BH 1997.7.323 A végszükségbeli helyzetre eredményesen nem hivatkozhat, aki a társasház bejárati ajtaján levő zárszerkezetet kár okozásával azért rongálja meg, hogy ezáltal a lakására kihívott orvos és gázszerelő bejutását megkönnyítse [Btk. 30. §, 324. (1) bek., Ptk. 190. § (1)-(2) bek., 95. § (2) bek.].

A kerületi bíróság az 1994. július 1. napján meghozott végzésével a terheltet a folytatólagosan elkövetett rongálás vétsége miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az egyetemet végzett biológus szakképzettségű, ügyvezető igazgató foglalkozású terhelt a felesége tulajdonában álló öröklakásban lakik. 1993. december 12-én a délelőtti órákban, majd 1994. január 26-án még két alkalommal a terhelt megrongálta a társasház bejárati ajtaján található zárszerkezetet, és ezzel 45 460 forint kárt okozott, amely nem térült meg. A társasház közgyűlésének érvényes döntése alapján került sor arra, hogy a ház bejárati ajtajára elektromos zárat és ezzel egy időben a társasházban levő lakásokhoz kaputelefont szereltek be. A terhelt lakásában a kaputelefon felszerelése azért maradt el, mert a terhelt ennek a 2000 forintos költségét - az erre vonatkozó kötelező közgyűlési határozat ellenére - nem fizette ki.

Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a terheltnek azt a védekezését, amely szerint végszükségben cselekedett, mert a zárszerkezet szétszerelése a részéről a lakására hívott orvos, illetve gázszerelő lakásába történő bejutásának a lehetővé tétele érdekében történt. Úgy ítélte meg az elsőfokú bíróság, hogy a terheltet a birtoklásában nem zavarták oly módon, amit rendszeres károkozással kellett volna elhárítania. A terhelt tehát nem végszükségben cselekedett, ezért a kapuzár megrongálásával kapcsolatos cselekményével a Btk. 324. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett rongálás vétségét megvalósította.

A másodfokú bíróság az 1995. május 18. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés az első fokon eljárt kerületi bíróság határozatának a tényállását mindössze azzal egészítette ki, hogy a ház bejárati ajtajához szükséges kulcsokat a terhelt megkapta, így a kihívott személyeknek a házba való bejutása biztosítva volt. A másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a társasház közgyűlésének a határozata alapján a kaputelefonra a háztól független tulajdonközösség jött létre. Miután a terhelt nem fizette be a kaputelefon költségét, annak a tulajdonosává sem válhatott. Ez egyébként is kizárt lett volna, mert a lakás tulajdonosa a terhelt házastársa. A terhelt tehát a lakók többségének a tulajdonában levő kaputelefon megrongálásával idegen dolgot rongált meg szándékosan, ennélfogva helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy folytatólagosan elkövette a rongálás vétségét.

A másodfokú bíróság jogerős határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a felmentése érdekében. Az eljárt bíróságok ténymegállapításait annyiban tette vitássá: nem helytálló, hogy őt vagy a feleségét a kapucsengő leszereléséről előzetesen értesítették. A jogi álláspontja szerint miután a közös képviselőt senki sem hatalmazta fel arra, hogy a lakásához tartozó kapucsengőt leszereljék - erre nem is volt jogi lehetőség, mert az a lakás tartozéka volt -, a lakás birtoklásában korlátozva lett, minthogy nem volt biztosítva az, hogy a lakásába az oda meghívott személyek bejuthassanak. Azzal, hogy az elismert esetekben a lakására hívott orvos, illetőleg szerelő bejutását a zárszerkezet szétszerelésével tette lehetővé, végszükségben, vagyis nem jogellenesen cselekedett. Ezt az álláspontot a terhelt és a védője a nyilvános ülésen is fenntartotta.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, ezért a Be. 287/B. §-a alapján elutasítandónak tartotta. Álláspontja szerint a terhelt a bíróságoknak a bizonyítékokat értékelő tevékenységét kifogásolta, a határozatok megalapozatlanságára hivatkozott, és csak ebből következően sérelmezte a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítását. A felülvizsgálati indítványt ennélfogva a törvényben kizárt.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban irányadó. A felülvizsgálati indítvány abban a részében, amelyben a tényállás egyes megállapításait kifogásolja, a törvényben kizárt [Be. 287/B. §]. A felülvizsgálatnak a törvényben kimerítően felsorolt okai között ugyanis a tényállás megalapozatlansága nem szerepel [Be. 284. §, 284/A. § (2) bek.]. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a legfőbb ügyésznek azzal az álláspontjával, amely szerint a tényállás támadása következtében a felülvizsgálati indítványt a Be. 287/B. §-a alapján a maga egészében el kell utasítani. Az indítvány ugyanis a tényállás támadásától függetlenül - a megállapított tények alapján - hivatkozik arra is, hogy a terhelt végszükségben, illetőleg a birtokát ért jogtalan támadás elhárítása érdekében, tehát nem jogellenesen cselekedett; ennélfogva a büntetőjogi felelősségének a megállapítására az anyagi jogszabály megsértésével került sor. Ez a hivatkozás viszont a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt felülvizsgálati oknak megfelel. Miután ennek a következtében az indítvány elutasításának nem volt helye [Be. 288. §], azt - a Be. 289/A. §-ának (1) bekezdése szerint - nyilvános ülésre kitűzve kellett elbírálni.