BH 2004.5.179 A megbízási jogviszony lényeges tartalmi eleme a megbízó korlátlan rendelkezési joga.

A Ptk. 4. § (1) bekezdés által előírt jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, ha a jogutód terhére határozott időre szóló, a felmondás jogát jelentős mértékben korlátozó kötelezettségvállalás történik.

A megbízó felmondási jogának aránytalan mértékű korlátozása tartalmilag a felmondási jog gyakorlását kizárja, ezért a jogszabály megkerülésére irányul és ennek következtében semmis [Ptk. 4. § (1) bekezdés, 200. § (1)-(2) bekezdés, 483. § (1) és (4) bekezdés, 1998. évi XI. törvény 24. § (2)-(3) bekezdés].

A jogerős ítélet tényállása szerint a felperes ügyvédi iroda, mint megbízott az alperes jogelődjével, a H. K. Rt.-vel, mint megbízóval 1997. szeptember 1-jén határozatlan időre szóló ügyvédi megbízási szerződést kötött. A szerződést 1998. október 28-án módosították, aminek következtében az 2003. december 31-ig terjedő határozott idejűvé változott. Kikötötték, hogy a határozott idő lejárta előtti felmondás esetén, ha 24 hónapnál hosszabb idő van hátra, akkor 24 havi, ha 24 hónapnál rövidebb idő van hátra, akkor a teljes hátralékos időre szóló megbízási díj illeti meg a megbízottat. A megbízó 1999. november 30. napjával beolvadt az alperesbe, amely általános jogutódává vált. Az alperes 2000. május 15-én a megbízási szerződést azonnali hatállyal felmondta, amit a felperes elfogadott, de 24 havi megbízási díjra igényt tartott és keresetében ennek megfizetését követelte a megbízótól.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet jogi indokolása szerint a megbízási szerződésnek a megbízó felmondási jogát korlátozó módosítása nem felelt meg a Ptk. 483. § (1) és (4) bekezdésének és ezért, mint jogszabályba ütköző, a 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Kifejtette, hogy bár a folyamatos megbízás esetén mind a Ptk., mind az ügyvédi törvény lehetővé teszi a felmondási jog korlátozását, a módosítás mégis semmis. Ez utóbbi ugyanis a felmondási jog oly mértékű korlátozását eredményezi, amely már annak kizárására irányul, s ennek következtében a megbízó csak azzal a veszéllyel gyakorolhatja a felmondás jogát, hogy ellenszolgáltatás nélkül, több évig fennálló fizetési kötelezettsége keletkezik. Miután e rendelkezés semmis, az alperest nem terheli díjfizetési kötelezettség. Az érvénytelenség körében értékelte azt a körülményt is, hogy a szerződésmódosítás idején a felek már tudtak a megbízó várható megszűnéséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, s az alperesnek a keresete szerinti marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szerződésmódosításra a felek közös akarata alapján került sor. Abban bízva az iroda alkalmazotti létszámát bővítették, más megbízási szerződéseit felmondták, amelyek miatt szükségesnek tartotta bevétele huzamos időre szóló biztosítását. Előadta azt is, hogy az alperesnek a felmondás előtt megváltozott a tulajdonosi szerkezete és kicserélődött menedzsmentje, a jogi képviseletet saját bizalmi embereivel kívánta megoldani ezért másik ügyvédi irodát bízott meg. Kifejtette, hogy jogi tevékenysége aktív és jelentős volt. Jogi álláspontja szerint, miután folyamatos megbízásnál a felmondás joga korlátozható, a szerződésmódosítás nem ütközik jogszabályba.

Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helytálló az érdemi döntése is, indokolásával azonban a Fővárosi Ítélőtábla csak részben értett egyet.

A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek szerződésük tartalmát szabadon határozhassák meg és ennek során, egyező akarattal, akár a jogszabály kötelező alkalmazást nem igénylő rendelkezéseitől el is térhessenek.

A Ptk. 483. §-ának (1) bekezdése értelmében a megbízó a megbízási szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja.