BH 1985.12.459 A kiskorú erkölcsi fejlődése veszélyeztetésének hiányában a kiskorú veszélyeztetése megállapításának mellőzése [Btk. 195. § (2) bek.].

Az első fokú bíróság a terheltet közokirat-hamisítás bűntette miatt büntette meg.

Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 1984. február 21. és március 1. napjai között keresőképtelen beteg volt, s a körzeti orvos 1984. március 2. napjával munkaképessé nyilvánította. Ezen a napon a terhelt felesége megbetegedett, s azért, hogy a gyermekeit elláthassa, nem ment dolgozni. A lakásán a gyermekkorúval az orvosi igazoláson levő március 2-i dátumot javíttatta át 14-re. Cselekményét a társadalombiztosítási igazgatóság észlelte, és a táppénz kifizetésére nem került sor.

A cselekmény jogi minősítése miatt emelt törvényességi óvás nem alapos.

A törvényességi óvás indokolása szerint az ítélet tényállása is tartalmazza, hogy a terhelt az orvosi igazolás meghamisítását a gyermekkorú személlyel végeztette el. A vétőképtelen (10 éves) gyermekkorú a bűncselekménynek alanya nem lehet, aminek következménye, hogy a felnőttkorú közvetett tettesként felel a gyermek cselekményéért. Így a terhelt mint közvetett tettes a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti s nem a b) pontban meghatározott közokirat-hamisítás bűntettét valósította meg.

A törvényességi óvásnak ez az okfejtése helyes.

A törvényességi óvás álláspontja szerint azonban a terhelt a közokirathamisítás bűntettén túlmenően a Btk. 195. §-ának (2) bekezdésébe ütköző, kiskorú veszélyeztetésének bűntettét is megvalósította, s mivel a közokirat-hamisítás és a kiskorú veszélyeztetésének bűntette egyaránt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a BK 93. számú állásfoglalásában és a Bírósági Határozatok 1982. évi 7. számában 269. sorszám alatt közzétett eseti döntésben írtakra tekintettel a két bűncselekménynek halmazatban történő megállapítása indokolt.