BH 2017.10.339 A szülők peren kívül szóban, írásban vagy akár ráutaló magatartással megállapodhatnak abban, hogy a szülői felügyeletet csak az egyikük gyakorolja. Az utóbb indult, a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése iránti perben a bíróság csak akkor járhat el a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatására vonatkozó szabályok szerint, ha a bizonyítékok alátámasztják a korábbi megállapodást, így például, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:165. § (1) bek., 4:167. § (1)-(2) bek., 4:170. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A peres felek élettársi kapcsolatban éltek. Az életközösségük kezdetekor a felperes F. utónevű gyermeke 7 éves volt. A feleknek 2011. július 6. napján született meg a B. utónevű közös gyermekük. E gyermek - betegsége miatt - hosszabb időt töltött egészségügyi intézményekben. A felek közötti munkamegosztás eredményeképpen a felperes a háztartást vezette, nevelte a két gyermeket, az alperes pedig a család megélhetésének anyagi hátterét biztosította. Az alperes és F. között nem alakult ki megfelelő érzelmi viszony, a kapcsolatuk lassan elmérgesedett, ezért F. sokat tartózkodott a nagyszülőknél.

[2] A felek élettársi életközössége 2015 júliusában szakadt meg. A felperes a gyermekekkel együtt az alperes különvagyonát képező ingatlanból elköltözött.

[3] A felperes havi nettó jövedelme 61 577 forint. Az édesanyja tulajdonát képező ingatlanban két önálló, külön bejáratú lakrész található, a felperes a két gyermekkel az udvar felőli elkülönült lakrészben él.

[4] Az alperes havi jövedelme 127 113 forint. A saját vagyonát képező ingatlanban lakik, a kisebbik szobát B. részére rendezte be.

[5] B. jelenleg óvodába jár, magatartásproblémái miatt a szülők a családsegítő központhoz fordultak. A konfliktusokat a testvérek közötti kapcsolat minősége, valamint B. magatartásproblémája jelentette.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság a 2011. július 6. napján született B. utónevű gyermek szülői felügyeleti jogának kizárólagos gyakorlására őt jogosítsa fel.

[7] A keresetét azzal indokolta, hogy az alperesnek a 11 éves lányával nem alakult ki megfelelő kapcsolata, az alperes nem szerette és szereti a gyermeket, ebből adódóan sokat vitatkoztak. Az alperes az első három évben több műszakban dolgozott, kevesebbet volt otthon, a gyermekekkel kapcsolatos terhek kizárólag rá hárultak. A közös gyermeknél epilepsziás betegséget diagnosztizáltak. Az óvodába kerülése után szocializációs problémák merültek fel, pszichológus szakemberhez fordultak. A magatartásproblémákat a felperes arra vezette vissza, hogy a betegségéből eredően a kislányt elkényeztették, viselkedése ennek a következménye.

[8] Az alperes a kislánnyal korábban keveset foglalkozott, ez az óvodába kerülés után megváltozott, a kapcsolatuk javult. Az életközösség megszűnése óta az alperes a gyermekkel rendszeresen találkozik, a találkozások alatt azonban a kicsit a nővére ellen hangolja, befolyásolja. Bár a gyermeket megfelelően el tudná látni, a két műszakos munkaviszonya miatt a napi gondozást az idős szülei segítségével oldaná meg, a gyermeket pedig nem a nagyszülőnek, hanem a szülőnek kell nevelnie. A kislány nagy odafigyelést igényel, a magatartásproblémája miatt pszichológushoz jár, az alapbetegsége mellett ekcémája is van.

[9] Az alperes viszontkeresetével maga is kérte a gyermek nála történő elhelyezését. Állítása szerint a gyermekkel jobb a kapcsolata, érzelmileg hozzá jobban kötődik. Az alperes nem vitatta, hogy a gyermek születésekor közöttük intenzív kapcsolat nem volt: akkoriban két műszakban dolgozott, a kislány pedig (a felperessel) sokat tartózkodott a kórházban. Az alperes sem vitatta a felperes nevelési képességét (a gyermeket fizikálisan ellátja), szerinte azonban a gyermekkel nem foglalkozik megfelelően: a készségfejlesztésre, a szabadidő tartalmas eltöltésére és a gyermekkel való foglalkozásra nem fordít kellő időt. A kislány ugyanis nagy odafigyelést igényel, felpörög, nehéz lekötni a figyelmét, az óvodában is ebből adódtak a problémái. Az alperes cáfolta, hogy a gyermeket az édesanyja és a testvére ellen befolyásolná, egyébként pedig a testvérek közötti kapcsolat hullámzó, a nagyobbik gyermek már nemigen foglalkozik a kisebbik gyermekkel, éli a maga életét. Ha a gyermek nála kerülne elhelyezésre, a munkáltatója a két műszakból áthelyezi egy műszakra, így napközben, 7-től fél 4-ig dolgozna.

Az első- és másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a szülői felügyeleti jog gyakorlására az alperest jogosította fel. Kötelezte a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően havi 10 000 forint gyermektartásdíjat fizessen meg az alperesnek. Szabályozta a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást.

[11] Az elsőfokú bíróság a jogvitát a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:167. § (1) és (2) bekezdése alapján bírálta el. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a szülők nevelési képessége azonos: a szülői jogokat és kötelezettségeket megfelelően gyakorolják, egymással szemben megfelelő magatartást tanúsítanak és képesek a gyermek neveléséhez szükséges objektív körülmények biztosítására. A két, nevelésre egyformán alkalmas szülő közül tehát a döntést a gyermek érdekére kell alapítani, azaz melyik szülőnél biztosítható jobban a gyermek jövőbeli szellemi, erkölcsi fejlődése. A bíróság a szülők nevelési képessége tekintetében szakértőt vont be a perbe, akinek a szakvéleményét aggálytalannak ítélte és ítélkezése alapjául elfogadta. A szakértő egyértelműen állást foglalt abban, hogy az alperes a készség- és a mentális fejlesztés szempontjából a gyermeknek jobb lehetőséget tud biztosítani. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a testvérek közötti kapcsolatot is. A peradatok alapján - a felperes által sem vitatva - a két lánygyermek kapcsolata nem megfelelő. Az elsőfokú bíróság a gyermek érdeke szempontjából arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mindennapos konfliktusok elkerülése a két testvér közötti kapcsolatra jó hatással lehet.

[12] A bizonyítékok értékelésével a szülői felügyeleti jogok gyakorlására az alperest jogosította fel. Ennek megfelelően rendelkezett a tartásdíjról, valamint a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásról.

[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti jogok gyakorlására a felperest jogosította fel. Ennek megfelelően kötelezte az alperest gyermektartásdíj megfizetésére, illetve szabályozta a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást.

[14] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését alaposnak ítélte az alábbiak szerint.

[15] Az elsőfokú bíróság ugyan a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, azonban tévedett, mert figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az életközösség megszűnésekor a peres felek között a szülői felügyelet gyakorlását illetően - ráutaló magatartással - megállapodás jött létre. Tény ugyanis, hogy az életközösség megszűnésekor az alperes a felperes és a gyermek elköltözése elé semmiféle akadályt nem gördített. A másodfokú bíróság az alperes magyarázatát, miszerint nem volt tudatában annak, hogy ő maga is jogosult lett volna a szülői felügyeleti jog gyakorlására, nem fogadta el. Álláspontja szerint ha az alperes a gyermek nevelésére a felperes objektív, vagy szubjektív körülményeit nem találta volna alkalmasnak, akkor azt felelős szülőként nyilvánvalóan kifejezésre is juttatja: nem járul hozzá a gyermek minden további feltétel nélküli elviteléhez. A megállapodás létrejöttét igazolja az a tény is, hogy az alperes a perindításig semmifajta igényt nem támasztott, eleget tett gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének és élt a kapcsolattartási jogával. Az elsőfokú eljárás kezdetén a felperes gyermeknevelési alkalmasságát megfelelőnek tartotta, csak a jobb háttér biztosításával érvelt. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az alperes még az elsőfokú eljárásban hozzájárult ahhoz, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel a felperest jogosítsa fel a szülői felügyeleti jog kizárólagos gyakorlására. Tény, hogy ez irányú kérelmét a felperes a rendszeres nevelési segély igénybevételére hivatkozással terjesztette elő, de a másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek ezzel kapcsolatos nyilatkozatát úgy kell értékelni, hogy azt a gyermek érdekével összhangban tette meg.