A Budapest Környéki Törvényszék Pf.24886/2006/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 221. §, 247. §, 429. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Grasalkovits Irén, Kiss Márta, Zsengellér Ildikó

BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

2.Pf.24.886/2006/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Zaicz Gáborné ügyvéd (2220 Vecsés, Telepi u. 23.) által képviselt felperes neve felperesnek - ifj. dr. Papp László ügyvéd (2220 Vecsés, Telepi u. 23.) által képviselt I.rendű alperes neve I. r., a személyesen eljárt II. r. és ifj. dr. Papp László ügyvéd (2220 Vecsés, Telepi u. 23.) által képviselt III.rendű alperes neve III. r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Városi Bíróság 2006. május hó 17. napján kelt 4.P.20.684/2001/74. számú ítélete ellen a felperes által 75. és 77. sorszám alatt benyújtott fellebbezés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg külön felhívásra az államnak 654.000,- (hatszázötvennégyezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg I. és a III. r. alperes részére bruttó 180.000,- forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte, hogy a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a kereset szerint változtassa meg.

A másodfokú tárgyaláson a fellebbezését pontosította, amely szerint a fellebbezését kizárólag a II. r. alperessel szemben tartotta fenn.

A fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő és iratellenes, ugyanis azt állapította meg, hogy a kár tárgya, mértéke és összegszerűsége a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható. Álláspontja szerint a bizonyítási eljárás anyaga alapján különösen a tanúk vallomása alapján megállapítható a felperest ért kár mértéke és összegszerűsége, ugyanis a felperesi ingóságok meglétét a tanúvallomások igazolták és a szakértői vélemény meghatározta az ingóságok értékét. Az elsőfokú bíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le és ezért amennyiben az elsőfokú bíróságnak a kár pontos összegének megállapíthatósága körében mégis kétsége merült volna fel a Pp. 206. § (3) bekezdése alapján mérlegeléssel kellett volna megállapítani a kár összegét.

A II. r. alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal pontosítja, hogy az I. r. alperes / I.rendű alperes neve / ügyvezetője nem a III. r. alperes, ugyanis a számú cégkivonat szerint az I. r. alperes tagjai első ügyvezető és második ügyvezető és az I. r. alperes képviseletére első ügyvezető jogosult. A Városi Bíróság előtt P.20.357/1999. szám alatti birtokháborítási ügyben az I. r. alperes képviseletében első ügyvezető terjesztett elő keresetet 1999. március 10. napján. Az I. r. alperes a keresetét arra alapozta, hogy a bérleti jogviszony felmondás miatt szűnt meg és miután a volt bérlő /a jelen per felperese/ jelentős összegű tartozást halmozott fel ezért a felperes tulajdonában álló ingóságokra a Ptk. 429. § (3) bekezdése alapján zálogjogot alapított és megakadályozta az ingóságok elszállítását, a birtokvédelmi közigazgatási határozat alaptalan, ugyanis a bérlő ingóságain a zálogjoga nem szűnt meg, így az "jogszerűen illeti meg".