A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22112/2012/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 87. §, 123. §, 164. §, 228. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 202. §, 234. §, 237. §, 301. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.22.112/2012/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi pártfogó ügyvéd neve pártfogó ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a személyesen eljáró I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és az általa képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. február 7. napján meghozott és 63. sorszámon kiegészített 65.P.22.032/2010/56. számú ítélete ellen a felperes 62. és 67. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyja.

A fellebbezési illetéket az állam, míg a pártfogó ügyvéd munkadíját teljes egészében a felperes viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes az elsőfokú eljárásban megváltoztatott keresetében kérte, hogy az elsőfokú bíróság rendelje el az II. rendű alperes címe szám alatti ingatlanra (a továbbiakban: ingatlan) bejegyzett II. rendű alperes tulajdonjogának törlését és a felperes tulajdonjogának visszajegyzését. Ennek függvényében vállalta, hogy az I. rendű alperes részére visszafizet 5.322.000 Ft-ot és annak a jegybanki kamattal növelt késedelmi kamatát. Állította, hogy az I. rendű alperessel kötött kölcsönszerződés, valamint a jelzálogjogot és vételi jogot alapító megállapodásokkal együtt kötött 2009. január 15-ei szerződés uzsorás jellegű, ezért semmis. A II. rendű alperes perbevonását követően annak megállapítását is kérte, hogy az alperesek által ugyanezen ingatlanra megkötött adásvételi szerződés színlelt. További kérelme arra irányult, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze az I. rendű alperest az opciós vételár és a felperes által megjelölt 5.300.000 Ft különbözetének megfizetésére.

Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az I. rendű alperes vitatta a szerződés uzsorás jellegét, és utalt arra is, hogy a felperes a szerződés részbeni érvénytelenségét állítja, mert csak a kikötött kamatot tartja uzsorás jellegűnek. A peres felek az opciós szerződésben a korábban 5.000.000 Ft értékűre becsült ingatlan vételárát 8.500.000 Ft értékben biztosították. Állította, hogy a felperessel szemben fennálló kamatkövetelése meghaladja a fizetendő opciós vételárat, ezért nem áll fenn elszámolási kötelezettsége.

A II. rendű alperes előadta, hogy az I. rendű alperessel megkötött adásvételi szerződés nem színlelt jogügylet, a vételárat az I. rendű alperesnek megfizette. Viszontkeresetet is indított, amelyben kérte, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze a felperest az ingatlan kiadására és használati díj fizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes által 2008. december 2-án kötött, majd 2009. január 15. napján módosított kölcsönszerződésnek a havi 10%-os ügyleti kamatra vonatkozó kikötése uzsorás, így semmis. A kamatot havi 2%-ra mérsékelte, és rögzítette, hogy a felperes az I. rendű alperesnek 5.241.614 Ft és ennek 2008. december 2. napjától havi 2%-os kamatával, továbbá 2009. január 2. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki kamat 1/3-át kitevő kamattal tartozik. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül hozzátartozóival és ingóitól kiürítve bocsássa a II. rendű alperes birtokába az ingatlant, és fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 27.000 Ft perköltséget. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 150.000 Ft eljárási illetéket, míg a további 450.000 Ft illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Ítéletének indokolásában idézte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdését, a 196. § (1) bekezdés e) pontját, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 234. § (1) bekezdését, 202. §-át, 237. § (1)-(2) bekezdéseit és a 375. § (1) bekezdését. Megállapította, hogy a felperes a bizonyítási kötelezettségének csak részben tett eleget. Tény, hogy szorult anyagi helyzetben volt, de azt nem bizonyította, hogy ezt a helyzetet az I. rendű alperes kihasználta. Nem jelenti a felperes kihasználását, hogy egy másik hitelből kívánta kielégíteni az I. rendű alperessel kötött kölcsönszerződését, és az nem vezetett eredményre. Ha a felperes nem köti meg az I. rendű alperessel a kölcsönszerződést, a korábbi 5.000.000 Ft-os ellenértékre tekintettel lényegesen kedvezőtlenebb elszámolási feltételek mellett veszíti el ingatlanának tulajdonát. Átmenetileg ettől a helyzettől mentette meg az I. rendű alperes által nyújtott kölcsön, amely teljes tartalmát illetően uzsorásnak nem tekinthető. A havi 10%-os kamat azonban nem minősül az üzleti életben szokásosnak. E vonatkozásban a szerződés érvénytelen, de az érvénytelenség okának kiküszöbölésével az ügyleti kamatot havi 2%-ra mérsékelte. Megállapította, hogy a leírtakkal ellentétben 2008 decemberében a felperes 590.000 Ft-ot ténylegesen nem vehetett át, és ez az összeg az első havi - írásba ugyan nem foglalt - 10%-os kamatot tartalmazhatta. Erre tekintettel állapította meg a ténylegesen átadott összeget, amely a pénzintézet és a mobilszolgáltató felé fennálló tartozás együttes összegének felelt meg. Azt a perben nem lehetett megállapítani, hogy a fennálló tartozásként nyilvántartott 5.030.122 Ft és az elszámolt 4.802.340 Ft különbözetének mi lett a sorsa, így a bizonyítatlanság jogkövetkezményeit a felperes terhére értékelte. A felperes ugyanakkor a tőkeösszeg után a Ptk. 301. § (2) bekezdésében foglalt mértékű késedelmi kamat megfizetésére is köteles. A kölcsönszerződés érvényessé nyilvánításával az annak biztosítékaként megkötött vételi jogot alapító szerződést is érvényes, és a 8.500.000 Ft vételár folytán a felek által is elismert 10.000.000 Ft-os forgalmi értékre figyelemmel az uzsorásnak nem tekinthető. Az I. rendű alperes 2009. május 14-én kelt nyilatkozatával az ingatlant megvásárolta, annak kiürítésére szólította fel a felperest, majd a 2009. június 8-án kelt megállapodással adta azt el a II. rendű alperesnek. A felperes alappal nem támadhatta az alperesek által megkötött szerződést, mert ahhoz nem fűződik jogi érdeke. Emellett a szerződés színleltségére vonatkozó hivatkozás megalapozatlan, míg a vételár tényleges kifizetése nem feltétele a tulajdonjog létrejöttének, és annak sincs jelentősége, hogy a II. rendű alperes a vagyonszerzési illetéket megfizette-e. A II. rendű alperes kiürítés iránti keresetének az ingatlan tulajdonosainak személyében bekövetkezett változásokra tekintettel adott helyt.

Az elsőfokú bíróság észlelte, hogy a harmadlagos kereseti kérelemről nem döntött, ezért a 65.P.22.032/2010/56. sorszámú ítéletét 63. sorszámon meghozott ítéletével kiegészítette, és kötelezte az I. rendű alperest, fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.164.967 Ft tőkét.