BH 2009.5.152 Idegen nyelven kiállított csekk hiteles vagy a felek által elfogadott egyszerű magyar nyelvű fordítása esetén tisztázható csak megalapozottan a csekk fajtája, a csekk szereplőinek csekkjogi helyzete és az a körülmény, hogy a hitelintézet a csekket beváltotta-e vagy a csekk átruházása folytán olyan csekkbirtokosnak minősül-e, amelyet a csekk átruházójával szemben megtérítési igény illet meg, ha a címzett a bemutatott csekket nem fizette ki [2/1965. (I. 24.) IM rend. 14. §, 15. §, 40. §, 44-45. §].

Az eljárt bíróságok által megállapított tényállás szerint az alperes a felperes hitelintézet fiókjában 2005. február 8-án beváltás céljából 4000 GBP-ről kiállított csekket mutatott be. A csekken kibocsátóként az A. Grammat Scholl szerepelt, a csekk az alperes nevére szólt (kedvezményezett) és a fizetésre kötelezett (címzett) neveként, intézvényezettként az U. Bank volt megjelölve. Az alperes saját állítása szerint a csekket a vele vevőként üzleti kapcsolatba került D. McK. küldte meg részére. A csekk alapján 2005. március 10-én a felperes az alperes javára kifizetést teljesített, a felperes angliai számlavezető bankja - a B. Bank - azonban az U. Bank nyilatkozata alapján a csekket 2005. március 9-én kelt levelével teljesítetlenül, csalás gyanújára hivatkozással visszaküldte.

Az elsőfokú bíróság a felperes - jogalap nélküli gazdagodásra alapított - keresetének túlnyomórészt helyt adva 13. sorszámú ítéletében 1 513 770 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelezte az alperest.

Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes forgatmánnyal a felperesre ruházta át a nevére szóló csekket, és mint csekkátruházó felelősséggel tartozik a felperes felé a csekk kifizetéséért. Miután a felperes megfelelően igazolta, hogy az alperestől megvásárolt csekk kifizetésére nem került sor, jogosult volt az alperessel szemben megtérítési igényt érvényesíteni a 2/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Csr.) 40. § (1) bekezdése, 44. § (1) és (2) bekezdése, valamint 45. §-a alapján. A felek közötti csekkjogi jogviszony fennállása azonban kizárta a Ptk. 361. § (2) bekezdése és 362. §-ának alkalmazását.

Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a felperest csekkbirtokosnak és tévesen állapította meg, hogy a felperes jogosult a csekket átruházó alperessel szemben megtérítési igény érvényesítésére.

A Csr. 14. § (1), (3) bekezdése, 15. § (3) és (5) bekezdése, valamint a 31. § (1) bekezdése alapján rámutatott arra, hogy a felperes nem csekkbirtokosnak, hanem beváltónak minősült, a címzett megbízottjaként jogi pozíciója a címzett jogi pozíciójával volt azonos. A csekk fizetés végett való bemutatásával a címzett és a kedvezményezett közötti csekkjogi jogviszony megszűnt, a beváltó ezt követően már a csekk továbbforgatására nem volt jogosult és megtérítési igényt sem érvényesíthetett.

Mindezek alapján a Csr.-re alapítottan előterjesztett kereset alaptalannak minősült. A kártérítési felelősség megállapításához szükséges tényállítások megtétele és bizonyítása hiányában pedig a felperes a kárának megtérítését sem igényelheti, és - az elsőfokú ítéletben kifejtett indokok miatt - nincs helye igényérvényesítésnek a Ptk. 361. §-a alapján sem.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az 1965. évi 2. tvr. által kihirdetett Genfi Egyezmény 38. cikkelyébe, a Rendelet 40. § (1) bekezdésébe, 18., 44. és 41. §-ába ütközik. Felülvizsgálati kérelmének részletes indokolása a következő volt:

A 4000 GBP-ra kiállított és kibocsátóként egy céget megjelölő perbeli csekk tartalma nem támasztja alá, hogy annak kiállítására az alperes és D. McK. közötti adásvételi ügylet kiegyenlítése céljából került volna sor. Nem életszerű az állítólag tévesen kiállított és "fel nem használt csekk ellenértékének visszaküldésére vonatkozó kérés" sem, mert a kifizetést letiltással is meg lehetett volna akadályozni.

A felperes minden esetben ügyfelei rendelkezésére bocsátotta az Üzletszabályzatot, mely a számlaszerződés szerint is részévé vált a számlaszerződésnek.

Nem helytálló a jogerős ítéletnek a csekkjogi jogviszonyra vonatkozó okfejtése. A csekk címzettje nem a felperes volt. A felperes ugyan a csekk ellenértékét a kedvezményezett részére jóváírta, illetve kifizette, de ez az eljárás nem minősült a csekk beváltásának. A felperesnek nem kellett a csekk fedezetét ellenőriznie, hanem Üzletszabályzatában írtaknak megfelelően és visszkereseti jogának fenntartása mellett külföldi banki elszámoló partnerein keresztül el kellett számolnia. Az elszámolási láncolatban a felperes a csekk birtokába jutott, majd a csekket tovább átruházva külföldi partnere felé bonyolította az elszámolást. A bevont partner-intézmények visszkereseti joguk fenntartása mellett nyújtották az elszámolást mint szolgáltatást. Miután a perbeli esetben a csekk címzettje a csekk ellenében való kifizetést megtagadta, a felperesre "terhelte vissza" a csekk ellenértékét és ugyanezt teheti a felperes is az alperessel.

A felperes csak 2005. március 11-én értesült a csekk megtérülésének hiányáról, mert légipostai úton ekkor érkezett meg a felpereshez a B. Bank 2005. március 9-én kelt levele.