1615/B/1992. AB határozat

a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény - az 1993. évi LXXXI. törvénnyel való - módosítását megelőző 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény - az 1993. évi LXXXI. törvénnyel való - módosítását megelőző 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság előtt 2. Fpk. 97/1992. szám alatt felszámolási eljárás indult. A kijelölt felszámoló a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 40. § (1) bekezdés b/ pontja alapján az adós több szerződését megtámadta. Keresetlevelét a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bírósághoz mint gazdasági bírósághoz nyújtotta be. A gazdasági bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította és egyidejűleg megküldte a "felszámolást lefolytató bíróságnak" (1G.405/9/1992/2).

A felszámolást lefolytató bíróság (ugyancsak a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság) a 2. Fpk. 97/1992/11. számú végzésében "a felszámoló igényérvényesítését" felfüggesztette és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdés alapján a Cstv. 40. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kérte. A végzés indokolása szerint a Cstv. hivatkozott rendelkezése ellentétben áll azon alkotmányos alapelvvel, mely szerint "senkit illetékes bírájától elvonni nem szabad... a Cstv... olyan ügyeket kíván nemperes eljárásban elbíráltatni, amelynek ellenérdekű fele nem adós, nem hitelező, hanem olyan harmadik személy, akinek jogszerű igénye, hogy vele szemben... illetékes bíróság... peres eljárás keretében intézkedjék". Bár az indítvány az Alkotmány sértettnek vélt rendelkezését tüzetesen nem jelöli meg, tartalmából arra lehet következtetni, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdését az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével tartja ellentétesnek.

II.

Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése értelmében "A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el".

A Cstv. 40. § (l)-(2) bekezdése - módosítását megelőzően - a következőket tartalmazta:

"(1) A hitelező vagy a felszámoló - a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül - a felszámolási eljárást lefolytató bíróság előtt megtámadhatja az adósnak a megelőző egy éven belül megkötött szerződését, vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya

a) az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás, vagy

b) harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet.

(2) A megtámadást a megtámadási határidőn belül írásban kell közölni az adóssal és a harmadik személlyel. Ha az utóbbi 15 napon belül nem nyilatkozik, vagy a követelést vitatja, a hitelező, vagy a felszámoló haladéktalanul bírósághoz fordulhat."

A Cstv. módosításáról szóló 1993. évi LXXXI. törvény 19. §-a a Cstv. 40. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezést léptette:

"(1) A hitelező a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától, a felszámoló pedig a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül a bíróság (6. § (1) bekezdés) előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a megelőző 1 éven belül megkötött szerződését, vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya

a) az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás, vagy

b) harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet."

A módosítás folytán a Cstv. eredeti 40. § (2) bekezdése hatályát veszítette. A módosítás 1993. szeptember 2-án lépett hatályba. Az 1993. évi LXXXI. törvény 44. § (2) bekezdése értelmében a hatálybalépés időpontjában folyamatban lévő eljárásokra a korábbi jogszabályok az irányadók.

III.

A felvetett alkotmányossági kérdés lényege az indítvány tartalma alapján az, hogy szerződés megtámadásából keletkező jogvita elbírálását jogszabály a felszámolási nemperes eljárásra utalhatja-e. Az alkotmányossági kérdés elbírálásának előkérdése az, hogy az indítványozó értelmezésében felfogott normatartalma van-e a vizsgált jogszabálynak.

A módosítást hatályba léptető átmeneti rendelkezés folytán a folyamatban lévő ügyekben a Cstv. eredeti 40. §-át kell alkalmazni. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ára alapított indítványra figyelemmel - a módosítást megelőzően hatályban volt rendelkezés alkotmányellenességét vizsgálta.

Az Alkotmánybíróságnak önálló jogszabályértelmezési eljárásra hatásköre nincs, kivéve az Alkotmány értelmezésére vonatkozó hatáskörét. Ez nem zárja ki azt, hogy az Alkotmánybíróság normakontroll eljárás során a vizsgált jogszabályt értelmezze avégett, hogy az így megállapított normatartalmat vesse össze az Alkotmány - ugyancsak értelmezett - rendelkezésével (38/1993. (VI. 11.) AB).

Az adott esetben vizsgált jogszabály olyan kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, hogy a megtámadást a felszámolási eljárás keretében peren kívül kell érvényesíteni. Értelmezéssel sem tulajdonítható a jogszabálynak olyan normatartalma, amely a megtámadásból keletkező jogvita elbírálását nemperes eljárásra utalná, illetve amely kizárná a megtámadási jogvitának az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének megfelelő eljárásban való elbírálását.

Az Alkotmánybíróság tájékozódott a támadott rendelkezés alkalmazása során követett joggyakorlatról. Jellemző esetként kiemelhető a Legfelsőbb Bíróság Fpkf. II. 30 023/1993/2. számú határozata. A döntés indokolása rámutat:

"...a felszámoló a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogszabályi felhatalmazásnál fogva saját nevében támadja meg az adott szerződést, ezt a megtámadást mind az adóssal, mind a harmadik személlyel - aki adott esetben azonos lehet bármelyik hitelezővel is - érvényesíti. Ez az érvényesítés kereset formájában történik... Erre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a keresetet a felszámolási eljárásban mint nemperes eljárásban bírálta el."

Azt az Alkotmánybíróság nem vizsgálta, hogy az indítványozó által felvetett értelmezése a jogszabálynak, alkotmányellenesen korlátozná-e a bírósághoz való fordulás alapvető jogát.

Az indítványban sérelmezett alkotmányellenesség ugyanis a jogalkalmazásban megismert gyakorlattól eltérő olyan értelmezésen alapul, amely az Alkotmánybíróság felfogása szerint - a jogszabályértelmezésre kialakult tudományos módszerek figyelembevételével - a vizsgált jogszabályból kényszerűen nem következik.

A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság - a korábban hatályban volt rendelkezés alkotmányellenessége hiányában - a megjelölt ügyben a jogszabály alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 1993. december 7.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró