A Kúria Pfv.20866/2015/8. számú precedensképes határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §, 84. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

A felperes magatartását értékelő, a való tényekből levont következtetést megfogalmazó vélemény a helyi közéletben aktívan résztvevő felperes jóhírneve megsértésének megállapítására nem ad alapot. 1959. IV. Tv. 78. § (1), 1959. IV. Tv. 84. § (1) e), 1952. III. Tv. 164. § (2), 1952. III. Tv. 163. § (3)

***********

Pfv.IV.20.866/2015/8.szám

A Kúria a személyesen eljáró felperesnek a dr. Halmos Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Halmos Péter ügyvéd) által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Pécsi Törvényszék előtt 19.P.20.172/2013. számon megindított perében a Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.007/2015/5. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 31. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A Kúria a jogerős ítéletet - a per főtárgya és a másodfokú perköltség tekintetében - hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Megállapítja, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének másodfokú eljárásban felmerült díját az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 62.000 (hatvankettőezer) forint másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 118.000 (száztizennyolcezer) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a polgármester alperes .. Város Önkormányzatának hetilapjában, az Önkormányzati Hírekben ..-én megjelent ".." című írásában közöltekkel megsértette jóhírnevét és becsületét. Emiatt kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, elégtétel adásra kötelezését, valamint 1.000.000 forint vagyoni és 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

A Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.531/2012/7. számú részítéletével a Pécsi Törvényszék 11.P.21.218/2011/10. számú ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és megállapította, hogy a cikkben az alperes megsértette a felperes becsületét azokkal a kijelentéseivel, amelyek szerint "szerencsétlen flótás", illetve "szerencsétlen együgyű". Mellőzte az alperes eltiltását a továbbiakban sértő kijelentések tételétől, ehelyett a további jogsértéstől tiltotta el az alperest. Az alperest bocsánatkérésre kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőzte, és arra kötelezte ehelyett, hogy a fentiek szerinti becsületsértő kijelentései miatt a lapban az ítélet jogerőre emelkedését követően megjelentő számban saját költségén kommentár és változtatás nélkül adjon elégtételt a jogerős részítélet által meghatározott közlemény közzétételével a felperesnek. Ezt meghaladóan a perköltségre is kiterjedően az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság 1.000.000 forint vagyoni kártérítést elutasító ítéleti rendelkezése - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett.

A megismételt eljárás lefolytatását követően meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes azon valótlan ténynek az állításával is megsértette a felperes jóhírnevét, hogy "már több száz alaptalan rágalmazó feljelentést tett a város képviselője, jegyzője és még ki tudja ki ellen". Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 300.000 forint nem vagyoni kártérítést és 2006. augusztus 12. napjától számított késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A költségekről úgy rendelkezett, hogy azt a felek maguk viselik. Az alperest kötelezte, hogy az államnak fizessen meg külön felhívásra 30.000 forint elsőfokú és 28.000 forint másodfokú eljárási illetéket.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a hetilap neve helyesen: Önkormányzati Hírek. Az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltség viselésére vonatkozó részében megváltoztatta akként, hogy kötelezte a felperest: fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 106.942 forint elsőfokon felmerült perköltséget. Az alperes illetékviselési kötelezettségének összegét 26.400 forintra leszállította. A fennmaradó elsőfokú eljárási illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 48.000 forint másodfokú eljárásban feljegyzett illetéket. Az ítélőtábla határozata indokolásában kifejtette: nem iratellenes az az elsőfokú ítéleti megállapítás, hogy a peres felek közötti rossz viszony eredője a Trianoni emlékmű körül kialakult nézeteltérés volt. Nem értett egyet azzal az alperesi kifogással, hogy az alperes magatartása csupán reakció volt. Megállapította az ítélőtábla, hogy a cikk megjelenéséig ténylegesen öt eljárás indult meg, így az írásban közölt több száz eljárás nem felelt meg a valóságnak. Az alperesi cikkben szereplő, az eljárások számszerűsíthető nagyságrendjére vonatkozó költői túlzást a közszereplő sem köteles tűrni. A felperest ért hátrány tekintetében kihallgatott tanúk véleménye egyöntetű volt abban a kérdésben, hogy a felperesről negatív értékítélet alakult ki a településen. A jogerős ítélet köztudomású tényként vette figyelembe, hogy a polgármester szavának egy kisvárosban súlya van. Az alperes az önkormányzati hetilapban tette közzé a felperesről a valótlan tényállítást, ami nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy a város lakosságában a felperesről negatív kép alakuljon ki. Köztudomású tényként fogadta el, hogy a polgármester cikkére tekintettel súlyosabb fokú társadalmi előítélettel kellett a felperesnek szembenéznie. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperesről kialakult negatív értékítélethez nemcsak a cikk, hanem a felperes korábbi büntetett előélete, valamint a helyi médiában közvetített megbotránkozást kiváltó önkormányzati üléseken tanúsított magatartása is hozzájárult, ezért helyesen mérlegelte a nem vagyoni kártérítés összegszerűségénél a perbeli körülményeket, amikor 300.000 forintot ítélt meg a felperes javára. Azt a törvényszék sem látta bizonyítottnak, hogy a felperes lakását a cikk miatt kellett volna elárverezni, illetve amiatt szűnt meg az utolsó munkahelye. Mellőzte az alperes által másodfokú eljárásban bejelentett tanúk kihallgatását.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset teljes elutasítását kérte. Az alperes szerint a jogerős ítélet a rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte. A nem vagyoni kártérítés megítélése tekintetében a Pp. 206. § (1), a Pp. 3. § (3) és a 164. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozott. Igazolta, hogy a cikk valójában reakció volt, a reakció jelleg miatt a cikk nem lett jogsértő, ezért nem járhat nem vagyoni kártérítés sem. A Pp. 3. § (3) bekezdése és a 164. §-a megsértése miatt a nem vagyoni kártérítés összegszerű megítélése sérti a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontját, a 339. §-át, a 354. §-t és a 355. § (1) bekezdését, továbbá a Pp. 206. §-át, mivel a bíróság bizonyítatlanul fogadott el tényeket igazoltnak, és alkalmazott jogkövetkezményt. Két közszereplő viszonyában nem tekinthető köztudomásúnak, hogy nem vagyoni hátránnyal jár, ha valaki az őt folyamatosan zaklató, provokáló felet szerencsétlen flótásnak vagy szerencsétlen együgyűnek nevez, és a nem létező köztudomásból nem vonható le olyan következtetés, hogy nem vagyoni hátrány érte a megszólítottat.