BH 2003.11.473 I. A bankgarancia a garantőr önálló kötelezettségvállalása. A jogviszony alanya a bank és a kedvezményezett, ezért a bank megbízója érdekét, annak fizetést megtiltó nyilatkozatát nem veheti figyelembe. A fizetési feltételek igazolása esetén a fizetés nem tagadható meg [Ptk. 249. §].

II. A perköltség összegének meghatározásánál irányadó szempontok [Pp. 78. §].

A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a C. GmbH osztrák cég és a C. B. Kft. magyar cég között 1993. december 29-én létrejött szerződés alapján a C. GmbH eladó cipőket vásárolt és szállított a C. B. Kft. vevő részére. A C. B. Kft. vevő a szerződésben vállalta, hogy az eladó felé bankgaranciát biztosít. Ennek megfelelően a vevő megbízása alapján az alperes 1999. június 17-én kiadott bankgarancia nyilatkozatában vállalta, hogy 750 000 USD erejéig fizetést teljesít az eladó javára, az eladó első írásbeli követelése alapján, függetlenül az eladó és a vevő között létrejött szerződés érvényességétől és következményeitől, lemondva a kifogásolásnak és a védekezésnek a szerződésből eredő valamennyi jogáról. Az eladónak írásbeli igényében ki kellett jelentenie, hogy az árut a szerződésnek megfelelően leszállította és esedékességkor az áru ellenértékét nem kapták meg. Mellékelnie kellett a kifizetetlen számlát, amely a szállítás dátumát is megerősíti, - amely nem lehet korábbi 1999. július 1-jénél -, és amelyet a vevő megfelelően ellenjegyzett. A bankgarancia 1999. július 1-jén lépett hatályba és 2000. június 30-ig volt érvényes. Az eladó 1999. december 21-én 748 500 USD-re kiállított és a vevő által megfelelően ellenjegyzett 1999. december 2-án esedékes 90144/99. számú számlát az alperesnél fizetésre benyújtotta. Ezt megelőzően a vevő 1999. november 10-én kelt levelében közölte az eladóval, hogy egyebek mellett a 90144/99. számú számla teljesítését nem ismeri el és az 1999. július 1-jétől érvényes bankgaranciához kapcsolódó számlákon tett teljesítést igazoló nyilatkozatot és az 1999. augusztus 9-én tett nyilatkozatot visszavonja. Ezt a levelet a vevő az alperesnek is megküldte. A vevő ügyvezetője 1999. december 14-én közjegyző előtt tett nyilatkozatában kijelentette, hogy a garanciára vonatkozó 1999. december 3-ai és december 21-ei keltezésű nyilatkozata, valamint - többek között - a ténylegesen már augusztus 9-én teljesítésként elismert 90144/99. számú számla a garancia érvényesíthetősége szempontjából nem érvényes, nem hiteles. Azok benyújtása a bank számára fizetési kötelezettséget nem keletkeztet. A vevő az alperest erről értesítette. Az alperes a benyújtott 90144/99. számú számla alapján a teljesítést megtagadta.

A felperes - mint engedményes - keresete e számla összegének és kamatának a megfizetésére irányult, az alperes által kibocsátott bankgarancia alapján.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta - utalva a vevő leveleiben foglaltakra -, hogy a perbeli számla alapján teljesítés nem történt. A vevő még a teljesítés előtt, az eladó kérése alapján tette meg az előredátumozott számlákon a teljesítést igazoló nyilatkozatát.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 748 000 USD-t és ennek 2000. január 13-tól a kifizetésig járó, a mindenkori Libor banki középarányos kamatát, valamint 3 000 000 Ft perköltséget. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes a Ptk. 249. §-a alapján vállalt bankgaranciát és a garanciában vállaltak szerinti köteles helytállni. A perbeli esetben - a tanúvallomásokból megállapíthatóan - az alapjogviszonyt illetően a vevő és az eladó között korábbi szállítások miatt és nem a perbeli áruszállítás miatt keletkezett a vita. Ezért nincs jelentősége annak, hogy a vevő által ellenjegyzett perbeli számlán milyen dátumok vannak.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Előadta, hogy a bank a teljesítést azért tagadta meg, mert a vevő ügyvezetője 1999. december 14-én közjegyző előtt az ellenjegyzést a perbeli számla vonatkozásában még az előtt visszavonta, mielőtt a lehívás a számláról az alperesi bankhoz - 1999. december 21-én - megérkezett. Utalt ezzel kapcsolatban a Ptk. 214. § (2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a hatályossá nem vált nyilatkozat visszavonható. A vevő teljesítés-igazolásának a visszavonása azt jelentette, hogy az eladó által benyújtott számlán lévő teljesítést igazoló nyilatkozat a visszavonás folytán nem volt hatályos. A vevő megfelelő - érvényes - ellenjegyzése pedig feltétele volt a garancia alapján történő fizetésnek. E kikötésnek az volt a célja, hogy a vevő teljesítés-igazolásának a hiányában az alperes bank ne teljesítsen kifizetést. Az ellenjegyzés visszavonása folytán az eladó nem igazolta a szállítások megtörténtét. Az eladó az árut egy vámraktárba szállította, az addig a külföldi tulajdonát képezte, amíg a vevő a vámraktárból le nem hívhatta. Ezért a vevőnek azt kellett igazolni, hogy az áru belföldiesítése megtörtént, a fizetési kötelezettsége beállt.

A felperes csatlakozó fellebbezést és fellebbezési ellenkérelmet terjesztett elő, amely az elsőfokú perköltség

4 830 000 Ft-ra történő felemelésére irányult. Csatlakozó fellebbezésében utalt arra, hogy az ügy bonyolultsága, külföldi jog tanulmányozása, az okiratok fordításával kapcsolatos költségek indokolják az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség felemelését. A fellebbezési ellenkérelme - a perköltség összegének a kivételével - az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy a vevő ellenjegyzései mint jognyilatkozat címzettje a felperes. Ezért a vevő nyilatkozata - amelyben a számlán lévő teljesítést elismerte - a felperesnek történt átadással hatályosult, így azt a vevő már nem vonhatta vissza. A vevőnek arra volt jogi lehetősége, hogy a nyilatkozatát a Ptk. 210. §-a alapján megtámadja bíróság előtt, ezt azonban nem tette.

Az alperes fellebbezése alaptalan, a felperes csatlakozó fellebbezése részben alapos.

A bankgarancia a garantáló bank részéről olyan önálló kötelezettségvállalás, amely a bank és a kedvezményezett között hoz létre jogviszonyt, olyan kötelezettségvállalás, amelyben a bank fizetési kötelezettsége nem járulékos jellegű, hanem a garantáló bank által elvállalt feltételekhez igazodik (Ptk. 249. §). A perbeli esetben az alperes a C. B. Kft. vevő megbízásából olyan visszavonhatatlan fizetési kötelezettséget vállalt a felperes javára, amely szerint - egyebek mellett - az igényhez csatolt kifizetetlen, a szállítás dátumát, az esedékesség napját feltüntető és a vevő által kellően ellenjegyzett számlát csatol. Az alperes ennek ellenében fizetést teljesít, függetlenül a vevő és a kedvezményezett közötti szerződés - alapszerződés - érvényességétől és következményeitől, és lemondott a kifogás és védekezés szerződésből eredő valamennyi jogáról.