BH 2015.8.230 Ha a felperes az anyagi jog szerint őt megillető követelésnek csak egy részét érvényesíti, a többletre, a nem érvényesített követelésrészre nem terjed ki az ítélet jogereje [1952. évi III. tv. (Pp.) 130. § (1) bek. d) pont, 229. §, 321. § (1) bek.].

[1] A felek között - a korábbi szerződéses kapcsolatokat követően - 2008. június 6-án befektetési szolgáltatások nyújtására jött létre szerződés, melynek 13.7. pontja tartalmazta, hogy a felek a szerződésből eredő jogviták elbírálására a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságot kötik ki. Megállapodtak azonban abban is, hogy a szerződésből eredő pénzkövetelési igényüket fizetési meghagyásos eljárás útján is érvényesíthetik. A fizetési meghagyás elleni ellentmondás folytán indult peres eljárásra a Pesti Központi Kerületi Bíróság, illetve a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki.

[2] A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság ítéletében a felperes keresetének helyt adott és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 500 000 Ft-ot kártérítés címén, valamint ennek késedelmi kamatát és a perköltséget.

[3] A Választottbíróság ítéletében kifejtette, hogy a felperest ért kár összegét nem lehet pontosan megállapítani, az azonban biztonsággal megállapítható, hogy ez a kárösszeg számottevően meghaladhatja a felperes által a keresetben igényelt 1 500 000 Ft-ot. "A bíróság döntésének ki kell terjednie a teljes felperesi keresetre, azonban nem terjeszkedhet túl azon (ne ultra petitum). A jelen perben a felperesi kereseti kérelem 1 500 000 Ft összegű kártérítés megfizetésére vonatkozik, ezért a bíróság ennek keretei között hozta meg döntését, amikor megítélte a követelt összeget, mint amekkora kár a felperest biztosan érte." (választottbírósági ítélet 6. oldal utolsó bekezdés, 7. oldal első bekezdés).

[4] A felperes közbenső ítélet meghozatalát kérte a bíróságtól, de a Választottbíróság szerint "a jelen perben előterjesztett követelés jogalapja és a követelés összege egy eljárásban megítélhető, semmilyen ésszerű indok nem szól az elkülönítés mellett, és a Pp. főszabálya szerint az ítéletnek ki kell terjednie valamennyi kereseti kérelemre". A felperes - egyebek mellett - nem vezette le a megjelölt kártérítés kiszámítását, de ezek a körülmények nem nyújtottak alapot a közbenső ítélet hozatalára.

[5] A felperes által a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére benyújtott kereset alapján indult eljárásban a bíróság a keresetet elutasította. A Kúria, a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján eljárva, a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolásában azonban megjegyezte, hogy a választottbírósági ítélet a felperes keresetének a jogalapját állapította meg, ebben és a követelésének egy része tekintetében állt be a res iudicata hatás. Amennyiben a felperes a választottbírósági ítéletben meghatározott összegen felüli követelését is érvényesíteni kívánja, ettől nincs elzárva, tekintettel arra is, hogy a követelésének felemelése tárgyában jogfenntartó nyilatkozatot tett.

[6] Ezt követően a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben 14 052 387 Ft és ennek késedelmi kamatai, valamint a perköltség megfizetése érdekében. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 321. § (1) bekezdése alapján, a 130. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással megszüntette, mert álláspontja szerint a per tárgyát képező kártérítési igényt a választottbíróság jogerősen elbírálta.

[7] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése alapján eljárva az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy miután a választottbírósági ítélet nemcsak a követelés jogalapjáról, hanem összegéről is rendelkezett, az nem tekinthető a Pp. 213. § (3) bekezdése szerinti közbenső ítéletnek. Rámutatott, hogy a Pp. nem ismeri a jogfenntartás intézményét, az tartalmát tekintve nem tekinthető másnak, mint a kereset bizonyos feltételhez kötött jövőbeni felemelésére irányuló szándék kifejezésének. Ez azonban nem alkalmas arra, hogy az ítélet anyagi jogerejét áttörje. Álláspontja szerint a Választottbíróság nem közbenső, hanem az előterjesztett keresetet kimerítő, marasztaló ítéletet hozott. Az anyagi jogerő alapja a felperes által érvényesített jog - jelen esetben a kártérítési igény - és nem a kereseti kérelem.

[8] Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság kötelezését a per érdemi tárgyalására, valamint érdemi határozat hozatalára.

[9] Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontját, 229. §-át, valamint 321. § (1) bekezdését.

[10] Alapvetően a Kúriának a már idézett megjegyzésére hivatkozva állította, hogy nem állt be a res iudicata hatás a teljes - 1,5 millió forintot meghaladó - követelése tekintetében.

[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását az indokolás módosításával, figyelemmel a felek között létrejött választottbírósági kikötésre [Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont]. Hivatkozott arra, hogy a választottbírósági szerződés a rendes bíróság hatáskörének megállapíthatóságát kizárja.

[12] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelemre tett észrevételében hivatkozott arra, hogy a felek közötti szerződés lehetővé tette a választottbírósági kikötés mellett a jogvita fizetési meghagyás útján történő rendezését is. Utalt arra is, hogy a választottbírósági kikötés - a felperes anyagi helyzete miatt - betarthatatlan [a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 8. § (1) bekezdés].

[13] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.

[14] Elsőként megállapította, hogy a felek közötti szerződés valóban lehetővé teszi az abból eredő pénzkövetelés iránti igény fizetési meghagyás útján történő érvényesítését. A Kúria álláspontja szerint az a tény, hogy a felek között korábban választottbírósági eljárás volt folyamatban, nem akadályozza meg azt, hogy a már befejezett választottbírósági eljárást követően a követelés fennmaradt része érvényesítésének útjaként a fizetési meghagyásos eljárást válassza bármelyik fél.

[15] Ebből következően tévesen hivatkozott arra az alperes, hogy az eljárást megszüntető jogerős végzés indokolását ezért meg kellene változtatni, a bíróság hatásköre ugyanis fennállt az eljárás lefolytatására.

[16] A jogerős végzés érdemi részével kapcsolatban a Kúria rámutat arra, hogy a polgári eljárásjog valóban nem ismeri a jogfenntartás intézményét, azonban a polgári anyagi jog alapján a jogosult állíthatja, hogy az érvényesített követelésen kívül további kárigényének megtérítésére is igényt tart. (Emellett a választottbírósági eljárásban a Pp. szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a felek ebben megállapodnak, s ilyen megállapodás létrejötte nem állapítható meg a per irataiból.)