A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20315/2015/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.315/2015/7/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Felkai Péterné dr. Klinghammer Júlia ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, az alperesi képviselő által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2015. január 21. napján meghozott 27.P.21.662/2014/13. számú ítélete ellen a felperes részéről 14., az alperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja.

A felperesnek a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való joga megsértésének megállapítását mellőzi.

Az alperest terhelő marasztalási összeget 1.000.000 (Egymillió) forintra felemeli.

Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A le nem rótt 180.000 (Száznyolcvanezer) forint elsőfokú eljárási, továbbá 240.000 (Kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A jelen per felperese az alperesi bíróság előtt pert indított S.G. I. rendű és B.Cs. II. rendű alperesekkel szemben, közös tulajdon megszüntetése és többlethasználati díj megfizetése iránt, keresetlevele 2004. szeptember 17. napján érkezett az alperesi bírósághoz és ügyszámon került iktatásra. A perben a bíróság az első tárgyalást 2005. január 10. napján tartotta, melyen az I. rendű alperes jelezte, hogy a közös tulajdon alapjául szolgáló, felperes tulajdonjogát megalapozó megállapodás érvénytelen, ezért a felperessel szemben viszontkeresetet kíván előterjeszteni. A bíróság a tárgyalást 2005. június 28. napjára halasztotta, melyre a feleket személyes megjelenés kötelezettségével idézte és felhívta az I. rendű alperest, hogy viszontkeresetét 30 napon belül terjessze elő. Az I. rendű alperes viszontkeresetét 2005. február 16. napján nyújtotta be.

Az alperesi bíróság az ügyben az I. rendű alperes viszontkeresete tekintetében 2007. május 21. napján részítéletet hozott, mellyel a viszontkeresetet elutasította. Az I. rendű alperes fellebbezése folytán a Fővárosi Ítélőtábla részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta, határozata 2008. március 10. napján érkezett az elsőfokú bírósághoz. Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, az elsőfokú bíróság az iratokat 2008. május 15. napján terjesztette fel a Legfelsőbb Bírósághoz. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.

Az elsőfokú bíróság a részítélet meghozatalát követően az eljárást a kereset tárgyában folytatta. Az utolsó, 2012. szeptember 5-i határnapon a tárgyalást berekesztette és azt 2012. szeptember 20. napjára határozathirdetésre elhalasztotta, a kitűzött napon az írásba foglalt ítéletet kihirdette és a feleknek kézbesítette. Az ítélet ellen az I. rendű alperes fellebbezéssel élt és költségmentesség engedélyezését kérte. Az ezzel kapcsolatos hiányok pótlását követően az elsőfokú bíróság a 2012. november 9. napján meghozott végzésével az I. rendű alperes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét elutasította, a végzés ellen az I. rendű alperes fellebbezéssel élt. Az iratok felterjesztését követően, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A felperes jelen perben előterjesztett keresetében 3.000.000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy az általa 2004-ben indított pert az alperesi bíróság még nem fejezte be. A tíz éve folyó per alatt a felperes egészségileg leépült, anyagilag elszegényedett, életkörülményei ellehetetlenültek, pszichésen sérültté vált. Utalt arra, hogy a Pp. 2. §-a szerint a bíróság feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. A felperesnek e jogát - közvetve személyiségi jogát - az alperesi bíróság megsértette, ezért az általa kifejtettek alapján jelen perben a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a felperesnek az eljárás tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát, melyre figyelemmel marasztalja elsődlegesen sérelemdíj, másodlagosan kártérítés címén a követelt összeg megfizetésére a Pp. 2. § (3) bekezdése alapján. Álláspontja szerint, az általa előterjesztett kereset elbírálása ennyi ideig nem tarthat, a perben a részítélet meghozatala csak lassította a kereset elbírálását. Sérelmezte, hogy az alperes eljárása során semmit sem tett azért, hogy S.G. ne tanúsíthasson perelhúzó magatartást. Az utóbbi évek ugyanis azzal teltek, hogy a bíróságok nevezettnek az ismételten és alaptalanul előterjesztett költségmentességi kérelmeivel foglalkoztak. Az ügyben eljáró elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Pp. vonatkozó szabályait, ami azt eredményezte, hogy indokolatlanul hosszú tárgyalási időközök voltak és a kitűzésekkel is okszerűtlenül késlekedett.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a Pp. 2. §-ában foglaltak értelmezése alapján a kártérítési igény csak a per jogerős befejezését követően érvényesíthető. Tekintettel arra, hogy kártérítés esetén az időelőttiség fogalma nem értelmezhető, a keresetet elsődlegesen erre figyelemmel el kell elutasítani. Mindezek mellett álláspontja szerint, a per jogerős befejezését követően sem lehet alapos a felperesi követelés, mert a per elhúzódása nem a bíróság eljárása, hanem a felperes és az eljárás egyéb résztvevőinek magatartása miatt következett be. A perben részítélet meghozatala indokolt és szükséges volt. Kétségtelen, hogy az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés felterjesztésére hosszabb idő elteltével került sor, azonban a fellebbező fél egyidejűleg költségmentesség engedélyezését kérte, melynek jogerős elbírálása előtt nem volt lehetőség az ítélet elleni fellebbezéssel összefüggő intézkedések megtételére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a alperes neve előtt ügyszám alatt indult és ügyszám alatt befejezett perben megsértette a felperesnek a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 500.000 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a kereset részben alapos. A Pp. 2. § (1) bekezdése határozza meg a bíróság feladatát, ami nem más, mint a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogának érvényesítése. Ezek teljesítésének elmulasztása esetén a fél az alapvető jogait ért sérelemre való hivatkozással méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, hogy a bíróság nevében eljáró személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható (Pp. 2. § (3) bekezdése). Az "ésszerű időtartam" fogalmát a Pp. 2. § (2) bekezdése határozza meg, ami a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve ítélhető meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetőleg mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult. A felperes keresetét a Pp. hivatkozott szabályaira alapította.