BH 2021.10.293 A védőoltások az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 57. § (1) bekezdése szerint az érintett egyén és a társadalom többi tagjának egészségét védik. A védettség kialakulásával a jogszabály célja megvalósult [1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 8. § (1) bek., 56. § (1) bek., 57. § (1) bek., 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (NM rendelet) 4. § (2) bek., 5. §].

Pertörténet:

Szegedi Törvényszék K.701124/2020/18., Kúria Kfv.37409/2021/6. (*BH 2021.10.293*), 3319/2025. (X. 22.) AB végzés

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] S.-né B. J., a Szent László ÁMK Gimnázium védőnője 2020. május 7. napján tájékoztatta az alperest, hogy az I. és II. rendű felperesek közös kiskorú gyermeke (a továbbiakban: a gyermek) az iskolai kampányoltás keretében végzendő életkorhoz kötött Hepatitis B elleni védőoltásának beadása nem az arra jogosult iskolaorvos útján történt meg.

[2] A bejelentés alapján az alperes a felperesekkel szemben hivatalból eljárást indított, melyben a felperesek előadták, hogy 2019 nyarán gyermekorvosuknak jelezték, hogy a gyermeket szeretnék Hepatitis B elleni immunizálásban részesíteni, a fertőzőbetegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 8. § (4) bekezdése alapján. A gyermek immunizálása 2019. július 17-én az első oltóanyag beadásával megkezdődött.

[3] A felperesek nyilatkozata szerint a gyermek oltására az Energix-B szuszpenziós injekció felnőttek számára védőoltással történt, melyet az I. rendű felperes szerzett be 2019 nyarán az Európa Patikából. Az oltóanyagot receptre a háziorvos írta fel, azt az I. rendű felperes váltotta ki, hűtőtáskában szállította el a patikából és a beadásig hűtőszekrényben tárolták, hűtőtáskában vitték az oltás helyére is. Az oltás második adagját Budapesten, 2020. március 4-én dr. H. D. orvos végezte. Az első oltást a házi gyermekorvos adta be, a második oltást azonban ő "nem tudta beadni", ezért kérték fel dr. H. D.-t az oltás elvégzésére.

[4] A szülők a gyermek iskolájának kampányoltásról szóló tájékoztatását elolvasták, aláírták és jelezték a védőnőnek, hogy a gyermek oltását igazolni fogják, amelyet meg is tettek.

[5] Az alperes az eljárásában megállapította, hogy a gyermek részére a háziorvosa, dr. T. V. 2019. június 18. napján írta fel a 2 db Energix-B szuszpenziós injekciót. Mindkét injekciót 2019. július 12-én kiváltották. Megállapította továbbá, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ működési nyilvántartásra vonatkozó adatbázisában dr. H. D. nem szerepel, aki így Magyarországon érvényes működési nyilvántartással nem rendelkezik, önálló orvosi tevékenység végzésére nem jogosult.

[6] Ezen tényállás alapján az alperes 2020. július 2. napján meghozta a BK-01/NEO/2089-10/2020. számú határozatát, melyben az I. és II. rendű felpereseket, mint a gyermek törvényes képviselőit, kötelezte, hogy a jogszabályi előírásokat betartva az iskolai kampányoltás keretében elvégzendő életkorhoz kötött Hepatitis B elleni védőoltás felvételére előzetesen egyeztetett időpontban jelenjenek meg gyermekükkel dr. B. E. iskolaorvosnál és őt oltassák be. Kötelezte továbbá a felpereseket, hogy a jövőben az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokkal kapcsolatban a jogszabályban előírtaknak megfelelő magatartást tanúsítsanak, továbbá velük szemben 100 000 forint egészségügyi bírságot szabtak ki. A védőoltás beadására előírt határidőt 2020. szeptember 30. napjában határozta meg.

[7] Az alperes határozatában hivatkozott az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 4. § (1) bekezdésére, 56. § (1) bekezdésére, 57. § (1) bekezdésére, illetve (2) bekezdés a) pontjára, az NM rendelet 5. § (1) bekezdés j) pontjára, (5), (7) és (9) bekezdéseire, továbbá az Eütv. 110. § (2) bekezdésére, az NM rendelet 3/A. § 17. pontjára, valamint 4. § (2) bekezdésére. Az alperes megállapította ezek alapján, hogy dr. H. D. az Eütv. 110. § (2) bekezdése értelmében Magyarországon önálló orvosi tevékenység végzésére nem jogosult, azaz nem minősül az NM rendelet 5. § (9) bekezdése szerinti oltóorvosnak. Az oltás helye nem volt beazonosítható, így azt nem lehetett az NM rendelet 3/A. § 17. pontja szerinti oltóhelynek tekinteni. Mindezért az I. és II. rendű felperesek megsértették az NM rendelet 5. § (5) bekezdésében foglaltakat, mely szerint az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni. Megsértették továbbá az NM rendelet 5. § (9) bekezdését, amely kimondja, hogy iskolai kampányoltás esetében az oltóorvos az iskolaorvos, továbbá az életkorhoz kötött kötelező védőoltás oltóhelyen végezhető. A felperesek NM rendelet 8. § (4) bekezdésére történő hivatkozásával szemben megállapította, hogy a Hepatitis B elleni védőoltás életkorhoz kötötten kötelező oltásnak minősül, a szülők nem nyilatkoztak arra vonatkozóan, hogy külföldi út miatt történt volna a gyermek nem iskolaorvos általi beoltása, továbbá más egyéb indokokat sem sorakoztattak fel, hogy miért választották ezt az eljárást, a szülők továbbá nem adtak be jogszabályszerű kérelmet, amely alapján a gyermekre az általánostól eltérő szabályokat kellett volna alkalmazni.

[8] Az alperes megállapította, hogy a gyermek védőoltása szabályos immunizációnak nem tekinthető, figyelemmel az azt beadó oltóorvos személyére, az oltási hely beazonosíthatatlanságára, az oltási dokumentáció hiányosságára, továbbá arra, hogy "az oltóanyagok különleges érzékenysége miatt a tárolás, szállítás és felhasználás különös figyelmet követel, kérdésessé vált a vakcina hatékonysága".

A felperesek keresete, az alperes védekezése

[9] Az alperes határozatával szemben előterjesztett keresetükben a felperesek a határozat megsemmisítését, az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérték. Hivatkozásaik szerint az alperes jogszabálysértően nem fogadta el a gyermekük által felvett kötelező védőoltás igazolását és a már felvett oltás ismételt felvételére kötelezi a gyermeket.

[10] Keresetükben kifejtették, hogy a várható külföldre utazásuk miatt döntöttek úgy, hogy a gyermeküknek a Hepatitis B elleni oltást az oltási kötelezettség beállta előtt beadatják. Mivel azonban a kötelezettség beállta előtt ingyenes oltás nem volt biztosított, ezért kellett az oltóanyagot receptre felíratniuk és kiváltatniuk. Az oltás beadatására az Eütv. 57. § (4) bekezdése alapján jogosultak voltak, a gyermeket két alkalommal beoltatták, melyet hitelt érdemlő módon, az oltási könyv bemutatásával, az oltás nevével, az oltóanyag gyári számával és az orvos pecsétjével igazoltak. Kiemelték, hogy az NM rendelet 14. § (2) bekezdése és az Eütv. szerint az oltási kötelezettség beállta előtt is jogukban állt a gyermeknek az oltás beadatása.

[11] A felperesek álláspontja szerint az NM rendelet 5. § (1) bekezdése csupán egy alkalommal történő oltást ír elő, továbbá az alperes érvelése jogellenesen korlátozza Eütv. 8. § (1) bekezdésében foglalt, a szabad orvosválasztáshoz való jogukat. Keresetükben vitatták a kiszabott bírság jogszerűségét is.