A Kúria Bhar.297/2014/10. számú precedensképes határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 225. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 354. §, 398. §] Bírók: Csák Zsolt, Mészár Róza, Soós László

A határozat elvi tartalma:

Feltétlen hatályon kívül helyezési okot nem, azonban az ítélet megalapozatlanságát eredményezheti, ha másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által felmentett vádlottak bűnösségét bizonyítás felvétele, a bizonyítékok eltérő mérlegelése, és eltérő tényállás alapján állapítja meg. A "hivatali helyzettel egyébként visszaél" elkövetési magatartás értelmezése a hivatali visszaélés bűncselekménye kapcsán.

***********

KÚRIA

Bhar.I.297/2014/10.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év május hó 20. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A hivatali visszaélés bűntette miatt indult büntetőügyben a másodfellebbezéseket elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.434/2012/17. számú ítéletét megváltoztatja,

I. rendű és II. rendű vádlottakat a társtettesként, III. rendű vádlottat a bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntettének [1978. évi IV. tv. 225. §] vádja alól felmenti;

megállapítja, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

Egyebekben a másodfokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2012. szeptember 4. napján meghozott 8.B.933/2011/13. számú ítéletében I. rendű, II. rendű és III. rendű vádlottakat az ellenük az 1978. évi IV. törvény 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettének vádja alól - III. rendű vádlottat mint bűnsegédet - felmentette; a bűnjel lefoglalását megszüntette és azt kiadni rendelte, emellett megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlottak felmentése miatt, bűnösségük megállapítása és velük szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében.

A bejelentett fellebbezés alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla az első fokú határozatot a 2013. október 30. napján meghozott 3.Bf.434/2012/17. számú ítéletével felülbírálta, és azt megváltoztatva mindhárom vádlott bűnösségét megállapította hivatali visszaélés bűntettében - a bűncselekményt a Btk. 305. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerint minősítve -, I. rendű és II. rendű vádlottakét mint társtettesekét, III. rendű vádlottét mint bűnsegédét. Ezért az I. rendű vádlottat nyolc hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra, a II. rendű vádlottat hat hónapi börtönbüntetésre és háromszáz napi tétel pénzbüntetésre, a III. rendű vádlottat háromszáz napi tétel pénzbüntetésre ítélte; a II. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést két évi próbaidőre felfüggesztette; megállapította, hogy I. rendű vádlott, valamint II. rendű vádlott a szabadságvesztésből - utóbbi annak végrehajtása esetén - a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra; a II. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés egy napi tételének összegét 10 000 forintban, a III. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés egy napi tételének összegét 30 000 forintban állapította meg. Rendelkezett a pénzbüntetés átváltoztatásának mikéntjéről, amennyiben azt a vádlottak nem fizetnék meg, és egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat a felmerült bűnügyi költség viselésére. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlottak és a védők fellebbezést jelentettek be, elsődlegesen a vádlottak bűncselekmény hiányában történő felmentése érdekében.

A Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott másodfokú határozatot megváltoztatva a vádlottak terhére megállapított hivatali visszaélés bűntettét I. rendű és II. rendű vádlott tekintetében minősítse a Btk. 305. § c) pontja, III. rendű vádlott tekintetében az 1978. évi IV. törvény 225. §-a harmadik fordulata szerint, és a III. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés egy napi tételének összegét csökkentse a törvényes mértékre; az ítéletet helyesbítve az I. rendű és a II. rendű vádlottal szembeni börtönbüntetést tekintse szabadságvesztésként kiszabottnak, amit - II. rendű vádlottal szemben a végrehajtás elrendelése esetén - börtönben kell végrehajtani; csökkentse a vádlottakat terhelő bűnügyi költség összegét a nyomozás során elrendelt könyvszakértői vélemény kapcsán felmerült költséggel. Egyebekben a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta (BF.42/2014.).

A harmadfokú eljárásban tartott nyilvános ülésen a vádlottak és a védők a felmentésre irányuló fellebbezésüket fenntartották; a védők az írásban előterjesztett indítványukat - az abban kifejtett indokaikkal együtt - ugyancsak fenntartották, emellett indítványukat a következőkkel egészítették ki:

Az I. rendű vádlott védője a másodfokú ítélet megalapozatlanságára tekintettel elsősorban továbbra is a vádlott felmentésére tett indítványt, másodsorban azonban a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla új eljárásra utasítását indítványozta, amennyiben a Kúria a védence felmentését nem látná indokoltnak. Ezt azzal indokolta, hogy miután az ítélőtábla a Be. 352. § (1) bekezdése b) pontjának, illetve (3) bekezdésének megsértésével állapított meg az elsőfokú bíróság által megállapítottól eltérő tényállást, és erre alapozva vont le a vádlottak bűnösségére következtetést, lényegében megsértette a súlyosítási tilalmat, emellett ennek az eljárási szabályszegésnek a súlya azonos a Be. 373. §-ban felsorolt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekkel.

Indítványt tett arra is, hogy miután a másodfokú tárgyaláson a 7. számú tanú meghallgatására erre vonatkozó ügyészi indítvány hiányában, ráadásul a Be. 284. § (1) bekezdésének megsértésével, így tiltott módon került sor, a tanú vallomását a Be. 78. § (4) bekezdésére figyelemmel a Kúria a bizonyítékok köréből rekessze ki.

A II. r. vádlott védője másodlagosan - amennyiben a Kúria nem adna helyt a felmentésre irányuló indítványnak - ugyancsak a másodfokú határozat hatályon kívül helyezésére és új másodfokú eljárás elrendelésére tett indítványt, miután álláspontja szerint a másodfokon eljárt bíróság azzal, hogy az általa megállapított tényállásban olyan tényeket is rögzített, amelyek nem szerepeltek a vádirati tényállásban, a Be. 2. § (4) bekezdését megsértve túlterjeszkedett a vádon, és ezzel feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést követett el.

A III. rendű vádlott védője pedig továbbra is arra tett indítványt, hogy a Kúria - miután álláspontja szerint az egyébként igen súlyos eljárási szabálysértés, a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma miatt nincs helye hatályon kívül helyezésnek - a másodfokú bíróság által megállapított tényállást annak megalapozatlansága miatt mellőzze, és az elsőfokú bíróság által megállapított, megalapozott tényállásra figyelemmel mentse fel védencét.

A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásban előterjesztett indítványát ugyancsak fenntartotta. Az abban rögzítetteken túl a védői érvekre reagálva kifejtette, hogy - miként arra már írásbeli indítványában is utalt - az ítélőtábla ugyan súlyos eljárási szabálysértéssel állapított meg az elsőfokú bíróság által megállapítottól eltérő tényállást, azonban a bűnösség ezen alapuló megállapítása nem tekinthető a súlyosítási tilalom megsértésének, és nem terjeszkedett túl az ítélőtábla a vádon sem az olyan tények megállapításával, amelyek ugyan nem szerepeltek a vádiratban, azonban a tettazonosság keretébe tartozóak, így megítélése szerint ezek miatt nincs helye hatályon kívül helyezésnek; álláspontjának alátámasztására a Legfelsőbb Bíróságnak az írásbeli indítványában már felhívott határozata mellett az EBH 2385. számú elvi határozatra hivatkozott.