BH 1980.7.227 A sikkasztással bűnhalmazatban kell megállapítani az annak leplezése érdekében elkövetett magánokirat-hamisítást [Btk. 12. § (1) bek., 85. §, 317. § (1) bek., 276. §].

A járásbíróság a terheltet kisebb kárt okozó csalás vétségében mondta ki bűnösnek, ezért 5 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte; megállapította, hogy a szabadságvesztést - a végrehajtás elrendelése esetén - fogházban kell letölteni, egyben a terheltet a magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt mint a mg tsz gépkocsivezetője engedéllyel fuvarozást végzett az egyik tsz-tag részére, őt más községbe költöztette. A két helység közötti távolság - az oda és vissza utat figyelembevéve - 532 km. Ennek az útnak a fuvardíja 2747,20 forint. A terhelt a menetlevélen nem a ténylegesen megtett utat tüntette fel, hanem azt rögzítette, hogy jóval rövidebb távolság viszonylatában végzett fuvarozást. Ilyen körülmények között 200 km után járó 1028 forintot fizetett be a termelőszövetkezet pénztárába, a többi pénzt pedig saját céljaira fordította és a mg tsz-nek 1719,80 forint összegű kárt okozott.

A járásbíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a terhelt cselekménye kisebb kárt okozó csalás vétségét valósítja meg, s e vétség szükségszerű eszköz-cselekménye a magánokirathamisítás, ezért az utóbbi vád alól a terheltet bűncselekmény hiányában felmentette.

A megyei bíróság a terhelt cselekményét kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétségének minősítette, s ezért 15%-os bércsökkentés mellett végrehajtandó 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte, egyben a felmentésre vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a terhelt a költöző tsz-tag által kifizetett összegnek csak egy részét fizette be a termelőszövetkezet pénztárába, a másik részét jogtalanul eltulajdonította, cselekmény ennélfogva nem a csalás, hanem a sikkasztás törvényi tényállását valósítja meg. Ezért a terhelt bűnösségét a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint büntetendő kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétségében állapította meg. Kiemelte továbbá, hogy a terheltnek a magánokirathamisítást megvalósító cselekménye az adott esetben a sikkasztás leplezését szolgálta, s annak szükségszerű utócselekménye volt, ezért a terhelt terhére önálló bűncselekményként nem értékelhető.