/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben - a kérelem hiánypótlási felhívásra történt kiegészítése szerint -a Kúria Pfv.IV.20.766/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és - az első és a másodfokú döntésre kiterjedő hatályú - megsemmisítését kérte az Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdése, II. cikke, III. cikk (1) bekezdése, IV. cikk (1) bekezdése, VI. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése, XVI. cikk (2) bekezdése, XX. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozással.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy tényállását a bírósági ítéletek a következőképpen foglalták össze. Az indítványozó volt felesége 2011. március 23-án az indítványozó előzetes tudta és hozzájárulása nélkül magával vitte három gyermeküket a közösen lakott ingatlanból. A bíróság a házasság felbontása iránt indított per során első ízben 2012. március 2-án kelt döntésével szabályozta az indítványozó és gyermekei kapcsolattartását, amely később több alkalommal újraszabályozásra került. A házasságot a bíróság 2014. június 3-án kelt ítéletével bontotta fel, és a gyermekeket az édesanyánál helyezte el. Az indítványozó ezt követően személyiségi jogi pert indított volt felesége ellen, keresetét többek között arra alapította, hogy 1. az alperes a gyermekeket önkényesen elvitte, majd a velük való érintkezést korlátozta, felügyelte; 2. a gyermekek intézményi beíratásait, nevelését, gondozását, életpálya meghatározását, orvosi ellátását érintő döntésekből az indítványozót kizárta; 3. a kapcsolattartás során az alperes az indítványozót rendszeresen bezárta az alperesi lakásba; 4. a gyermekek számára az alperes hamis lakcímet létesített; 5. az alperes megakadályozta, hogy a gyermekek "szaksegítséget kapjanak lelki sérelmeikre"; 6. az alperes megtagadta, hogy a közösen felvett kölcsön törlesztőrészleteihez hozzájáruljon; 7. az alperes nem teljesítette a közjegyző előtt, illetve a közvetítői eljárásban kötött egyezséget.
[3] Az elsőfokú bíróság a kapcsolattartás akadályozása miatt megállapította a jogsértést, és nem vagyoni kártérítés megfizetését írta elő, egyebekben a keresetet megalapozatlannak találta. A másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta azzal, hogy a "családjogi viták rendezése, [...] a gyermekkel való kapcsolattartás szabályainak a megszegése személyiségvédelmi igényt nem alapoz meg. A kapcsolattartás szabályozása, végrehajtása, illetve a kapcsolattartás szabályai megszegésének szankcionálása a családjogi jogintézményre tartozik, az a személyiségvédelem kereteit meghaladja. [...] Az ezzel ellentétes álláspont elfogadása a jogrendszer megkettőződéséhez vezethetne." (Kúria Pfv.IV.20.766/2019/5. számú ítélet, Indokolás [31])
[4] Az indítványozó ezt követően előterjesztett alkotmányjogi panaszában sérelmezi, hogy a Kúria az alapjogok védelmét személyiségi jogi alapon nem látta biztosíthatónak, de azt a jogterületet sem jelölte meg, amely alkalmas lenne a megsértett alapjogok védelmére [Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdés]. Az édesanya elvitte a gyermekeket és az indítványozó a hollétükről semmit sem tudott, később is csak az édesanya által önkényesen megszabott keretek között - több alkalommal a beszélgetés ki-, illetve lehallgatása mellett - tarthatott kapcsolatot a gyermekekkel [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés]. Az édesanya mintegy "zsarolta" az indítványozót egy olyan közjegyzői nyilatkozat megtételére, amelyben lemondott arról, hogy a gyermekeivel élhessen, a "szabad akaratának a gyakorlása ezzel ellehetetlenült" (Alaptörvény II. cikk). A családi életébe történt drasztikus beavatkozás nyomán az indítványozó egészsége is megromlott, ami az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdés sérelmét jelenti. A közös tartozások negligálása és különböző fedezetelvonó ügyletek lebonyolítása arra kényszerítette az indítványozót, hogy "egészségét feláldozva, életvitelét drasztikusan korlátozva" egyedül fizesse a hitelt. Mindez lényegében adóstársa "adórabszolgájává" tette az indítványozót [Alaptörvény II. cikk, III. cikk (1) bekezdés, XX. cikk (1) bekezdés]. Azáltal, hogy a gyermekek számára az indítványozó tudta nélkül választottak óvodát és iskolát, sérült a neveléshez való joga [Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdés]. Végezetül az indítványozót abból a célból, hogy az "egyoldalúan elköltöztetett gyermekeit ne tudja hazavinni" az édesanya a kapcsolattartások során rendszeresen bezárta az azok helyszínéül szolgáló ingatlanba [Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdés]. Az eljárás során tapasztalt - az indítvány mellékletében felsorolt és részletezett - "eljárásjogi jogsértések száma és súlya olyan mértékű, hogy azok láttán [...] egyértelműen megfogalmazódik a kétely az eljárás tisztességes és pártatlan voltát érintően" [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés]. Mivel ezek a jogsértések mindig az indítványozó sérelmére következtek be, és "ismétlődően megfigyelhető volt a fegyveregyenlőség sérelme is", az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése is sérült az indítványozó szerint.
[5] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.
[6] 2.1. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtották be: a rendelkezésre álló elektronikus letöltési igazolás szerint a Kúria Pfv.IV.20.766/2019/5. számú ítéletét 2021. február 8-án vette kézhez az indítványozó jogi képviselője, a panaszt pedig 2021. április 6-án nyújtották be elektronikus formában az elsőfokú bíróságon. A Kúria felülvizsgálati jogkörben hozott ítélete alkotmányjogi panasszal támadható, az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és a folyamatban volt per felpereseként érintettnek minősül.
[7] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Nem tartalmaz azonban Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény I. cikke, ezért ennek megsértésére nem lehet alkotmányjogi panaszt alapítani (lásd például: 3193/2017. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [14]).
[8] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit egyebekben teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó szerint a bíróságnak a személyiségi jogi igényt elutasító döntése védelem nélkül hagyta a sérelmet szenvedett alapvető jogokat); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Kúria Pfv.IV.20.766/2019/5. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény II. cikk, III. cikk (1) bekezdés, IV. cikk (1) bekezdés, VI. cikk (1) bekezdés, XV. cikk (1) bekezdés, XVI. cikk (2) bekezdés, XX. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági ítélet miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt az első- és másodfokú döntésekre is kiterjedő hatállyal.
[9] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
[10] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van a szóban forgó alaptörvényi rendelkezések tartalmát érintően [lásd például: 3067/2021. (II. 24.) AB határozat, 3214/2020. (VI. 19.) AB határozat és 3046/2019. (III. 14.) AB határozat]. Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[11] A második - a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó - feltételt érintően az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésre vonatkozik. Az indítványozó az eljáró bíróság jogértelmezésének és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja, és magát a személyiségi jogi perben hozott döntést, annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében. Hangsúlyozni kell azonban jelen ügyben is, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]).
[12] A "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]). "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]) Az Alkotmánybíróság nem látott rá indokot vagy lehetőséget, hogy idézett gyakorlatától eltérjen, és megállapította: önmagában az, hogy az indítványozó a lefolytatott eljárást jogsértőnek, a bírósági döntést pedig megalapozatlannak, tévesnek és magára nézve sérelmesnek tartja, nem tekinthető a felhívott alapvető jogokkal [Alaptörvény II. cikk, III. cikk (1) bekezdés, IV. cikk (1) bekezdés, VI. cikk (1) bekezdés, XV. cikk (1) bekezdés, XVI. cikk (2) bekezdés, XX. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés] összefüggésben értékelhető alkotmányossági kérdésnek. Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványba foglaltak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem vetik fel.
[13] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[14] 3. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt törvényi feltételnek, részben pedig nem teljesíti az Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumokat, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2021. szeptember 21.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k,.
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/945/2021.