BH 1986.9.373 Az utaló magatartáson alapuló kártérítési igényt nem lehet a jogosult önhibája címén, egymagában azon az alapon jogtalannak minősíteni, hogy az - mint vállalkozó - a szerződés megkötése előtt tevékenykedett a megrendelt szolgáltatás teljesítése érdekében [Ptk. 6. §].

A felperes altervező keresetet indított az alperes tervezővállalat ellen a 850 350 Ft és késedelmi kamatainak megfizetése iránt, mert az alperes egy lakótelep C szakaszára vonatkozó engedélyezési tervdokumentáció ellenértékét nem fizette meg. Előadta keresetében, hogy a létesítmény kivitelezési és engedélyezési terveinek elkészítésére vonatkozó szerződéstervezetét az alperesnek megküldte, az alperes azonban azt "nem igazolta vissza". Időközben az engedélyezési tervdokumentációt 80%-ban elkészítette, és azt az alperes részére átadta. Az alperes az engedélyezési tervdokumentáció 850 350 Ft-os díját nem utalta át, és ezzel az összeggel jogalap nélkül gazdagodott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes által részére 1984. március 5-i keltezéssel elküldött alátervezi szerződéstervezetet a beruházásra vonatkozó döntés hiányában nem írta alá. A felperes ennek ellenére a tervekből a megfelelő példányokat - előzetes egyeztetés nélkül - 1984. szeptember 6-án átadta részére. A tervezési díjról kiállított számlát az építtetőnek és megbízottjának az álláspontja alapján nem fizette ki, ezért a nevezetteket perbe hívta. Kifejtette, hogy vagyoni előnyhöz nem jutott, mert a felperes által részére átadott tervrészletek felhasználhatatlanok, nem felelnek meg a jóváhagyott tervezési célnak. A felperes azokat "saját veszélyére" készítette el. Megjegyezte, hogy a tervdokumentációt visszaszolgáltatja a felperes részére.

Az első fokú eljárás során megtartott tárgyaláson az alperes előadta, hogy nem teszi vitássá a felperes által részére megküldött részlettervek felhasználhatóságát. A tárgyaláson az alperes képviselője bemutatta a tervdokumentációt, a felperes pedig úgy nyilatkozott, hogy az az általa elkészített dokumentációval azonos. A tárgyaláson a beruházás lebonyolításával megbízott I. r. beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a perbeli beruházás előkészítése folyamatban van, és az alperessel kívánják a szükséges terveket elkészíttetni. A II. r. beavatkozó - a beruházó - a tárgyaláson olyan nyilatkozatot tett, mely szerint a kereset elutasítását azért kéri, mert a peres felek között tervezési szerződés nem jött létre. A beavatkozók a tárgyaláson bejelentették, hogy a náluk levő tervdokumentációkat a felperes részére visszaszolgáltatják.

Az első fokú bíróság ezután ítéletet hozott, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a felperestől kapott tervdokumentációkat az eljárás során megtartott tárgyaláson a felperesnek visszaadta. A felperes emellett nem tudott olyan körülményre hivatkozni, hogy a terviratokból az alperesnek vagyoni előnye származott volna. Ehhez képest a jogalap nélküli gazdagodásra alapított követelése nem megalapozott. Az ítélet indokolásában a bíróság kitért arra, hogy a kereseti tényállásra tekintettel a Ptk. 6. §-ában foglaltak alkalmazása kerülhetett volna szóba. Ennek értelmében a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből önhibáján kívül károsodás érte. Azok a tervezési feladatok azonban, amelyek a kivitelezési és engedélyezési tervdokumentáció elkészítésére irányultak, nem okoztak a felperesnek olyan kárt, amely őt önhibáján kívül érte volna, ugyanis aláírt szerződés nélkül tevékenykedett. Megjegyezte a bíróság, hogy a szerződéstervezet elkészítésével kapcsolatos költségek nem tekinthetők kárnak, mert a per adatai szerint a szóban forgó épületek tervezése, az erre irányuló szerződés megkötése napirenden van. A felperesnek e vonatkozásban csak akkor keletkeznék kára, ha a szerződéskötésre irányuló tárgyalások eredménytelenül végződnének.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását. Álláspontja szerint az alperes megrendelése és magatartása folytán a szerződés létrejötte is megállapítható, mert egyrészt az írásbeliség a szerződés megkötésének nem érvényességi kelléke, másrészt a perbeli munka maximált árformába tartozik, és így a Ptk. 226. §-ában foglaltakra tekintettel a szerződés a díjban való megállapodás nélkül is létrejön. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 6. §-ában foglaltak alkalmazása körében a bírói gyakorlat szerint nemcsak a szerződéskötés költsége, hanem a szerződés teljesítésére való felkészülés költsége is megítélhető kártérítésként. A tervdokumentációk visszaszolgáltatása szerinte nem jelenti az eredeti állapot visszaállítását, mert a tervkészítés szellemi szolgáltatás, amely kizárólag az alperes számára jelent értéket.

A fellebbezésre az alperes ellenkérelmet nyújtott be, amelyben az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes nemcsak szerződés hiányában végzett tervezési munkát, hanem jóváhagyott tervezési cél hiányában készített vázlatos és jelentéktelen tervrészeket, és régebbi tervlapokat küldött el, amelyek alapján a számlát a 80%-os készültségre hivatkozással benyújtotta. Jogalap nélküli gazdagodásáról álláspontja szerint abban az esetben sem lehetne szó, ha a perbeli tervdokumentációkat a felperes nem is kapta volna vissza.