BH 2006.1.1 Végszükség miatt nem büntethető, és a rongálás miatt emelt vád alól felmentése indokolt annak a terheltnek, aki - daganatos megbetegedése miatti rosszullétével sürgősségi orvosi ellátás érdekében - a saját személygépkocsijával szállítja édesanyját kórházba, majd az 500 forint - objektív lehetőségek hiányában ki nem egyenlíthető - belépési díj ki nem fizetése miatt, az előtte emelt, belépését akadályozó sorompót áttöri és ezáltal 16 000 forint kárt okoz [Btk. 30. § (1) bek., 22. § (1) bek. g) pont, 324. §].

A városi bíróság a 2002. július 2-án kihirdetett ítéletével a Sz. H. terhelt ellen rongálás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, egyben a terheltet megrovásban részesítette. A magánfél által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította és kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült 9960 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosítás, megrovás helyett próbára bocsátás alkalmazása érdekében, míg a terhelt és védője felmentésért fellebbezett.

A megyei bíróság az ügyet a 2002. augusztus 29. napján tartott tanácsülésen bírálta el, és az ekkor meghozott végzésével az ítéletet helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság részéről az 1973. évi I. tv. (régi Be.) 239. §-ának (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól mentesnek találta, ekként felülbírálatra irányadó tényállásnak, a cselekmény elkövetését rögzítő része a következő:

"Sz. H. vádlott 2002. május 20. napján 19 óra 45 perc körüli időben a K. M. Megyei Kórházhoz kísérte az édesapja, Sz. I. által vezetett személygépkocsiban, daganatos betegségben szenvedő édesanyját rosszulléte miatt, akinek minden rosszulléte alkalmával azonnali életmentő beavatkozásra volt szükség.

Vádlott a sértetti kórház főbejáratánál a személygépkocsiból kiszállva több alkalommal kérte a portán szolgálatot teljesítő rendészeket a sorompó felnyitására, mivel súlyos beteget hoztak.

A rendész a hatályos belső kórházi szabályzat alapján az arról informáló, a bejáratnál levő sorompóra kifüggesztett táblára is hivatkozva felhívta a vádlottat 500 forint behajtási díj megfizetésére.

Vádlott a pénztárcáját elővéve észlelte, hogy nincsen nála 500 forint és ismételten kérte a sorompó felnyitását, majd mivel ez nem történt meg, a kórház főbejáratánál lévő sorompót oldalról befelé tolta kézzel, melynek következtében a sorompó két helyen eltörött.

Ezt követően a vádlott beszállt a személygépkocsiba, majd a járművel a kórház területére az onkológiához hajtottak.

A vádlott a cselekményével 16 000 forint kárt okozott a sértettnek, mely nem térült meg."

A jogerős határozatok ellen azok hatályon kívül helyezése és a terhelt felmentése érdekében, a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Az indítvány indokolása szerint a fenti jogerős határozatok ellen Sz. H. terhelt - meghatalmazott védője útján - 2004. május 5-én perújítási indítványt terjesztett elő az ügyészséghez, arra hivatkozással, hogy az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa kivizsgálta a K. M. Megyei Kórház gyakorlatát, amely alapján a kórház területére belépőknek fizetnie kell.

Az indítványhoz mellékelt - 2003. december 1. napján kelt - jelentés megállapította, hogy a panaszolt intézmény főigazgatói utasítása előidézi az Alkotmányban biztosított lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben az egészségügyi ellátáshoz való jog sérelmének a közvetlen veszélyét, továbbá - azáltal, hogy fizetési kötelezettséget csak jogszabályban lehet előírni - sérti a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonsághoz való jogot.

A terhelt a fenti jelentésben foglaltakat, mint a jogerős határozat után felmerült új bizonyítékot kérte figyelembe venni perújítási okként, amire tekintettel az indítvány szerint felmentésének van helye.

A beadványban megjelölt ok perújítási oknak nem tekinthető, mert ha egy közintézmény vezetőjének utasítása kifogás alá esik, az magát a tényállásszerű magatartást nem befolyásolja.

Ugyanakkor a beadványában foglaltak felülvizsgálati eljárásra sem nyújtanak alapot, mert a beadvány nem a büntető anyagi jog szabályainak megsértésére hivatkozik.

A rendkívüli perorvoslat feltétele egyébként fennáll, de azt nem a perújítási kérelemként megjelölt beadvány és ahhoz csatolt melléklet tartalma alapozza meg, hanem a következők.

A terhelt magatartása a rongálás vétségének tényállását kimerítette. Az viszont már vizsgálandó, hogy milyen ok indította erre.

Az ítéleti tényállás megállapította, hogy a terhelt édesanyja daganatos betegségben szenvedett. Korábbi rosszullétei alkalmával azonnali életmenő beavatkozásra volt szükség. A gyors kórházba jutás és az azonnali segítségnyújtás érdekében az 500 forintot is ki akarta fizetni, de erre nyomban nem volt lehetősége. Ezt követően került sor a bűncselekmény megvalósítására.

A bíróság az ítéletben foglalkozott a végszükség, mint büntethetőséget kizáró okkal. Azt azonban nem látta megállapíthatónak, mert álláspontja szerint a veszélyhelyzetet nemcsak a rongálás törvényi tényállását megvalósító cselekménnyel lehetett volna elhárítani.

Ez a jogi megítélés téves. Az adott helyzetben és körülmények között az orvosi segítség igen gyors elérését a terhelt csak a fenti módon tudta biztosítani.

A 16 000 forint összegű károkozás pedig lényegesen kisebb sérelmet okozott, mint amelynek elhárítására törekedett.

A bíróság tehát anyagi jogszabályt sértett azáltal, hogy nem állapította meg a terhelt javára a Btk. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti végszükséget, mint büntethetőséget kizáró okot. Ezt az okot pedig nem a jogerős határozat után lefolytatott vizsgálat eredménye támasztja alá, ez már az alapügy elbírálásakor is fennállt.

Mivel ily módon a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, ezért indokolt a támadott határozatok hatályon kívül helyezése, a terhelt felmentése, továbbá annak megállapítása, hogy az alapügyben felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a Megyei Főügyészség indítványát a kifejtett jogi indokok alapján a Be.

405. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott okból változatlanul fenntartotta.

A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője indítványukkal egyezően nyilatkozott. A védő a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontjához csatlakozva, végszükség okából a terhelt felmentését kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 420. §-a (1) bekezdésének megfelelően az azokban megállapított tényállás alapulvétele mellett, és az indítványban megjelölt okból [Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontja] bírálta felül. Ezen túlmenően a Be. 420. §-ának (5) bekezdésében írtakból következően hivatalból vizsgálta azt is, hogy az ügyben abszolút eljárásjogi felülvizsgálati ok [Be. 405. §-a (1) bekezdésnek c) pontja] nem valósult-e meg.