BH 2001.7.318 I. A biztosítóra fokozott és minőségileg más együttműködési kötelezettség hárul, ha a biztosított érték nem valamely vagyontárgy, hanem az emberi egészség.

II. Ha a biztosító egészségügyi segítségnyújtás sürgős szüksége esetén felmerülő szolgáltatás biztosítására vállal kötelezettséget, az a biztosítási esemény megvalósulásával nyomban és haladéktalanul esedékessé válik, következésképpen a biztosító szolgáltatása hamarabb válhat esedékessé, mint ahogy a biztosító mentesülésére alapot adó körülmények maradéktalanul ismertté válnak. Ilyen ok miatt azonban a biztosító nem halaszthatja az esedékessé vált szolgáltatását későbbi időpontra [Ptk. 277. § (1) bek., 536. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].

A felperes néhai házastársát 1993-tól rosszindulatú daganatos betegséggel kezelték, majd 1995-ben hasi műtétet hajtottak végre nála, amelyet követően tünetmentes túlélőnek volt tekinthető. Ezután 1996 novemberében felkereste a háziorvosát, aki az általános egészségi állapotát kielégítőnek találta, és külföldi utazását nem ellenezte. Ilyen egészségügyi előzményeket követően a felperes és néhai házastársa 1996. november 19-én a Bahamákra utazott. Ezzel kapcsolatban az utazási iroda közreműködésével az utazás 1996. november 19-től december 3-ig terjedő idejére Assist-Card Classic utazási biztosítási szerződést kötött az alperessel. A felperes néhai házastársának az indulást követő negyedik napon gyomorpanaszai keletkeztek, amelyet először a szálloda nővére, majd orvosa látott el, majd azzal 1996. december tán kórházba került. Ezt követően a felperes, az alperes Miamiban működő helyi megbízottja és az alperes között több telefonbeszélgetésre, valamint faxváltásra került sor, amelyek lényege az volt, hogy az alperes a házastárs megbetegedését korábbi egészségi állapotával hozta összefüggésbe, és a Szabályzat ezzel összefüggő kizáró rendelkezése miatt a külföldi gyógykezeltetés finanszírozását nem vállalta. Az utazás befejezése 1996. december 3-án délután 14 órakor volt esedékes. Ekkor a külföldi kórház orvosai szóban arról tájékoztatták a felperest, hogy beteg házastársa a hazautazást kibírja, ennek ellenére ragaszkodtak egy felelősségvállaló nyilatkozat aláírásához. Ezért a felperes a hazaszállítás érdekében aláírt egy nyilatkozatot, amely szerint a feleségét saját felelősségére viszi ki a kórházból. Ezt követően a felperes házastársa a hazaúton, a repülőgépen elhalálozott.

A felperes keresetében a néhai felesége külföldi gyógykezelésével kapcsolatban felmerült költségei, továbbá 47 600 Ft temetési költség, valamint 10 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Követelését az alperessel kötött utazási biztosítási szerződés teljesítése jogcímén terjesztette elő.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Védekezését arra alapította, hogy álláspontja szerint a felperes néhai házastársának külföldi megbetegedését, majd halálát olyan betegség okozta, mely az utazási biztosítási szerződés megkötése idején már fennállt. Rámutatott, hogy Szabályzata ezt a körülményt a helytállási kötelezettséget kizáró okként fogalmazta meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 690 USD-nek megfelelő forintot és ennek 1996. december 2-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, továbbá marasztalta az alperest 159 609 Ft tőkében és ennek 1996. december 6-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamatában. Megállapította, hogy az alperes köteles kiegyenlíteni a D. Hospital 2249,50 USD-ről kiállított számláját is, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a peres felek között a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdésében szabályozott biztosítási szerződés jött létre, melynek alapján az alperest egészségügyi segítségnyújtási kötelezettség terhelte, amely kiterjedt a külföldi utazás során, sürgős szükség esetén felmerülő orvosi vizsgálat, orvosi gyógykezelés, kórházi gyógykezelés, halaszthatatlan műtét, valamint intenzív ellátás költségeinek fedezésére. Az elsőfokú bíróság elfogadta a beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményt, amely szerint a felperes néhai házastársa 1996. december 2-án a Bahama szigeteken bélelzáródás miatt került kórházba, ahol életét csak az azonnali kivizsgálásokat követő hasi műtét menthette volna meg. Úgy foglalt állást, hogy ez nem állt közvetlen összefüggésben a néhai korábbi daganatos megbetegedésével. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperessel kötött biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási esemény megvalósult, és az alperes szolgáltatási kötelezettsége beállt. Ezért kötelezte őt a külföldi gyógykezeléssel, valamint a halott hazaszállításával kapcsolatban felmerült költségek megtérítésére. Alaptalannak találta azonban a temetési költség megtérítésére, valamint nem vagyoni kártérítés fizetésére irányuló kereseti kérelmeket. Rámutatott, hogy ezek nem az alperes szerződésszegésével, hanem azzal állnak okozati összefüggésben, hogy a felperes a házastársát a gyógyintézetből saját felelősségére kihozta.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést annak részben történő megváltoztatása és az elutasított kereseti kérelmek teljesítése iránt. Előadta, hogy a külföldi kórház az alperes magatartása miatt mindvégig bizonytalan helyzetben volt a gyógykezelés finanszírozását illetően. Ezért az alperessel azt közölte, hogy a beteg nem utazhat, ugyanakkor a felperest pedig szóban úgy tájékoztatta, hogy ki fogja bírni az utat.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseinek helybenhagyására irányult.

Fellebbezés hiányában, a Pp. 228. §-ának (3) bekezdése értelmében jogőre emelkedett az első fokú ítéletnek az alperest 690 USD-nek megfelelő forintban mint tőkében, továbbá 159 609 Ft tőkében, valamint ezek kamataiban marasztaló és a 2249,50 USD-ről kiállított számlával kapcsolatos megállapító rendelkezése.