A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20638/2007/8. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §] Bírók: Baranyai János, Kollár Márta, Rőth Pálné

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.20.638/2007/8.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. László Éva ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvéd I.r. és az általa képviselt II.r. és a III.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Budai Központi Kerületi Bíróságnál 13.P.XI.22.514/2004. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 43.Pf.633.154/2006/4. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2007. évi október hó 16. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 50 000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s :

A bíróság jogerős ítéletével arra kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 600 000 forintot és ennek 2002. május 17. napjától a kifizetésig járó évi 11 %-os kamatát, valamint perköltséget. Az I.r. alperes fizetési kötelezettségét megállapító másodfokú bíróság az ítéletét 2004. február 27. napján hozta meg. Az I.r. alperes a fizetési kötelezettségének önként nem tett eleget, ezért a felperes kérelmére a bíróság végrehajtási lap kiállításával elrendelte a végrehajtást. A jogerős ítélet alapján F. A. önálló bírósági végrehajtó előtt folyt végrehajtási eljárásban a végrehajtó az I.r. alperes lakcímeként megjelölt ingatlanban 1-12. tétel alatt különböző ingóságot lefoglalt 1 040 000 forint becsértékben. Az I.r. alperes keresetében az ingóságok foglalás alóli feloldását kérte, amelynek a bíróság jogerős ítéletével helyt adott.

A II.r. alperes az I.r. alperes testvére, a III.r. alperes pedig az I.r. alperes fia. Az I.-II.r. alperesek között 2003. december 1-jén adásvételi szerződés jött létre a B.-i K hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan vonatkozásában 7 000 000 forint vételár megjelölése mellett. Az ingatlant az R. B. Rt. javára 7 868 000 forint erejéig jelzálogjog terhelte. A bank az adásvételhez hozzájárult. A szerződés alapján a II.r. alperes tulajdonjogát a földhivatal bejegyezte és a II.r. alperes az ingatlant birtokba vette. Az I.r. alperes 2003. december 29-én kelt adásvételi szerződéssel eladta a III.r. alperes részére a B.-i M hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant 4 000 000 forint vételárért. A földhivatal a III.r. alperes tulajdonjogát bejegyezte.

A felperes keresetében az I.-II.r., valamint az I. és III.r. alperesek között létrejött adásvételi szerződések semmisségének a megállapítását kérte azok színlelt volta miatt, másodlagosan pedig ezen szerződések, mint fedezetelvonó szerződések hatálytalanságának a megállapítását kérte. Az utóbbi kereseti kérelme tekintetében arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződések azt a célt szolgálták, hogy az ő jogos igényének kielégítési alapját vonják el.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy az adásvételi szerződéseket akkor kötötték, amikor a felperes és az I.r. alperes jogvitájában a bíróság még nem hozott jogerős határozatot, ezért nem lehet a felperes követelésének kielégítési alapja elvonásáról beszélni. Hivatkoztak arra is, hogy egyik ingatlan sem szolgált a felperes követelésének fedezetéül, mert az ingatlanok tulajdoni lapján a felperes követelése nem szerepelt. Az I.r. alperes azt is előadta, hogy a felperes követelésére bírói letétbe helyezett 1 600 000 forintot, amelynek felvételére azért került sor, mert a bíróság az ítéletében annak felvételéről nem rendelkezett.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. és III.r. alperesek között a B.-i M hrsz. alatti ingatlanra 2003. december 29-én létrejött adásvételi szerződés, valamint az I. és II.r. alperesek között a B.-i K.hrsz. alatti ingatlanra 2003. december 1-jén kötött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Kötelezte a II.-III.r. alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes 3 600 000 forint és annak 2002. május 17-től a kifizetésig járó évi 11 %-os kamata és a perköltség követelése az említett ingatlanokra vezetett végrehajtás útján nyerjen kielégítést. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.

Indokolásában megállapította, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződések színleltsége nem volt megállapítható, mert a felperes nem bizonyította, hogy a szerződő feleknek ne lett volna adásvételre irányuló tényleges szerződési akarata. A másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban az volt az álláspontja, hogy az I.r. alperes nyilatkozatával alátámasztottan az ellene indult végrehajtás eredménytelennek bizonyult, mert sem ingó, sem ingatlan vagyonnal nem rendelkezik. A felperes részére jogerősen megítélt követelés az I.r. alperestől nem hajtható be. Kifejtette, hogy az alperesek hozzátartozók, ezért az adásvételi szerződések esetében az ingyenességet és a rosszhiszeműséget is vélelmezni kell. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján bizonyítást nyert, hogy a vevők a vételárat megfizették, rosszhiszeműségük hiányát azonban nem igazolták, ezzel összefüggésben bizonyítási indítványt sem terjesztettek elő. A II.-III.r. alperesek ugyanis tudomással bírtak az I.r. alperesnek a felperessel szemben fennálló tartozásáról, amelyet a III.r. alperessel kötött adásvételi szerződés tartalmaz, a II.r. alperes pedig személyes előadása során elismerte azt.