A Debreceni Ítélőtábla Bf.883/2014/5. számú határozata emberölés bűntette (ERŐS FELINDULÁSBÓL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 161. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.883/2014/5.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2015. február 2. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

v é g z é s t :

Az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2014. november 17. napján kihirdetett 4.B.190/2014/35. számú ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

Indokolás:

A Debreceni Törvényszék vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt 5 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban időt, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, a vádlott és a védő enyhítés céljából jelentettek be fellebbezést.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.556/21014/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva az első fokú ítélet megváltoztatását, a büntetések súlyosítását, egyéb részben a határozat helybenhagyását indítványozta.

A nyilvános ülésen az ügyész a fellebbezését fenntartva a büntetés súlyosítására tett indítványt. A sértetti képviselő felszólalásában kifejtette, hogy a vádlott cselekménye helyesen előre kitervelt emberölés bűntettének minősül.

A védő az enyhítést célzó fellebbezését szintén fenntartotta, a vádlott megbánását hangoztatta.

A fellebbezések nem alaposak.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is.

A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív perjogi hibát, amely a bizonyítás törvényességét érintené, vagy az érdemi felülbírálatot kizárná.

Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Helyes és hiánytalan tényállást állapított meg, mely a Be. 351. § (1) bekezdés értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

A törvényszék a tényállás megállapítása szempontjából lényeges bizonyítékokat számba vette és azokat okszerűen, a logika szabályai szerint törvényesen értékelte. Részletesen vizsgálta a vádlott védekezését, mint ahogy a cselekményről közvetlenül vagy közvetve információt szerző tanúk vallomását, az orvosszakértői bizonyítás anyagát és a releváns okiratokat. A vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte, vallomását támasztotta alá az érdemi részekben tanúvallomása, valamint a helyszíni szemle, az elkövetési eszközként használt tárgyi bizonyítási eszköz és különösen a sértetti sérüléseket leíró igazságügyi orvosszakértői vélemény. A bíróság az előzményi történéseket is megfelelően feltárta, melyeket az ítéletben foglaltak szerint a tanúbizonyítás kétséget kizáró módon bizonyított. A törvényszék behatóan vizsgálta, hogy a vádlott szenvedett-e kóros elmeállapotban és az elmeorvosszakértői bizonyítás tükrében megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott beszámítási képessége kóros indulatból fakadóan nem volt korlátozott vagy kizárt. Helyesen foglalt állást arról is a törvényszék, hogy az ölés előre kiterveltsége nem állapítható meg, e körben nem volt cáfolható a vádlotti védekezés, másfelől utalni kell rá, hogy előre kiterveltségre vonatkozó tényeket a vád sem tartalmazott. A bírói gyakorlat a Kúria 1.BK. véleményének útmutatása alapján a tettazonosság megengedőbb nézetét követi, az ítélőtábla álláspontja szerint azonban jelen ügyben a tettazonosság elve korlátját képezi annak, hogy a bíróság vád tárgyává nem is tett olyan tényeket foglaljon ítéletbe, mely igen súlyos, külön hangsúlyos jogi következményeket vonhat maga után. Egyetértett azzal is az ítélőtábla, hogy a törvényszék a helyszínen az intézkedő rendőröknek elmondottakat kirekesztette a bizonyítékok köréből. A önvádra kötelezés tilalmának elve alapján ugyanis töretlen ma már a bírói gyakorlat, hogy az alapvető terhelti jogokra figyelmeztetés hiányában a vádlott terhére a rendőröknek nyújtott és okiratba foglalt, vagy tanúvallomásban megjelenő információ bizonyítékként nem vehető figyelembe. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének hibátlanul eleget tett. Részletes és meggyőző indokát adta annak, hogy mely bizonyítékokra alapítja a tényeket és melyeket nem fogad el a tényállás alapjául. A tényállást egyébként jogorvoslat sem támadta.