Tippek

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

Bővebben

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

Bővebben

Link jogszabályhelyre

§-ra, bekezdésre, pontra, alpontra mutató linket hozhat létre.

Bővebben

2100/B/1991. AB határozat

a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló 1990. évi CIV. törvény 1. § (9) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránti indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló 1990. évi CIV. törvény 1. § (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt és részbeni megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja, az e törvény módosítására vonatkozó indítványt pedig visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az Alkotmány 43. § (2) bekezdése alapján az 1990. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. § (9) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kérte, amely szerint "Az önkormányzatok megalakulásakor az alapítói jog gyakorlása tekintetében tanácsi vállalatnak az Országgyűlés által jóváhagyott Vagyonpolitikai Irányelvek alapján, az Állami Vagyonügynökség által történő értékesítéséből származó bevétel 50%-a az alapítói jogot gyakorló települési, illetve megyei önkormányzatot illeti meg." Álláspontja szerint a Tv. e rendelkezésének az "alapítói jogot gyakorló" szövegrésze alkotmányellenes, ezért kérte annak visszaható hatályú megsemmisítését, valamint ezzel összefüggésben azt is, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a Kormányt megfelelő módosító törvényjavaslat benyújtására.

Az indítványozó szerint az alkotmányellenesség elsődlegesen azért áll fenn, mert a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontját és az nincs összhangban a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) több rendelkezéséből következő azzal a jogosultsággal, hogy az önkormányzatokat az általuk ellátandó feladatokkal arányos pénzügyi fedezet illeti meg [Ötv. 1. § (5) bekezdés 69. § (4) bekezdés, 81. § és a 86. § (2) bekezdés]. A Tv. sérelmezett rendelkezése következtében a feladatokkal arányos bevételhez jutás elve sérelmet szenved azáltal, hogy a kiskereskedelmi, a vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: EpT.) alapján a települési önkormányzatok alapellátási feladatkörét érintő tanácsi vállalatok kerülnek privatizálásra. Az indítványozó - mint megyei jogú városi önkormányzat - hivatkozott arra, hogy az Ötv. 1. § (4) bekezdése alapján közgyűlési határozattal feladatának tekinti a lakosság kiskereskedelmi, vendéglátó és szolgáltató tevékenységekkel való megfelelő ellátását.

Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés az Alkotmány 12. § (2) bekezdésébe és 13. § (1) bekezdésébe is ütközik abban az esetben, ha a bérleti jog privatizálására kerül sor és az üzlethelyiség az önkormányzat tulajdonába került. A megyei jogú városok tekintetében pedig a vizsgált rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésben foglalt esélyegyenlőség elvét is, mert az Ötv. 61. § (1) bekezdése szerint a megyei jogú város önkormányzata saját hatásköreként ellátja a megyei önkormányzati feladat- és hatásköröket is.

II.

Az indítvány az alábbiak miatt nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontja az önkormányzatok alapjogaként állapítja meg, hogy "az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül".

Az Ötv. 1. § (5) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy "Törvény a helyi önkormányzatnak kötelező feladat- és hatáskört is megállapíthat. A kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról."

Az Ötv. 81. § (2) bekezdése alapján: "Az önkormányzat a feladatai ellátásának feltételeit saját bevételekből, átengedett központi adókból, más gazdálkodó szervektől átvett bevételekből, központi költségvetési normatív hozzájárulásokból, valamint támogatásokból teremti meg."

Az Ötv. 82. § (1) bekezdése meghatározza a saját bevétel alakzatait, majd e § (2) bekezdésében megállapítja, hogy "Saját bevételnek minősül a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt állt, nem közüzemi vállalatoknak az Állami Vagyonügynökség által történt értékesítéséből származó összeg külön törvényben meghatározott része" is. Az Ötv. ez utóbbi rendelkezése szempontjából pedig az éves költségvetési törvény az a külön törvény, amely meghatározza azt az önkormányzati kört és bevételi mértéket, amelyre az önkormányzatok a volt tanácsi vállalatok privatizálásával összefüggésben jogosultak.

A Tv. vizsgált rendelkezése szerint a EpT. alapján az érintett vállalatoknál végrehajtott privatizációból származó bevétel meghatározott részének a megyei és a települési önkormányzatok egyaránt és egyforma mértékben lehetnek jogosultjai. A jogalkotó az e bevételhez való jogosultságot a megyei és a települési önkormányzatok között nem meghatározott feladatmegosztás alapján, hanem az önkormányzatok megalakulásakor az alapítói jog gyakorlásához igazodóan állapította meg. Az EpT. hatálya alá tartozó tevékenységi kör tekintetében az Ötv. (8. §) és a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény nem állapít meg a települési önkormányzatok részére olyan külön feladatokat, amely a privatizációs bevétel feladatok szerinti megosztását igényelné. Egyébként az indítványozó sem a települési önkormányzatok törvény által előírt feladatai körében jelöli meg a privatizációs bevétel elnyerésének és felhasználásának indokoltságát, hanem abban, hogy az Ötv. 1. § (4) bekezdése alapján a megyei jogú város önként vállalt feladatává vált a lakosság kiskereskedelmi, vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltatásokkal való megfelelő ellátása. Az önkormányzatok fakultatív feladatainak vállalásához azonban nem kapcsolódik az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételek biztosításának kötelezettsége.

Mindezek alapján tehát a Tv. vizsgált rendelkezésével összefüggésben az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pontjának sérelmét az Alkotmánybíróság nem állapította meg.

2. Az önkormányzati tulajdonra vonatkozóan az Alkotmány 12. § (2) bekezdése és a 44/A. § (1) bekezdése tartalmaz külön előírást. Az Alkotmány 12. § (2) bekezdése szerint az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. A 44/A. § (1) bekezdés b) pontja pedig a helyi önkormányzatok alapjogaként állapítja meg, hogy a helyi képviselő-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat.

Az Alkotmány az önkormányzatok tulajdonszerzéséről nem rendelkezik, tehát a törvényhozásra bízta annak eldöntését, hogy milyen módon és körben jutnak ingatlanhoz az önkormányzatok. Az önkormányzati tulajdon körét részben az Ötv. 107. §-a, részben pedig az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: ÖVT.) állapította meg.

A Tv. vizsgált rendelkezése szempontjából irányadó EpT. 1990. szeptember 25-én, az Ötv. 1990. szeptember 30-án és az ÖVT. pedig 1991. szeptember l-jén lépett hatályba. Miután az EpT. az Ötv. és az ÖVT. előtt lépett hatályba, így a privatizációs teher a törvény erejénél fogva már az önkormányzatok tulajdonszerzését megelőzően létezett, ezért az önkormányzatok ezeket az ingatlanokat nem tehermentesen, hanem a privatizáció terhével szerezhetik meg [28/1991. (VI. 3.) AB hat. és a 853/B/l 991/3. AB határozat].

Az Ötv. 107. § (1) bekezdése alapján a volt tanácsi vállalatoknak az EpT. hatálya alá eső üzlethelyiségei nem kerültek önkormányzati tulajdonba, mert az ilyen állami tulajdonú, nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonának megszerzéséről ez a törvény nem rendelkezett. Az ÖVT. 37. §-a pedig ezzel összefüggésben kimondja, hogy "E törvény rendelkezései nem érintik a kiskereskedelmi, vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. törvény előírásait". Az e rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás szerint a nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonának megszerzése az EpT. hatályát nem érinti. Ez azt jelenti, hogy az EpT. alkalmazása során ezeket a helyiségeket úgy kell tekinteni, mintha ingatlankezelő szerv (közüzem) által kezelt és bérbe adott, állami tulajdonú nem lakás céljára szolgáló helyiségek volnának.

A fentiekből az következik, hogy a Tv.-nek az 1991. évre megállapított privatizációs bevételre vonatkozó előírása a települési önkormányzatok tekintetében nem sérti az Alkotmány 12. § (2) bekezdését, a 13. § (1) bekezdését és a 44/A. § (1) bekezdés b) pontját.

3. Nem állapítható meg alkotmánysértés az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglaltakkal szemben sem, hiszen ehelyütt az Alkotmány az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére nem állapított meg alanyi alapjogot, hanem általános állami célkitűzést és törekvést fogalmazott meg a jogegyenlőség megvalósulását, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések kilátásba helyezésével. Az e célkitűzések megvalósulását szolgáló állami intézkedések tartalmának kialakítása azonban - természetesen az Alkotmány keretei között - a hatáskörrel rendelkező állami szervek belátásától függ.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kifogásolt szabályozás nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésébe.

4. Az Alkotmánybíróság hatáskör hiányában visszautasította az indítványban szereplő azt a kérelmet, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a Kormányt módosító költségvetési törvényjavaslat benyújtására.

Budapest, 1992. szeptember 7.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék