ÍH 2019.67 FELPERESI JOGUTÓDLÁS A CSTV. 33/A. § SZERINTI PEREKBEN

A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján az adós bármely hitelezője indíthat a felszámolás ideje alatt az adós (volt) vezető tisztségviselőivel szemben felelősség megállapítása iránti pert. Ha a felszámolás ideje alatt a hitelezői pozícióban jogutódlás következik be, a jogutód a perbe törvényi felhatalmazás alapján és a hitelezői minősége okán léphet be a felperesként.

[1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bek., Cstv. 3. § (1) bek. c) pont; 1959. évi Ptk. 328-331. §]

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a törvényszék 2010. június 3. napján jogerőre emelkedett 41. számú ítéletével kötelezte az adós társaságot, hogy fizessen meg a jelen per I. rendű felperesének 76 621 899 forintot és ezen összeg kamatait, valamint a perköltséget.

Az I. rendű felperes az adós társaság felszámolójánál hitelezői igényét bejelentette, azt a felszámoló 2010. június 23-án visszaigazolta.

Az I. rendű felperes 2011. június 2. napján előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján, hogy az alperesek, akik az adós társaság ügyvezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek megfelelően látták el és ezáltal az adós társaság vagyona csökkent és a hitelezőknek okozott kárért az alperesek egyetemlegesen felelősek.

Az I. rendű felperes 2011. augusztus 19-én engedményezte a fenti ítélettel megállapított, felszámolásban bejelentett követelését az N. Kft.-ra és az adós társaság felszámolóját ugyanezen a napon kelt levelében értesítette az engedményezésről; az I. rendű felperes és az N. Kft. ugyanezen a napon kelt közös beadványban kérték a bíróságtól, állapítsa meg az N. Kft. jogutódlását és az I. rendű felperest bocsássa el a perből. Az alperesek a kérelmet ellenezték.

Az időközben felszámolás alá került I. rendű felperes a törvényszéken indított perben a 2011. augusztus 29-én kelt engedményezési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, erre tekintettel jelen (felelősség megállapítása iránti) per felfüggesztésre került. Az I. rendű felperes későbbiekben ettől a keresetétől elállt és a bíróság 2017. január 9-én jogerőre emelkedett (többszöri újra lajstromozás folytán) 2016/4. számú végzéssel a pert megszüntette.

A felfüggesztés után folytatott felelősség megállapítása iránti perben a bíróság 2017. június 22. napján megtartott tárgyaláson a 6-I. számú végzéssel engedélyezte, hogy az N. Kft. II. rendű alperesként a perbe lépjen, az I. rendű felperes perből történő elbocsátása iránti kérelmét elutasította. A végzés 2017. szeptember 5-én jogerőre emelkedett.

A II. rendű felperes a per során változatlanul fenntartotta az I. rendű felperes által előterjesztett kereseti kérelmet.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, ellenkérelmükben a keresetet érdemben vitatták.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. rendű felperes keresete alaptalan.

Kifejtette, a bíróságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a II. rendű felperes a kereseti kérelmében érvényesített követelésnek a jogosultjává vált-e a 2011. augusztus 19. napján kelt engedményezési szerződéssel, azaz rendelkezik-e perbeli legitimációval.

Megállapította, hogy az I. rendű felperes a 79 696 648 forint és járulékai iránti követelését engedményezte a II. rendű felperesre. Az engedményezési szerződés 2.1. pontjában rögzítésre került, hogy a teljes követelést átruházza az I. rendű felperes, ideértve a járulékokat, biztosítékokat, a követelés érvényesítésére irányuló valamennyi jogot és a jövőben esedékes követeléseket is.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 328. § (1) bekezdése értelmében az engedményezésről szóló megállapodásból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az engedményezés mely követelésre és milyen terjedelemben vonatkozik. Álláspontja szerint az I. rendű felperes pénzköveteléséhez kapcsolódó - az engedményezési szerződés 2.1. pontjában - általánosan megfogalmazott járulékos követelés nem tartalmazza a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti I. rendű felperes által a kereseti kérelemben megjelölt követelést. Kifejtette, hogy a II. rendű felperes az I. rendű felperes kereseti kérelmében érvényesített Cstv. 33/A. § (1) bekezdésén alapuló megállapítási keresetnek nem vált a jogosultjává az engedményezési szerződés alapján, ily módon a II. rendű felperes nem rendelkezik perbeli legitimációval, ezért a keresetet elutasította.

Az ítélet ellen a II. rendű felperes élt fellebbezéssel, amelyben és az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte.

Kifejtette, az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a II. rendű alperes a jelen perben előadott kereset érvényesítésére nem jogosult. Bejelentette, hogy a felszámolási eljárásban hitelezővé vált, mert a felszámolónak az engedményezés megtörténtét bejelentette, ezért jogosult a Cstv. 33/A. §-ának rendelkezései alapján a kereseti kérelmek előterjesztésére, ez megalapozza a perlési jogosultságát. Hangsúlyozta, az engedményezési szerződéssel valamennyi jog átruházásra került a II. rendű felperesre, így a Cstv. 33/A. §-a alapján érvényesíthető jog is.

Hivatkozott arra is, hogy a felperesek 2011. augusztus 19-én kelt, augusztus 31-én a perbírósághoz benyújtott közös beadványukban a már megindult perben bejelentették a követelés valamennyi joggal együtt II. rendű felperesre történő átruházását, ezzel a követelés és az ahhoz kapcsolódó jogok tekintetében az I. rendű felperes jogutódjává vált a II. rendű felperes.

Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.

Az ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján az alábbiakat állapította meg:

A felperesek által 2011. augusztus 19. napján kötött engedményezési szerződés 2.1. pontja úgy rendelkezett, hogy "a követelés érvényesítésére irányuló valamennyi jog" is átszáll a követeléssel együtt.

A 3.2. pont szerint a "felek egyetértenek abban, hogy a követelés kifejezetten bizonytalan követelésnek minősül és ezért értéktelen, mivel a felszámolási eljárás hatálya alatt álló Adósnak vagyona nincs, pénzeszközei nem maradtak. A követelés érvényesítése csak akkor lehet sikeres, ha azért az Adós vezetői a magánvagyonukkal is felelnek, ezt a felelősséget a 4.1. számú perben eljáró bíróság megállapítja, majd kötelezi a vezetőket a követelés megfizetésére, és a vezetőkkel szemben a végrehajtási eljárás is sikeres lesz."

A 4.1.-4.2. pont úgy rendelkezett, hogy "Engedményező a követelés érvényesítése érdekében B. T. és társai alperesek ellen, vezetői felelősség megállapítása iránt /2011. szám alatt pert indított a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Engedményező három napon belül köteles eredeti példányban átadni Engedményesnek a per iratait, és a perrel kapcsolatba hozható valamennyi fellelhető iratot és dokumentumot. Engedményező 15 napon belül köteles átadni Engedményesnek minden olyan okiratot, információt, amely a jelen szerződés aláírását követően a 2.1.1. pontban írtak szerint átruházott követeléssel kapcsolatban tudomására, illetve birtokába jutott."