BH 2005.4.147 A szakértőtől meg kell követelni mindazoknak az összehasonlítási adatoknak és tényeknek az ismertetését, amelyeknek jelentőségük volt a szakértői vélemény meghozatalánál és amelyek szükségesek a szakértői vélemény helyességének ellenőrzéséhez [Pp. 182. § (3) bek.].

A felperesek keresetükben arra alapítva kérték az alperes államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére kötelezését, hogy az alperes a szomszédos ingatlan megosztása után a szolgalmi jogot nem az A jelű, hanem tévesen, a B jelű ingatlanra jegyezte be. A téves ingatlan-nyilvántartási bejegyzés miatt az ingatlanuk a közútról megközelíthetetlenné vált.

Az alperes ellenkérelmében nem vitatta, hogy téves bejegyzés történt. A per kezdeti szakában a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint alkalmazottjának jogellenes magatartása és a felperesek kára között nincs okozati összefüggés.

A megyei bíróság korábbi ítélettel a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság végzéssel az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Kifejtette, hogy a felpereseket kár érte azáltal, hogy a téves bejegyzés következtében az ingatlanuk elveszítette a közútról való megközelíthetőségét. Vagyoni káruk annak az indokolt kiadásnak és költekezésnek az összege, amivel elérhetik azt a fizikai és jogi lehetőséget, hogy az ingatlanuk a közútról megközelíthető legyen. Utasította az elsőfokú bíróságot, hogy folytassa le a bizonyítást a felpereseket ért kár összegének a megállapítása érdekében.

Az elsőfokú bíróság dr. A. R. igazságügyi szakértőt rendelte ki, aki 5. sorszám alatt terjesztette elő a szakvéleményét. Az alperes a szakvéleményre tett írásbeli észrevételeiben kifogásolta, hogy a szakvélemény nem tartalmaz összehasonlító adatokat. Vitatta annak a megalapozottságát. A szakértő meghallgatását követően kérte, hogy a bíróság más szakértőt hívjon fel a véleményadásra.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítványt elutasította. A 18. sorszámú ítélettel kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 5 980 000 forint kártérítést, 280 000 forint általános kárt, és 300 000 forint perköltséget. Indokolása szerint a beszerzett peradatok mérlegelésével és egybevetésével az igazságügyi szakértői véleményt elfogadta, és szükségtelennek találta más szakértő kirendelését.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az 5 980 000 forint kártérítés és 300 000 forint perköltség megfizetésére vonatkozó rendelkezését helyezze hatályon kívül és kötelezze az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára, a 180 000 forint általános kár megtérítésére vonatkozó rendelkezést pedig változtassa meg, a keresetet utasítsa el. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az új eljárás keretében kötelezze az elsőfokú bíróságot másik szakértő kirendelésére, mert az a szakvélemény, amelyre az elsőfokú bíróság az ítéletét alapította, megalapozatlan. A szakvélemény összehasonlító adatot nem tartalmaz, ezért a szakértő által megállapított forgalmi értéket semmilyen adat sem támasztja alá.

A felperesek csatlakozó fellebbezést és ellenkérelmet terjesztettek elő, amelyben azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben változtassa meg. A késedelmi kamat mértékét 2001. október 8-ától 2001. december 31-éig évi 20%-os, azt követően 11%-os mértékben állapítsa meg, az alperes által fizetendő perköltség összegét emelje fel, az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes által fellebbezéssel támadott rendelkezéseit pedig hagyja helyben.