BH 1996.6.291 A rablást és a magánlaksértést bűnhalmazatban kell megállapítani, ha elkövető rablási szándékkal erőszakkal vagy fenyegetéssel hatol be más lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre [Btk. 12. § (1) bek., 176. §, 321. §].

A megyei bíróság ítéletével az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottat - egyéb bűncselekmények mellett - társtettesként és csoportosan elkövetett rablás bűntettében, valamint társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének a bűntettében is bűnösnek mondta ki.

A legfőbb ügyész átiratában indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vádlottaknak a K. I. sértett sérelmére elkövetett cselekményét a Btk. 176. §-ának (1) bekezdése és a (2) bekezdésének c) és d) pontja szerint minősülő magánlaksértés bűntettének is minősítse. Az ezzel kapcsolatban megállapított tényállás lényege a következő.

A I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak együtt italoztak, és ennek során felvetődött, hogy az I. r. vádlott ismer egy idősebb házaspárt, akinek legalább 80-100 000 forint van a lakásában. Elhatározták, hogy elmennek erre a helyre, ahol az I. r. vádlott megfelelő helyismerettel rendelkezett, ugyanis a nővére korábban azon a területen lakott. Avégett, hogy ne ismerjék fel őket, álarcot készítettek maguknak egy rossz pulóverből, majd mindegyikük kést vett magához, és autóbusszal K. I. házához mentek. Az álarcot még kint az úton magukra vették, és úgy közelítették meg az esti órában a házat. Ez a terület elhagyott és közvilágítás nélküli volt. Az épülethez érve először az ablakon levő üveget zúzta be a III. r. vádlott, majd az ajtót rugdosták addig, amíg az be nem tört, az üvegezett részt is kiütve behatoltak mindhárman a lakásba, késsel a kezükben. A házaspártól pénzt követeltek, fellökték a kezébe kalapácsot vevő K. I.-t, aki a földre esett. A sértettet a II. r. és a III. r. vádlottak felszólították, hogy álljon fel, a kisszobába vitték, ahol hasra fektették, kezét hátrakötözték, bántalmazták és késsel fenyegették, miközben pénzt követeltek. K. I. eredménytelenül mondta a vádlottaknak, hogy nem tudja, hol a pénz, kiszórtak mindent a szekrényből, érték után kutatva.

Ez idő alatt az I. r. vádlott K. I.-nét a nagyszobába tuszkolta be, ahol késsel a kezében pénz átadását követelte. Hiába kérte a sértett, hogy ne kutasson, nincs pénzük, mindent kiborított a szekrényből, és a zárt állapotú szekrények kinyitására is felszólította K.-nét, majd az ott levő fekete bőrtáskából magához vett női és férfiórát, karikagyűrűt, egy másik táskából pedig bizsuláncokat, karórát. Minthogy egyéb értéket és pénzt az I. r. vádlott nem talált, kiabálva késsel fenyegette K.-nét: "Meghalsz, ha nem lesz pénz". Átkísérte abba a szobába, ahol a férje volt, arcát ütögette, a kést húzgálta a nyakán, miközben folyamatosan követelte az értékeket, és fenyegette a sértettet.

Hasra fektette a nevezettet, a kezét hátra kötötték, majd az I. r. vádlott a nála levő késsel felhasította e sértett ruháját "meg....-lak nyanya" kijelentést téve. Ezt meghallva a III. r. vádlott odasúgta a sértettnek, hogy ne féljen, ha megmondja hol a pénz, nem lesz semmi, majd a vádlottak mindkettőjüket ismét bántalmazták, K. I.-né nyakába egy hurkot is tett az I. r. és a III. r. vádlott, azt meghúzták, és amikor a sértett nem kapott levegőt, engedtek a szorításon, "add ide az aranyat" szavak mellett, majd miután a sértett nem tudott sem pénzt sem értéket adni, ismét megszorították a nyakán a drótot.

Mindeközben a lakásban az I. r. vádlott által megszerzett értékeken túl cigarettát és kávét találtak. A II. r. vádlott a cukrot a tűzhelyre öntve azt meggyújtotta, egy égő papírdarabot dobott a helyiségbe, ami végül is beesett a vízzel teli kádba. A konyhában levő berendezési tárgyakat összeborogatták, a lisztet szétszórták, majd távozásukkor a sértetteket összekötötték, mégpedig úgy, hogy K. I. -né lábát a férje lábához kötötték, megakadályozva így, hogy segítséget hívjanak, majd a helyszínről eltávoztak.

A sértettek - a vádlottak által is észlelhetően - komoly félelmet éreztek.

A fent leírt és viszonylag hosszabb ideig tartó események után mindhárman a II. r. vádlott lakására mentek, itt az álarcokat elégették.

Másnap a III. r. vádlott az arany karikagyűrűt az ékszerboltba adta be, ahol azért 817 forintot kapott. A pénzen elosztoztak, illetve azon italt vásároltak.

K. I.-né a vádlottak távozását követően ki tudta szabadítani a lábát, majd a kezét is a kötésből, férjét is kiszabadította, de megmozdulni nem mertek félelmükben, és csak 23 óra körül a lakására hazafelé tartó szomszéd megérkezésekor kérték a nevezettet, hogy hívja a rendőrséget, mert őket kirabolták.