A Kúria Mfv.10753/2012/7. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §, 96. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

Ha a munkáltató az üzemi tanácstagnak hosszabb időn át biztosította - az általa kért módon - a munkaidőkedvezményt, jogellenesnek találta és előzetes figyelemfelhívás nélkül, nyomban rendkívüli felmondást adott ki a munkaidőkedvezmény jogellenes igénybevételére hivatkozással, intézkedése nem jogszerű. 1992. XXII. Tv. 62. § (2), 1992. XXII. Tv. 96. § (1) a), 1992. XXII. Tv. 96. § (2), 1992. XXII. Tv. 89. § (2)

***********

Mfv.I.10.753/2012/7.

A Kúria a dr. Király György jogtanácsos által képviselt felperesnek a dr. Kernács János ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságnál 6.M.310/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.625/2012/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.625/2012/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 437.800 (négyszázharminchétezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

A felperes keresete a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítására és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazására irányult.

A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 6.M.310/2010/32. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára levonásokkal terhelten 4.832.164 forint elmaradt munkabér és nettó 2.918.512 forint kárátalány, továbbá 2012. augusztus 12-étől az ítélet jogerőre emelkedéséig napi 16.582 forint munkabér megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Marasztalta az alperest az állam javára illeték és előlegezett költség összegében.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1994-től az alperes alkalmazásában az Sz.V.Ü.-ben dolgozott mozdonyvezető csoportvezető munkakörben. 2004-től kezdődően az Sz.Ü.T. tagja volt, emellett 2008. elejétől az M.SZ. alperesnél működő tagcsoportjának is a vezetője.

Az SZ.V.Ü.nek vezetője, B.M. vizsgálatot indított a felperes üzemi tanácstagi munkaidő-kedvezménye igénybevételével kapcsolatban, melynek keretében 2012. március 26-án megkereste az SZ.Ü.T. elnökét, K.K.-t, hogy a felperes 2010. január 15-én, február 18-án és február 29-én jogosan vette-e igénybe azt. Ugyanezen a napon kelt válaszlevélben azt a tájékoztatást kapta, hogy az alperesnél kialakult szokásjogot figyelembe véve a tisztségviselők a munkaidő-kedvezményt az üzemi tanácsülések időtartamára veszik igénybe előzetes kiértesítés alapján, az nem a szabadidő növelését célozza. A megjelölt időpontokban üzemi tanács- ülés nem volt, ilyet március 28-ára sem terveztek.

Az alperes 2010. április 8-án a felperes munkaviszonyát az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes az Mt. 62. §-a szerinti munkaidő-kedvezményt nem az üzemi tanácsi ügyek intézésével kapcsolatosan vette igénybe, hanem visszaélésszerűen a szabadidő, illetve a hétvégék meghosszabbítása érdekében. Súlyosbító körülményként értékelték, hogy a felperes végig 2009. évben hasonló módon vette igénybe a munkaidő-kedvezményt.

Az alperes és a nála működő szakszervezetek 2010. június 23-án bocsátottak ki közös állásfoglalást a választott tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény felhasználásáról. Ezt megelőzően ennek feltételei írásban nem voltak rögzítve.

A munkaügyi bíróság az Mt. 62. § (2) bekezdés alapján arra a következtetésre jutott, hogy az üzemi tanács tagjai nem kötelezhetők arra, hogy a munkáltatónak elszámoljanak a számukra törvény szerint járó munkaidő-kedvezmény igénybevételéről, annak tartama alatt végzett tevékenységükről. Ez az üzemi tanács autonómiájába való munkáltatói beavatkozás lenne. A perbeli időszakban a munkaidő-kedvezmény felhasználására vonatkozóan szabályozás nem volt az alperesnél, K.K. is annak igénybevétele kapcsán a szokásjogra hivatkozott. Minderre tekintettel az üzemi tanácstagi munkaidő-kedvezmény felhasználásának módjára hivatkozással a munkaviszonyt nem lehetett volna megszüntetni.

Álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható, hogy a felperes mivel töltötte az általa igénybe vett munkaidő-kedvezmény idejét. Nem nyert bizonyítást az, hogy a rendkívüli felmondásban terhére rótt magatartást valósította volna meg, azaz visszaélt volna a munkaidő-kedvezmény felhasználására vonatkozó jogával. A meghallgatott tanúk (B.M.,K.K.) nem tudtak arról nyilatkozni, hogy a felperes mit csinált az általa igényelt három munkaidő-kedvezmény időtartama alatt. K.K. maga is kiemelte, hogy az SZ.Ü.T. tagjainak nem volt olyan kötelezettségük, hogy neki, mint elnöknek beszámoljanak a munkaidő-kedvezmény alatt végzett tevékenységükről. Ezért az alperes a rendkívüli felmondásban nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a felperes nem az üzemi tanácstagi feladatai ellátására használta fel a munkaidő-kedvezményt. Erre nem lehet abból sem következtetni, hogy a felperes 2009-ben és 2010-ben is olyan napokat követően vette igénybe a kedvezményt, melyeken szakszervezeti munkaidő-kedvezmény, pihenőnap vagy fizetett szabadság miatt volt távol.

Az alperes megalapozatlanul hivatkozott a rendkívüli felmondásban arra, hogy a munkaidő-kedvezményt csak az üzemi tanács ülésein való részvételre lehet igénybe venni. K.K. tanúvallomásából is megállapítható, hogy az üzemi tanácstagi feladatok, ha nem is a felperes állítása szerinti mértékben, de nagyobb részét teszik ki az üzemi tanács tag tevékenységének, mint az ülésekre fordítandó időtartam. Ezt támasztotta alá V.A.J. és Sz.GY. tanúk vallomása is.