A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37380/2008/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8. §, 9. §, 78. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30274/2007/4., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27496/2007/9., *Kúria Kfv.37380/2008/7.* (BH 2010.1.26)

***********

Kfv.IV.37.380/2008/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az Nyrt. felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 11.K.30.274/2007. szám alatt megindult, és a Fővárosi Ítélőtábla 2008. május 21. napján kelt 2.Kf.27.496/2007/9. számú jogerős ítéletével befejezett perében, a fenti számú jogerős ítélet ellen a felperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.496/2007/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 /ötvenezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2003. év végén vezette be klasszikus hitelkártyáit, melyek száma 2005. év végére 134 ezerre emelkedett, 2005. évben tovább bővült a hitelkártya-portfolio.

A kibocsátott és a perbeli reklámokkal érintett hitelkártya kamatmentessége feltételhez kötött volt, így a hitelkeretet csak áruvásárlásra lehetett fordítani (azaz az elszámolási időszakban készpénzfelvétel csak kamatelszámolással történhetett), továbbá a hitelt határidőben meg kellett fizetni, és az elszámolási időszakban felmerült esetleges egyéb tartozásokat (kamat, költség, díj) rendezni kellett.

Ezen szolgáltatásra, mint termékre a felperes reklámkampányt indított 2003. év őszétől; azt a fogyasztók felé úgy kommunikálta, hogy hitelkártyájával "akár 45 napig kamatmentesen" nyújt hitelt ügyfelei számára.

Az alperes a 2003-2006. évek közötti időszakra vonatkozóan vizsgálta a felperes hitelkártyájával kapcsolatos fogyasztói tájékoztatókat és reklámkampányt, mivel felmerült a fogyasztók megtévesztésének gyanúja.

A lefolytatott verseny-felügyeleti eljárás eredményeként az alperes megállapította, hogy a felperes a megjelentetett reklámok többségében (a terméktájékoztató leporellók és az internet kivételével) azt a látszatot keltette, hogy a fogyasztók automatikusan feltételek nélkül, maximum 45 napig tudják használni hitelkeretüket, és csak a határidő leteltét követően kell kamatot fizetniük a felvett hitel után.

Az alperes álláspontja az volt, hogy a hitelkeret biztosítása, a használat ellenértéke, az ügyfél anyagi terheinek alakulása a szolgáltatás lényeges tulajdonsága, amelyre nézve a felperes 2003 októberétől egyes reklámjaiban megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adott azzal, hogy nem közölt feltételt, illetve az áruvásárláshoz kötődő másik együttható feltételt nem közölte. Ezért az alperes a 2006. október 3. napján kelt 56/2006. VJ számú határozatával a felperest 100 millió Ft bírság megfizetésére kötelezte, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény /a továbbiakban: Tpvt./ 8. § /1/ és /2/ bekezdés a/ pontja, 78. § /1/ és /3/ bekezdés, és a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény /a továbbiakban: Grtv./ 2. § h/ pontja, 7. § /1/ és /2/ bekezdése, 15. § /2/ bekezdése és 14. § /3/ bekezdése alapján.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy jogsértést nem követett el; másodlagosan az eltúlzott mértékű bírság mérséklését kérte.

Állította, hogy az alperes részben tévesen állapította meg a tényeket, azokból téves jogi következtetést vont le, és indokolási kötelezettségének sem tett eleget.

Hiányolta piaci szerepének, erejének részletes vizsgálatát, és versenytársai tájékoztatási gyakorlatának áttekintését.

Utalt a pénzügyi szolgáltatások, és az ezekhez kapcsolódó tájékoztatók szabályozottságára, és erre figyelemmel állította, hogy a reklámnak, hirdetésnek megtévesztő hatása nincs. A reklámot a figyelemfelhívással azonosította, a megjelentetett reklámok nyelvtani értelmezése alapján vitatta az alperesi álláspont helytállóságát, és kiemelte, hogy az "akár" szó alkalmazásával a feltételesség kifejezésre került; nyelvész-szakértő bevonására tett indítványt.

Magatartása versenyjogi értékelése során elengedhetetlennek tartotta - az esetlegesen téves, nem teljes körű tájékoztatáson túl - a reklám megtévesztésre való alkalmasságának vizsgálatát, illetőleg a fogyasztókhoz eljutó egyéb közlések értékelését, helytállóságának vizsgálatát.

Hivatkozott a fogyasztói döntések szabadságáról közzétett alperesi alapelvekre, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelvre, és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló - az Európai Parlament és a Tanács által kiadott - 2006/114/EK irányelvre.

Másodlagos kereseti kérelme körében hiányolta a releváns piac és piaci helyzete meghatározását; vitatta a közismertként tett megállapítás helytállóságát, a jogsértéssel elért előny létét, a reklám költségeinek kiemelkedő voltát.

Véleménye szerint az alperes példátlanul nagy összegű bírságot alkalmazott, amelynek meghatározása során a törvényi szempontokat nem vette figyelembe, továbbá a döntéshozatalkor a reklámok költségeit sem ismerte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes reklámjaival azt a látszatot keltette, hogy hitelkártyája bármely célra használható, és a teljes kamatmentesség elérhető, annak ellenére, hogy a felperes az akció keretében csak az áruvásárlásra fordított összeg után fizetendő kamatról mondott le, és az ügyleti kamat tekintetében türelmi időszakot nem engedett - annak megfizetése szükséges volt a kamatmentesség eléréséhez -; úgy találta, hogy a felperes által folytatott reklámkampány sem egy-egy reklámtípuson belül, sem több reklámtípus összevetésével nem adott megbízható tájékoztatást a fogyasztói döntés kialakításához. A kiragadott információkat nem találta koherensnek a reklám üzenetével. Álláspontja szerint a reklámokban használt szavak köznapi jelentésének elemzése alapján a kamatmentesség feltétele nem volt közérthetően kommunikált, ezért nyelvész-szakértő kirendelését sem tartotta indokoltnak az "akár" szó értelmezésére.

Az elsőfokú bíróság a releváns tények alperesi rögzítését elegendőnek találta, a szektorális jogszabályon nyugvó ügyfél-tájékoztatást értékelési körén kívül esőnek minősítette.

Utalt arra, hogy a felperes által hivatkozott alperesi állásfoglalásnak és európai jogi normáknak való megfelelőséget nem vizsgálta, mivel azok a döntés meghozatalát követően jelentek meg.