BH 2003.1.2 I. A nyereségvágyból elkövetett emberölés társtettességben megvalósításánál az alanyi feltételként jelentkező szándék- és akarategységen felül az a tárgyi ismérv is szükséges, hogy magát a tényállásszerű ölési magatartást közösen valósítsák meg;

ha az önálló tettesi magatartást kifejtő elkövető arra vonatkozó kérdésére, hogy a cselekmény passzív alanyát megölje-e, a társa egyetértő nyilatkozatot tesz: pszichikai bűnsegélyért vonható felelősségre [Btk. 20. § (1) és (2) bek., 21. § (2) bek., 166. § (2) bek. b) pont].

II. A halált okozó testi sértés és az emberölés elhatárolása szempontjából annak van jelentősége, hogy az elkövető szándéka még eshetőlegesen sem irányul a sértett életének a kioltására, hanem kizárólag testi sérülés okozására; és a magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett halálos eredmény tekintetében a bűnösség kizárólag gondatlanság formájában jelentkezhet. Ha azonban az elkövető tudata átfogja a sértett élete kioltásának a lehetőségét, és ebbe belenyugodva cselekszik: az eshetőleges szándékkal elkövetett ember- ölés megállapításának van helye [Btk. 13. §, 14. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].

Az elsőfokú bíróság az 1998. június 9-én kelt ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, és ezért őket - az I. r. terheltet mint többszörös visszaesőt - egyaránt 14 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. terheltet 1978-tól kezdődően számos alkalommal ítélték a bíróságok végrehajtandó szabadságvesztésre elsősorban személy elleni erőszakos, illetőleg vagyon elleni bűncselekmények miatt. Legutóbb őt a bíróság az 1992. január 21-én jogerőre emelkedett ítéletével rablás bűntette és egyéb bűncselekmények miatt - mint többszörös visszaesőt - 9 évi fegyházbüntetésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A terheltek 1997. január 17-én egész délután italoztak, amelynek következtében leittasodtak. Beszélgetés során arra az elhatározásra jutottak, hogy pénzük nem lévén, valahova betörnek. Erre alkalmas épületet keresve jutottak el a sértett özvegyasszony házához. Miután a csengetésre senki nem jelentkezett, a kerítésen átugorva a házat körül- járták, az I. r. terhelt az ablakokon nézett be, míg a II. r. terhelt a bejárati ajtón kopogott. Mivel mozgást nem észleltek, a ház utcafronti részéhez mentek, ahol a redőnyt elhúzva az ablakot betörték, és azon keresztül bemásztak az épületbe. A II. r. terhelt ekkor magával vitte a helyszínen talált műanyag nyelű csavarhúzót.

A sértett felfigyelt a bejárati ajtónál a kopogásra, majd hallotta, hogy betörték az ablakot. A lakásból a hátsó kijáraton próbált elmenekülni. Mielőtt azonban a kijárathoz jutott volna, összetalálkozott a terheltekkel. A II. r. terhelt ekkor a sértettet a hajánál fogva a földre rántotta, és ütlegelni kezdte. Ezután felemelte és behúzta a szobába, miközben elkezdte faggatni, hogy hol van a pénze. Az I. r. terhelt eközben a lakásban kutatott. A sértett azt válaszolta, hogy nincs pénze, ekkor a II. r. terhelt úgy homlokon ütötte, hogy a sértett a kutatás során addigra kiborogatott ruhahalomra esett. A II. r. terhelt folyamatosan azt követelte tőle, hogy adja át a pénzét, és ezzel egyidőben bántalmazta. Az I. r. terhelt - aki szintén bántalmazta a sértettet, és követelte tőle az értékei átadását - folyamatosan kutatott a lakásban.

A sértett a bántalmazás hatására végül elmondta, hogy a pénze a ruhásszekrényben van. A II. r. terhelt erre a szekrényből kiborította a ruhákat, és magához vette a sértett pénztárcáját a benne lévő 24 949 forinttal együtt, ám ennek ellenére tovább követelte a sértettől egyéb értékeinek átadását.

A sértett hiába hangoztatta, hogy már elvették, amije volt, a II. r. terhelt erre szidalmazva azt kérdezte, hogy hol van a többi, majd szándékosan rálépett a sértett kezére oly módon, hogy az eltörött. Ezután a sértett jobb oldalába rúgott, aminek következtében a sértett bordái eltörtek. A II. r. terhelt ekkor már megöléssel fenyegette a sértettet, amennyiben nem adja át értékeit. Ugyanakkor az I. r. terhelt, aki mindvégig hallotta a terhelt-társa kiabálását amint az pénzt követel az idős sértettől, és látta, illetve hallotta a bántalmazást is, eközben is a lakásban kutatott értékek után.

A II. r. terhelt, amikor úgy ítélte meg, hogy több értéket már nem találnak a lakásban, az I. r. terhelttől megkérdezte, hogy "megöljem a vén kurvát?" Aki erre azt válaszolta: "tedd meg". A II. r. terhelt ekkor a műanyagnyelű csavarhúzóval ütlegelni kezdte a földön fekvő sértett fejét a tarkótájékon. Ezen ütések erejét a sértett haja némileg csillapította.

A ház szomszédságában lakó asszony a zajra felfigyelve a sértett házához ment, az ablakon benézve a villanyfény mellett látta, amint a II. r. terhelt a földön fekvő sértett felett áll és ütlegeli őt, közben kiabálva, hogy "hol a többi pénz?" Erre a közelben levő italboltba ment és a boltost kérte meg, hogy hívja fel a rendőrséget. E telefonértesítésre 22 órakor érkezett a helyszínre a rendőrjárőr, egy rendőrzászlós vezetésével, miután az ablakon át látta, hogy egy férfi turkál a lakásban, egy idős nő pedig a földön fekszik, a betört ablakon keresztül a lakásba ment, a járőr tagjai pedig a bejárati ajtót, illetőleg a hátsó ajtót biztosították. A járőrparancsnok felszólította a lakásban a két terheltet, hogy adják meg magukat. A II. r. terhelt erre felhagyott a sértett bántalmazásával, a felszólításnak azonban egyik terhelt sem tett eleget, hanem a hátsó ajtó felé menekültek. Ott végül a járőr tagjai elfogták és megbilincselték őket.

A rendőrök a sértett állapotát látva mentőt hívtak, a mentő a sértettet a kórház traumatológiai osztályára szállította.

A nyolcvanhat éves sértett a közepes, illetve nagy erejű bántalmazás következtében a jobb oldali arccsont törését, a jobb oldalon a VIII-XI. borda törését, jobb oldalon a singcsont és az orsócsont szilánkos, darabos törését, az arc többszörös zúzódását, a hajas fejbőr vérzéssel járó sérülését szenvedte el. A kórházban sérüléseit ellátták, azonban a gondos orvosi ellátás ellenére a csonttörések szövődményeként kialakult tüdőgyulladás és általános vérmérgezés következtében tizenegy nap múlva meghalt. Az elszenvedett bántalmazás és a bekövetkezett halál között közvetett okozati összefüggés állt fenn, a halál beállta az adott időpontban elkerülhetetlen volt. A sértett természetes jellegű betegségei negatívan hatottak ugyan, azonban a halálos eredmény a sérülések jellegére figyelemmel egészséges személynél is elkerülhetetlen lett volna.

Az elsőfokú bíróság a jogi indokolás körében lényegében a következőket fejtette ki.

Az kétségtelen, hogy a halálhoz vezető bántalmazást a II. r. terhelt hajtotta végre, azonban a sértettet mindketten bántalmazták. A II. r. terhelt kifejezetten a sértett halálát kívánva, egyenes szándékkal bántalmazta őt, az azonnali halál beálltát előidéző bántalmazást nyilvánvalóan a rendőri közbelépés akadályozta meg. Az egyenes szándékot egyrészt a kitartó bántalmazás, az okozott súlyos sérülések, másrészt pedig az említett terhelt szóbeli kijelentései tették egyértelművé. A terheltek kifejezetten a sértett értékeinek megszerzése érdekében bántalmazták a sértettet. A II. r. terhelt a pénz követelésével kapcsolta össze a sértett megöléssel fenyegetését. Ez a terhelt volt az, aki elsősorban bántalmazta a sértettet, míg az I. r. terhelt - aki ugyan lényegesen csekélyebb mértékben, de maga is részt vett a bántalmazásban - elsősorban az értékek után kutatott. A terheltek a cselekményüket teljes egyetértésben, akarategységben követték el.