A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40360/2019/10. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 326. §, 360. §] Bírók: Czifra Veronika, Felker László, Kurucz Zsuzsánna

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40529/2019/12., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40360/2019/10.*, Kúria Gfv.30121/2020/13. (BH 2020.12.370)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.360/2019/10-II. 2Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.360/2019/10-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Bán, S. Szabó & Partners Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. S. Szabó Péter ügyvéd) által képviselt ... felperesnek az Oppenheim Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. Fejes Gábor ügyvéd) által képviselt ... (...) I. rendű, a Hegymegi-Barakonyi és Társa Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda (fél címe 3, ügyintéző: dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd) által képviselt ... (II.rendű alperes címe.) II. rendű, a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda (...). és a Dr. Máttyus Ádám Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. Máttyus Ádám ügyvéd) által képviselt ... (...) IV. rendű és a ... (...) V. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. július 9-én kelt 21.G.40.529/2019/12-II. számú ítélete ellen a felperes részéről 13. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a II. rendű alperessel, valamint a IV. és az V. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasító részét helybenhagyja;

kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 7.207.370 (Hétmillió-kétszázhétezer-háromszázhetven) forint + áfa összegű, a IV. és az V. rendű alpereseknek egyetemlegesen 5.500.000 (Ötmillió-ötszázezer) forint + áfa összegű együttes első- és másodfokú perköltséget.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja;

megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a felperesnek és az I. rendű alperesnek fejenként 500.000 (Ötszázezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltsége merült fel, a felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt jogorvoslati illeték összege 2.500.000 (Kétmillió-ötszázezer) forint.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.463/2018/12. számú végzésével elrendelt megismételt eljárásban meghozott ítéletével a felperes keresetét - melyben az 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 339. §-a és 344. § (1) bekezdése alapján az alperesek egyetemleges kötelezését kérte 13.845.785.022 forint és annak a törvényes késedelmi kamata megfizetésére, arra hivatkozással, hogy a ... (a továbbiakban: ...) versenyfelügyeleti eljárásban a 2004. július 23-án hozott .... számú - bírósági úton eredménytelenül támadott - határozatában megállapított, az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §-ába ütköző versenykorlátozó alperesi magatartással okozati összefüggésben kár érte, a Tpvt. 88/C. §-ában felállított vélelem szerint az alperesek 10%-kal emelték az elnyert és 2002. december 23-án megkötött szerződésekkel vállalt autópálya-építési projektek átalány árait, mely a szerződéskötéseknél eljárt és az alpereseket saját jogán, saját károsodás hiányában sikertelenül perlő ...on (korábban ..., jelenleg rövidített cégnevén: ...) keresztül, de a felperes vagyonából kifizetésre került - az alperesek elévülési kifogását osztva elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és a II. rendű alpereseknek fejenként, a IV-V. rendű alpereseknek együttesen 108.915.200 forint perköltséget, megállapította, hogy a felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 2.497.241.300 forint eljárási illetéket az állam viseli.

A megismételt eljárásban - az alperesek részéről nem cáfolt - felperesi előadás alapján megállapította, hogy a perbeli projektek finanszírozása 2004 januárjától kezdődően a ... számára biztosított költségvetési forrásokból történt, mivel ez a finanszírozás tette lehetővé - bizonyított jogalap esetén - a vagyoncsökkenést, ezért a 2005. december 22-i hitelátvállalási aktus az elévüléssel nem áll oksági kapcsolatban. Rögzítette, hogy a felperes által becsatolt feladatfinanszírozási engedélyokirat, illetve az annak mellékletét képező lista volt az alapja a tárgyévi kifizetéseknek, az utóbbit projektenként vizsgálva arra vont le következtetést, hogy az ... projekt esetében 2004. január 8-a, az ... és ... projekt esetében 2004. január 28-a volt az az időpont, amikor a költségvetési forrásból sor került a legelső kifizetésekre, melyek a ...kincstárnál vezetett elkülönített számláról történtek közvetlenül az alperesek részére, a ... által benyújtott bizonylatokkal kezdeményezett átutalási megbízások alapján.

A fenti finanszírozási folyamatra tekintettel megállapította, hogy a projektekre történő kifizetések a felperes vagyonában eredményeztek, eredményezhettek csökkenést, mivel az első kifizetésekben szükségképpen meg kellett jelennie a Tpvt. 11. §-ába ütköző magatartásra visszavezethető kárelemeknek, az esetleges árfelhajtó hatás következményének, ezért a felperes vagyonában az I. és a II. rendű alperes vonatkozásában 2004. január 28-án, a IV. és az V. rendű alperes vonatkozásában 2004. január 8-án következett be értékcsökkenés, ekkor vette kezdetét az elévülés.

Az elévülés nyugvását vizsgálva a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.623/2013/7. számú ítélete, valamint a 10.Gf.40.662/2017/10. számú végzése felhívásával kifejtette, azt kellett tisztázni, hogy az elévülés projektenkénti kezdetétől 2007. augusztus 29-ig mennyi idő telt el, ettől függően volt helye a rPtk. 326. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásának. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint ugyanis azt, hogy az átalánydíj versenyellenes körülmények között került kialakításra, a felperes a károsodása időpontjában még nem ismerhette fel, mert a versenyjogi jogsértésre a ... határozata meghozatalával derült fény és az ahhoz kapcsolódó közigazgatási per lezárásáig, a Fővárosi Ítélőtábla 2007. augusztus 29-én kelt 2.Kf.27.360/2006/29. számú ítélete meghozataláig, menthető okból nem tudta a követelését érvényesíteni. Az elévülés nyugvása az elévülési határidőt meghosszabbítja, azonban az akadály megszűnésétől számított egy éven belül érvényesíthető csupán az igény, ha az elévüléshez ennél rövidebb idő van hátra, ha pedig az elévülési idő eltelt, a követelés további egy évig érvényesíthető. Az 1/2007. PJE határozatból kitűnően ezen határidő jogvesztő jellegű, ezt követően már nincs helye az elévülés nyugvásának és megszakadásának.

Álláspontja szerint az elévülés fentiek szerinti kezdő időpontjához képest 2007. augusztus 29-ig mindegyik alperes vonatkozásában megállapítható, hogy az elévülési időből több mint egy év volt hátra, ezért a rPtk. 326. § (2) bekezdésének az alkalmazása nem merülhetett fel.

A továbbiakban vizsgálta az elsőfokú bíróság az elévülés megszakítására vonatkozó felperesi érvelést, kitért a ... jogállásának a tisztázására. Megállapította, hogy a ... a felperestől elkülönült jogalanyisággal rendelkező jogi személy, önálló polgári jogalany, amelynek közvetetten az állam a tulajdonosa, saját gazdálkodása és bevétele is van. A 2003. évi CXXVIII. törvény (Aptv.) 2. §-a szerint a törvény rendelkezéseit a melléklete szerinti autópályák, autóutak és azok csomóponti elemei, valamint a gyorsforgalmivá fejleszthető országos főutak tervezésével, előkészítésével és megvalósításával kapcsolatos feladatokra, valamint tevékenységekre kell alkalmazni. Az Aptv. 4. § (2) bekezdése 2008. január 1-jét megelőzően meghatározta a ... azon feladatköreit, melyeket a felperes javára, saját nevében eljárva tehetett meg, végezhetett el, a részletes felsorolás perindítási jogosultságot nem tartalmaz; a 2008. január 1-jei módosítás szerint a ... a felperes javára és nevében eljárva lát el feladatokat, ugyanakkor továbbra sem rendelkezik a perindítási jogosultságáról. Mindebből következően nem helytálló az az érvelés, hogy a ... felszólításai, illetve perindításai a felperes javára, a nevében történtek volna, ez sem a felszólítások, illetve keresetlevelek tartalmából nem vezethető le, illetve arra az előzményi perekben maga a ... sem hivatkozott, bírói felhívásra az I. rendű felperessel szemben folyó perben kifejezetten azt erősítette meg, hogy a saját nevében, a saját javára kéri a marasztalást. A ... felszólításai és keresetindításai tehát az elévülést nem szakították meg.