62014CO0045[1]

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2014. június 19-i végzése. elleni büntetőeljárás kontra Istvân Balâzs és Daniel Papp. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Fővárosi Ítélőtábla - Magyarország. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Alapvető jogok - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 47., 50. és 54. cikk - Az uniós jog végrehajtása - Hiány - A Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya. C-45/14. sz. ügy

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)

2014. június 19.( * )

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 47., 50. és 54. cikk – Az uniós jog végrehajtása – Hiány – A Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya”

A C-45/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla (Magyarország) a Bírósághoz 2014. január 27-én érkezett, 2014. január 21-i végzésével terjesztett elő az előtte

Balázs István,

Papp Dániel

ellen folytatott büntetőeljárásban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: C. G. Fernlund tanácselnök, A. Ó Caoimh (előadó), C. Toader bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47., 50. és 54. cikkének, a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány (a továbbiakban: egyezségokmány) 14. cikke (7) bekezdésének, valamint a Rómában 1950. november 4-én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez csatolt 7. jegyzőkönyv (a továbbiakban: 7. jegyzőkönyv) 4. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség, valamint Balázs I. és Papp D. között, a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség által ezen utóbbiakkal szemben hivatali visszaélés bűntette miatt indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő.

A magyar jogi háttér

3 Az Alaptörvény XXVIII. cikke a következőképpen rendelkezik:

„[...]

(2)      Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

[...]

(6)      A jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.”

4 A büntetőeljárásról szóló törvény 2. §-a a következőképpen rendelkezik:

„(1)            A bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el.

(2)            Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.”

5 E törvény 6. §-ának (3) bekezdése kimondja:

„Büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha

[...]

c)      – az e törvényben meghatározott kivételekkel – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn,

d)      a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a Negyedik Részben, valamint a XXIX. Fejezet II. és III. Címében meghatározott eljárások esetét.”

6 A büntetőeljárásról szóló törvény 267. §-a (1) bekezdésének j) pontja szerint a bíróság az eljárást megszünteti, „ha a vád nem törvényes [2. § (2) bekezdés]”.

7 A büntetőeljárásról szóló törvény 332. §-a (1) bekezdése d) pontjának szövege megegyezik az említett 267. § (1) bekezdése j) pontjának szövegével.

8 A büntetőeljárásról szóló törvény 373. §-a (1) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az eljárást megszünteti, ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el”.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség 2007. november 9-én emelt vádat az alapeljárás rendőrzászlós vádlottjaival szemben egy piacon, járőrszolgálatuk ellátásával összefüggésben egy román állampolgár intézkedés alá vonása során társtettesként elkövetett, a Büntető Törvénykönyv 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntette miatt.

10 2008. október 8-án a Pest Megyei Bíróság a büntetőeljárásról szóló törvény 267. §-a (1) bekezdésének j) pontja, valamint 2. §-ának (2) bekezdése alapján – törvényes vád hiányában – megszüntette az alapeljárás vádlottjaival szemben indult büntetőeljárást. E bíróság szerint az alapeljárás vádlottjaira vonatkozó vádirat nem tartalmazta az elkövetési magatartás célzatosságát, ekként a vád elengedhetetlen tartalmi kelléke hiányzott.

11 A Pestvidéki Nyomozó Ügyészség fellebbezésének elbírálása kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla 2009. február 17-én a büntetőeljárást megszüntető elsőfokú végzést mindkét vádlott tekintetében helybenhagyta. Ez a határozat később jogerőre emelkedett.

12 2009. március 26-án a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség azonos magatartás miatt ismételten vádat emelt az alapeljárás vádlottjaival szemben. A második vádiratot az első- és másodfokú bíróságok határozatának jogi indokolásában foglaltakat felhasználva egészítették ki. 2009. július 1-jén a Pest Megyei Bíróság – bizonyítottság hiányában – ismételten felmentette a vádlottakat.

13 Ezen ítélet ellen a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Ezen utóbbi a büntetőeljárásról szóló törvény 266. §-ának b) pontja alapján felfüggesztette az eljárást és az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte azzal érvelve, hogy az 1998. évi XIX. törvény alkotmányellenességét észlelte, és indítványozta a büntetőeljárásról szóló törvény „törvényes váddal” kapcsolatos rendelkezéseinek megsemmisítését.

14 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben emlékeztet a Kúria – kötelező erővel nem bíró – azon véleményére, amely szerint valamely eljárásnak a vád törvényességének hiánya miatt történő megszüntetésére vonatkozó határozat anyagi jogerőhatással nem rendelkezik. Így, amennyiben a megszüntető végzés jogerőre emelkedik, akkor – nyilvánvalóan elévülési időn belül – nincs törvényes akadálya annak, hogy a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség az általa korábban vád tárgyává tett cselekmény miatt a terhelttel szemben ismét vádat emeljen.

15 A kérdést előterjesztő bíróság azt is hangsúlyozza, hogy a hivatali visszaélés bűntette miatt az alapeljárás vádlottjaival szemben a Pest Megyei Bíróságon indult büntetőeljárást megszüntető határozatban szereplő jogi indokolás azokat a kérdéseket vetette fel, hogy a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség részéről jogos volt-e az ismételt vádemelés, vagy az ezzel megsértette-e az Alkotmány 55. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerinti személyi biztonság és jogbiztonság alapelvét.

16 Az Alkotmánybíróság ezután – 33/2013 (IX.22.) AB határozatával – azonban elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és azok megsemmisítésére irányuló kezdeményezést.

17 A kérdést előterjesztő bíróság e feltételek között arra a kérdésre kíván választ kapni, hogy az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna-e állapítania a mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását, mivel a büntetőeljárásról szóló törvény sem az eljárás törvényes vád hiánya alapján történő megszüntetésének következményeiről, sem az ismételt vádemelés tilalmáról nem rendelkezik.

18 A Fővárosi Ítélőtábla ily módon felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„A magyar büntetőeljárási törvény 2. §-ában foglalt törvényes vád szabályozása, illetve szabályozásának hiánya

1)      sérti-e a[…] Chart[a] 47. cikkében megfogalmazott »A hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jog« érvényesülését?

2)      Eredményezi-e a[…] Chart[a] 50. cikkében, valamint […] a[z egyezségokmány] 14. cikk (7) bekezdésében, illetve […] a [7.] jegyzőkönyv 4. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott »A kétszeres eljárás alá vonás és kétszeres büntetés tilalma«,

3)      illetve a[…]Chart[a] 54. cikkében foglalt »A joggal való visszaélés tilalma« megsértését?”

A Bíróság hatásköréről

19 A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében arra kíván választ kapni a Bíróságtól, hogy sérti-e a Charta 47., 50. és 54. cikkét, az egyezségokmány 14. cikkének (7) bekezdését, a 7. jegyzőkönyv 4. cikkének (1) bekezdését, valamint az e rendelkezésekben kimondott ne bis idem elvét a büntetőeljárásról szóló magyar törvény azon rendelkezése, amely ugyanazon bűncselekményre vonatkozóan lehetővé teszi az első bűncselekményre vonatkozó, jogerőre emelkedett határozatban foglaltak alapján az ismételt vádemelést.

20 A Charta 51. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok csak annyiban címzettjei a Charta rendelkezéseinek, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése – a Charta 51. cikkének (2) bekezdéséhez hasonlóan – pontosítja, hogy ezen utóbbi rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Európai Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit (lásd Dutka és Sajtos végzés, C-614/12 és C-10/13, EU:C:2014:30, 13. pont).

21 Meg kell állapítani, hogy az alapeljárás olyan magyar büntetőjogi rendelkezésekre vonatkozik, amelyeket az uniós joghoz semmilyen módon nem kapcsolódó kontextusban kell alkalmazni.

22 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés semmiféle olyan elemet nem tartalmaz, amely alapján megállapítható lenne, hogy az alapeljárás a Chartán kívüli valamely uniós szabály értelmezését vagy alkalmazását érintené. Ez a végzés ugyanis egyáltalán nem állapítja meg, hogy az alapeljárás – a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében – az uniós jogot végrehajtó nemzeti szabályozásra vonatkozik.

23 Márpedig, amennyiben valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (lásd Akerberg Fransson-ítélet, C-617/10, EU:C:2013:105, 22. pont; továbbá Cholakova-végzés, C-14/13, EU:C:2013:374, 30. pont; Nagy és társai végzés, C-488/12–C-491/12 és C-526/12, EU:C:2013:703, 17. pont, valamint Dutka és Sajtos végzés, EU:C:2014:30, 15. pont).

24 Következésképpen a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolására (lásd ebben az értelemben: Chartry-végzés, C-457/09, EU:C:2011:101, 25–27. pont; Cholakova-végzés, EU:C:2013:374, 32. és 33. pont; Nagy és társai végzés, EU:C:2013:703, 18. pont, valamint Dutka és Sajtos végzés EU:C:2014:30, 16. pont).

25 E körülmények között a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Fővárosi Ítélőtábla által feltett kérdések megválaszolására.

A költségekről

26 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Fővárosi Ítélőtábla által a 2014. január 21-i végzésben feltett kérdések megválaszolására.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: magyar.