BH 1981.1.2 Összbüntetésbe foglalásnak helye van akkor is, ha a terheltet a feltételes szabadság tartama alatt a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli olyan bűncselekmény miatt, amelyet a feltételes szabadságra bocsátás előtt követett el, vagy ha a feltételes szabadság tartama alatt vesznek foganatba más ügyben kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztést [Btk. 48. § (4) bek., 92. § (2) bek.].

1. A járásbíróság a terheltet 3 rb. - ebből egy esetben folytatólagosan elkövetett - sikkasztás bűntette és devizagazdálkodást sértő bűntett miatt halmazati büntetésül 8 hónapi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A terhelt a büntetését 1979. március 23. napján kezdte meg és 1979. szeptember 22. napján feltételes szabadságra bocsátás folytán szabadult, ennek hiányában szabadulása 1979. november 22. napjára volt előírva; a feltételes szabadság lejártának napja: 1980. szeptember 21.

2. A járásbíróság a terheltet kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétsége miatt mint különös visszaesőt 6 hónapi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre ítélte, megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

A terhelt az elítélés alapjául szolgáló vétséget 1979. március 3. napján az 1. alatt jelzett ítélet jogerőre emelkedése után, de a szabadságvesztés végrehajtásának foganatba vétele előtt követte el. Ez utóbbi büntetését 1980. május 6. napján kezdte meg, és szabadulása 1980. november 5. napjára van előjegyezve.

3. A járásbíróság az 2. és a 2. alatt jelzett szabadságvesztések összbüntetésbe foglalására irányuló indítványt elutasította.

A járásbíróság végzésének indokolásában kifejtette, hogy a terhelt feltételes szabadságának lejárta 1980. szeptember 21. napja, ennek azonban kizárólag abban az esetben lehet jelentősége, ha a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt okból a bíróság a terhelt feltételes szabadságát utólag megszünteti. Amennyiben azonban az említett törvényhely alkalmazásával a feltételes szabadság megszüntetésére nem kerül sor, a szabadságvesztést a szabaduláskor hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni, vagyis 1979. november 21. napja mint a büntetés kiállásának időpontja jön figyelembe. Mindezekből pedig az következik, hogy ha a terheltet a feltételes szabadság ideje alatt elítélik, vagy pedig rajta korábban kiszabott szabadságvesztést a másik ügyben nyert feltételes szabadság tartama alatt vesznek foganatba, s ezért a feltételes szabadság megszüntetésének a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt előfeltételei nem állanak fenn: az összbüntetésbe foglalás kizárt. Összbüntetésbe foglalásra tehát csak abban az esetben kerülhet sor, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, valamint akkor, ha a terhelt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi, és az utóbb említett két esetben a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti.

A járásbíróság végzése ellen az összbüntetésbe foglalásra irányuló indítvány elutasítása miatt emelt törvényességi óvás alapos.

A járásbíróság végzésének indokai a törvény téves értelmezésén alapulnak.

A) A járásbíróság határozatában helyesen fejtette ki, hogy a terheltre külön ítéletekkel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásának van helye mindazokban az esetekben, amikor a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a bíróság a korábbi ügyben nyert feltételes szabadságot megszünteti. Ebből a szempontból közömbös, hogy az újabb - akár szándékos, akár gondatlan - bűncselekmény elkövetése, illetőleg a magatartási szabályok megszegése a feltételes szabadság mely része - a feltételes szabadságra bocsátástól a büntetés teljes kitöltéséig számított idő alatt, avagy a feltételes szabadságra bocsátástól számított 1 évi tartam - alatt történt.

A feltételes szabadság ugyanis a szabadságvesztés része, vagyis a szabadságvesztés, amelyből az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, ennek tartama alatt nem tekinthető végrehajtottnak.

B) Téves azonban a járásbíróság végzésében kifejtett az az álláspont, amely szerint ha az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, csak a feltételes szabadságnak a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésén alapuló megszüntetése esetén kerülhet szóba a külön ítéletekkel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása.

Az összbüntetés feltételét a Btk. 92. §-ának (2) bekezdése úgy határozza meg, hogy csak az olyan végrehajtandó büntetések foglalhatók összbüntetésbe, amelyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre. Az a szabadságvesztés, amelyből az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, a feltételes szabadság tartama alatt nem tekinthető végrehajtottnak; ezért az olyan esetekben, amikor az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátást megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt a bíróság a feltételes szabadság tartama alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli: az összbüntetésbe foglalás feltételei fennállanak. Ilyenkor a feltételes szabadság megszüntetésének a törvényben írt okai [Btk. 48. § (4) bek.] hiányában is helye van az összbüntetésbe foglalásnak, amely azonban nemcsak lehetőség, hanem ezt a bíróság hivatalból - az erre irányuló indítvány hiányában - is köteles megtenni.

C) Végül azokban az esetekben, amikor a feltételes szabadság tartama alatt foganatba vesznek az elítélten valamely végrehajtandó szabadságvesztést - anélkül, hogy ilyenkor is a feltételes szabadság megszüntetésének a Btk. 48. §-a (4) bekezdésében foglalt feltételei fennállanának -, ez egymagában szükségessé teszi a végrehajtandó, valamint annak a szabadságvesztésnek az összbüntetésbe foglalását, amelyből a terhelt feltételes szabadságra került.