BH 2009.1.7 I. Az előzetes letartóztatás feltételeinek vizsgálatánál konkrét, az adott ügyre vonatkozó tényeken alapulhat az a következtetés, hogy fennáll a szökés, elrejtőzés vagy a bűnismétlés veszélye.

II. A hosszú időn át tartó kényszerintézkedés fenntartását az a közérdek indokolhatja, ami nagyobb súllyal esik latba, mint a személyi szabadság sérthetetlenségének követelménye [Be. 129. § (2) bek. b), d) pont; Emberi Jogok Európai Bírósága, Imre kontra Magyarország ügye].

A 2005. május 23. napjától előzetes fogva tartásban lévő B. B. I. r. vádlott ellen a megyei főügyészség a 2006. január 12. napján érkezett vádiratában jelentős mennyiségű kábítószerre kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt emelt vádat.

Az ügyben eljáró megyei bíróság e vádlott előzetes letartóztatását 2006. január 19. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta. Határozatát azzal indokolta, hogy a bűncselekmény tárgyi súlyára, a kiszabható büntetés mértékére tekintettel fennáll a terhelt szökésének, elrejtőzésének veszélye. Ezt a veszélyt erősíti az is, hogy a nyomozás során a hatóság elől ismeretlen helyre távozott és elfogatóparancs alapján sikerült csak kézre keríteni. A végzést védelmi fellebbezés folytán az ítélőtábla felülbírálta és végzésével helybenhagyta.

Ilyen előzmények után a megyei bíróság 2006. július 12. napján az előzetes letartóztatás indokoltságát felülvizsgálta és 12. sorszámú végzésével azt továbbra is fenntartotta, határozatát - a védő fellebbezését alaptalannak találva - az ítélőtábla 2006. augusztus 9. napján kelt végzésével helybenhagyta.

2006. december 6. napján a vádlott - védője útján -az előzetes letartóztatásának megszüntetését óvadék megállapítása mellett indítványozta. Indítványát a megyei bíróság elutasította, és e határozatát - az ítélőtábla 2007. január 30. napján kelt végzésével helybenhagyta.

Ezt követően a Be. 132. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint az ítélőtábla az előzetes letartóztatás indokoltságát hivatalból felülvizsgálta, és megállapította, hogy a kényszerintézkedés fenntartása továbbra is indokolt. Döntését azzal indokolta, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény jelentős tárgyi súlyára, illetve a törvény által ehhez fűzött rendkívüli súlyú joghátrányra figyelemmel fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye, így az előzetes letartóztatásnak a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontjában megjelölt oka változatlan.

E végzés ellen a vádlott jelentett be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség az ítélőtábla határozatának helybenhagyását indítványozta.

A vádlott fellebbezése alapos.

A Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja szerint előzetes letartóztatásnak akkor van helye, ha a terhelt szökésének, elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható.

Az előzetes letartóztatás feltételeinek vizsgálatánál annak a következtetésnek, mely szerint fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye, tényeken kell alapulnia.