BH 2014.6.181 I. A házastársi tartásra való rászorultságot a jogosultnak, a rászorultsággal kapcsolatban a jogosult önhibáját viszont a kötelezettnek kell bizonyítania.

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság P.22547/2009., Debreceni Törvényszék Pf.21071/2012/9., Kúria Pfv.20622/2013. (*BH 2014.6.181*)

***********

II. Az önhiba szempontjából nem annak van jelentősége, hogy a munkaügyi központ nyilvántartásában általában milyen munkalehetőségek állnak rendelkezésre, hanem annak, hogy a jogosult korlátozott munkaképességére tekintettel ajánlottak-e fel számára munkalehetőséget és azt milyen okból nem fogadta el [1952. évi IV. tv. (a továbbiakban: Csjt.) 21. §, Pp. 164. §].

[1] A jogerős ítéletben foglalt és a felülvizsgálati kérelemben támadott ítéleti rendelkezés körében releváns tényállás szerint a peres felek 1993. május 15-én kötöttek házasságot, melyből 1994. november 1-jén B. utónevű gyermekük született. A felek életközössége véglegesen 2009. május 28-án szakadt meg, amikor az I. rendű alperes az utolsó közös lakásból elköltözött.

[2] Az I. rendű alperes 2009 júniusában írásbeli nyilatkozatot tett a felperes felé, melyben részletezte az életközösség megszakadásakori vagyonukat, gyermektartásdíjként 30 000 Ft, házastársi tartásdíjként 20 000 forint megfizetésére vállalt kötelezettséget.

[3] Az I. rendű alperes 2009. július hó 3-án értesült arról, hogy a felperes külső kapcsolatot létesített, ezt követően az általa tett írásbeli nyilatkozatban foglaltakat nem tartotta kötelezőnek magára nézve.

[4] A felperes 2011 szeptemberéig a felek utolsó közös lakásában lakott közös kiskorú gyermekükkel együtt, aki az életközösség megszakadásakor általános iskolai, azóta szakközépiskolai tanuló. Az utolsó közös lakás új építésű ingatlan, 115 négyzetméteres, központi fűtéses, összkomfortos, három szoba, nappali, konyha, étkező helyiségekből áll.

[5] A felperes 24 éve áll inzulinfüggő cukorbetegségével gyógykezelés alatt, az utóbbi években szövődmények alakultak ki nála. 1996-ban 67%-os rokkanttá nyilvánították, 1997. november 2-tól 36 000 forint ellátásban részesült, 2009. június hótól rokkantnyugdíja 41 520 forintra nőtt. 2009. szeptember hó 1-jén 54%-ra csökkentették rokkantságát, mely alapján havi 38 765 forintos rehabilitációs ellátásra volt jogosult 2011 augusztusáig. 2011. szeptember hó 1. napjától ellátásban nem részesül.

[6] A felperes 1998 óta pszichiátriai betegségben, 2005 óta magas vérnyomás- és szívbetegségben is szenved. Betegségei havi rendszerességgel szakorvosi kontrollt, rendszeres gyógyszerszedést és fizikoterápiás kezelést tesznek szükségessé.

[7] A felperes nem alkalmas balesetveszélyes, nehéz, közepesen nehéz fizikai munka végzésére, légutakat irritáló levegőjű, és olyan munkaterületen való tevékenységre, amely az inzulin kulturált beadását nem teszi lehetővé. Nem zárható ki a napi 8 órás munkavégzés sem, de inkább napi 4 órás, rehabilitációs foglalkoztatása jöhet szóba. A betegségei életminőségét, mindennapi tevékenységét közepes mértékben korlátozzák.

[8] A felperesnek 2010-ben az ingatlan fenntartásával kapcsolatban 12 610 forint villany-, 10 600 forint vízdíj, 35 000 forint gázdíj, 7250 forint UPC-szolgáltatás és havi 2330 forint építményadó kiadásai merültek fel. A házastársi vagyonközösség részét képező, birtokában levő Honda fenntartási költségei havonta 10 000 forintot tettek ki. A felperes gyógyszerkiadásai havonta 5000-7000 forint között mozogtak. A 2010-es évben a gyermekkel kapcsolatos kiadások elérték a 30 000 forintot. Ezen túlmenően gyógyszerkiadásai további 13 000 forintba és szemüvegével kapcsolatos kiadásai havi 4500 forintba kerültek.

[9] A felperes a házastársi közös vagyon megosztása során neki jutó összegből megvásárolta a jelenlegi lakcímét képező 1 + 1 szobás ingatlant, 11,5 millió forintért. Ebből kifizette tartozásait és 260 000 forint készpénze maradt. Az ingatlan egy 62 négyzetméteres, távfűtéses, összkomfortos, átlagos állapotú, a rendeltetésszerű használati tárgyakkal berendezett lakás, melyben a felperes élettársi kapcsolatban él T. Z.-vel és közösen nevelik a felperes és az I. rendű alperes kiskorú gyermekét. Az élettárs az életközösség megszűnése óta rendszeres pénzügyi és természetbeni támogatást nyújt a felperes és a kiskorú gyermek részére.

[10] A felperesnek 2011 folyamán az ingatlannal kapcsolatos rezsiköltsége 54 355 forintot, gyógyszerköltsége havi 5000 forintot tett ki. A házastársi közös vagyon megosztása során tulajdonába került Honda típusú személygépkocsival kapcsolatban felmerülő költségei havi szinten 10 000-20 000 forint között, éves szinten további kb. 25 000 forint között mozognak. A háztartás költségeiként az élelmiszer 30 000 forintba, a gyermek bérlete 3500 forintba, élelmezése 15 000 forintba, arckezelése 3000 forintba, gyógyszerei 1000 forintba kerülnek havonta, további kiadásai (fodrász, tisztálkodószerek, fogszabályozás, ruházkodás) havi szinten elérik a 10 000-20 000 Ft-ot.

[11] A felperes munkaviszonnyal nem rendelkezik, a munkaügyi központnál 2012 októberétől regisztrált. 2011. szeptember 1-jétől rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik.

[12] Az I. rendű alperes az életközösség megszakadását követően szüleihez költözött. Postaforgalmi szakközépiskolát végzett, de szakmájában csak 1990-ig dolgozott. 1990-től 2005-ig egyéni vállalkozóként külföldi márkás cipők és ruhaneműk árusításával foglalkozott, majd 2005-ben, egyéni vállalkozói tevékenységének megszűnését követően, 2012 februárjáig használt cikkek árusítását végezte az ún. "Zsibogón", melyből származó jövedelme havi 60 000 forint volt.

[13] Az I. rendű alperes 2005 és 2012. február 16. között a munkaügyi központnál regisztrálva nem volt, 2012. február 16-tól álláskeresőként tartják nyilván, de ellátásban nem részesül.

[14] 2012. április 17-én jelenlegi társával megalapította az E. T. Kft.-t, melyben az I. rendű alperes 40%-os tulajdoni részesedéssel rendelkezik. E cég üzlethelyiségét bérlik, melynek havi bérleti díja 162 000 forint. A 3 000 000 forint törzstőkével rendelkező kft. megalapításához az I. rendű alperes jelenlegi társával a tőkebetéten kívül 95 000 forint egyéb költséget, 150 000 forint üzletberendezést és 2 500 000 forintos árukészletet biztosított, a helyiség átalakítása pedig 95 000 forintba került. Az I. rendű alperes kezdetben bruttó 108 000 forintos (nettó 70 240 forint), majd 4 órában 49 140 forintos jövedelemmel rendelkezett a céggel kötött munkaszerződés alapján.

[15] Az I. rendű alperes a cégben eladóként és árubeszerzőként tevékenykedik, a házastársi vagyonközösségből az elköltözését követően 1 600 000 forintért értékesítette az általa elvitt 4 db autót, megtartotta a 800 000 forint értékű árukészletet, valamint 100 000 forintot és 225 eurót. A részbeni közös megtakarításokat édesapja nevére tette be, de a tőkét változatlanul az I. rendű alperes kezelte.

[16] Az I. rendű alperesnek életvitelével kapcsolatban havonta kb. 50 000-70 000 forintos kiadásai voltak és szüleinek a rezsi- és háztartási költségeihez is hozzájárult. 2010-ben az I. rendű alperesnek 1 000 000-2 000 000 forint saját tőkéje volt.