A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.235/2013/7. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 22. §, 179. §, 182. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 331. §, 339. §, 386. §, 387. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.34391/2011/13., Fővárosi Törvényszék Bf.13072/2012/5., *Fővárosi Ítélőtábla Bhar.235/2013/7.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

3.Bhar.235/2013/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, 2014. év március hó 6. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a vádlott és védő másodfellebbezését elbírálva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2013. év április hó 25. napján kelt 20.Bf.13.072/2012/5. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat az ellene a Btk. 179. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b.) pontja szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmenti.

Felhívja a magánvádlót, hogy leletezés terhével, 15 napon belül rójon le az iratoknál 10.000,- (Tízezer) Ft illetéket.

Az eljárásban felmerült bűnügyi költséget a magánvádló viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2012. október 1. napján kelt 33.B.34.391/2011/13. számú ítéletével a vádlottat az ellene a Btk. 179. § (1), (2) bekezdés a.), b.) és c.) pontja szerinti rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy a lerótt illetéket a magánvádló maga köteles viselni.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint Magyarország Európai Uniós soros elnökségének időszakára különböző nemzetközi szervezetek számára protokoll ajándékként angol nyelvű könyvet jelentetett meg a .... A kötet címe "1000-1100 years ago...", szerkesztője a magánvádló a kft. ügyvezetője volt. A könyv 2011. január 30. napján 2000 példányban jelent meg, nyomdai költsége 1.204.000,- Ft volt. A szerkesztési feladatok ellátásáért a magánvádló bruttó 100.000,- Ft, nettó 75.029,- Ft tiszteletdíjat kapott. A Magyar Nemzet 2011. március 17. napján megjelent számában a vádlott a kiadvány megjelenéséről "G...-könyv közpénzből" címmel írt egy cikket. Ebben a következő tényállítás szerepelt:

"Hozzávetőlegesen 1.000.000,- Ft közpénzt költöttek el a Honvédelmi Minisztérium (HM) médiacége, a ... Kft. költségvetéséből a társaság ügyvezetője a magánvádl könyvére - tudta meg lapunk... Amikor azt kérdeztük a HM sajtóosztályától, hogy nem tartják-e összeférhetetlennek a magánvádló könyvének kiadását az általa vezetett cég költségvetéséből, a szaktárca kitérő választ adott".

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott által írt cikk nem tartalmazott olyan tényállítást, amely alkalmas lenne a magánvádló becsületének csorbítására. Emellett a vádlott a szakmájára vonatkozó szabályok maradéktalan betartásával és kellő körültekintéssel járt el az újságcikk megírásakor.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2013. április 25. napján kelt 20.Bf.13.072/2012/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 179. § (1), (2) bekezdés b.) pontja szerinti rágalmazás vétségében, ezért őt megrovásban részesítette. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült 5.000,- Ft bűnügyi költséget a vádlott köteles a magánvádlónak megfizetni.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a vádlott által írt cikk teljes szövegével (másodfokú ítélet 2. oldal 3. bekezdés - 3. oldal 1. bekezdés), egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét minden tekintetben megalapozottnak fogadta el. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a cikk címe - "G..-könyv közpénzből" - azt sugallja, hogy a magánvádló közpénzen adta ki a saját könyvét, melyért még anyagi juttatásban is részesült, vagyis a közvagyonnal nem megfelelően gazdálkodott. Ez olyan állítás, mely alkalmas a magánvádló becsületének csorbítására (másodfokú ítélet 5. oldal 1. bekezdés). Tekintettel arra, hogy lényegében valóság bizonyítása történt az ügyben, és ennek során nem volt megállapítható, hogy a kiadvány a magánvádló saját könyve lenne, hanem a HM megbízásából egy általa szerkesztett kiadvány, mely körülménnyel a vádlott is tisztában volt, a vádlott megvalósította a másodfokú ítélet rendelkező része szerinti rágalmazás vétségét.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be felmentésért fellebbezést.

A harmadfokú nyilvános ülésen a védő kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a szövegkörnyezetéből kiragadva állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét azért, mert azt írta, hogy a magánvádló a saját könyvét a HM pénzén nyomtatta ki. A cikk ugyanakkor azt is tartalmazza, hogy a könyvet reprezentációs célból nyomtatták, azért hogy népszerűsítsék az országot, nem pedig a magánvádló jövedelem szerzése érdekében. Indítványozta ezért az elsőfokú ítélet indokolásával egyezően a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését.

A vádlott védőjének felszólalását azzal egészítette ki, hogy nem állt szándékában a magánvádló megsértése. A cikkében írtakat a minisztérium is megerősítette. Véleménye szerint a könyv a magánvádló szellemi terméke, mert azt "ő állította össze, ő rakta bele a képeket". Amennyiben a cikkben írtak rágalmazásnak minősülnének, akkor sérülne a szabad véleménynyilvánítás joga. Az utolsó szó jogán felhívta a figyelmet arra, hogy írása egészét, nem pedig egyes kiragadott mondatot kell vizsgálni. Így értékelve a cikket álláspontja szerint nem követett el bűncselekményt.