BH+ 2005.1.3 Visszaélés okirattal nem állapítható meg, ha a lopás elkövetési tárgya a sértett pénztárcája, de a terhelt nem tudott arről, hogy a pénztárca közokiratokat is tartalmaz [Btk. 13. §, 277. §, 316. §].

A B. Városi Bíróság a 2003. augusztus hó 28. napján kelt ítéletével B. S. terheltet 2 rendbeli lopás vétségében és 4 rendbeli közokirattal visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek, s ezért őt - mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül 6 hónap börtönbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A már több ízben elítélt - különös és többszörös visszaeső - terhelt 2003. január 25-én, erősen ittas állapotban bement a V. G. tulajdonát képező családi ház nyitott ajtajú előszobájába. Az itt elhelyezett kabátokból és táskákból elvette V. G. sértett mobiltelefonját és pénztárcáját, valamint V. G-né gyógyszemüvegét.

A mobiltelefon, a pénztárca és az utóbbiban levő pénz értéke összesen 19 890 Ft, a gyógyszemüveg értéke pedig 10 000 Ft volt. A pénztárcában volt elhelyezve V. G. személyi igazolványa, vezetői engedélye, társadalombiztosítási kártyája és adókártyája.

A terhelt a szemüveget és a mobiltelefont a zsebébe tette, s a pénztárcát pedig - anélkül, hogy annak tartalmáról meggyőződött volna - még a kezében tartotta, amikor V. G. tetten érte és elfogta őt.

A kár teljes egészében megtérült.

A megyei bíróság a 2003. november hó 24. napján kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a 2 rendbeli lopás vétségeként értékelt cselekményt 1 rendbelinek minősítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be az említett határozatok ellen. Elsősorban azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok az elfogult V. G. sértett vallomását elfogadva állapították meg a tényállást, s azokat a személyeket, akik őt mentő vallomást tehettek volna ki sem hallgatták. Másodsorban azt kifogásolta, hogy a bűnösségét a több rendbeli közokirattal visszaélés vétségében is megállapították, holott ő - a megállapított tényállás szerint - a pénztárcát ki sem nyitotta, így nem is tudhatta, hogy abban okiratok is vannak.

A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány részben alapos.

A Be. 405. és 406. §-a kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amelyekben sor kerülhet a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatára. Ezekből a törvényi rendelkezésekből leszűrhető, hogy a megtámadott határozatokban rögzített tényállás esetleges hibái nem adnak alapot a felülvizsgálatra.

A Be. 420. §-a (1) bekezdése egyértelműen leszögezi, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban rögzített tényállás az irányadó.

Mindezekből az következik, hogy a felülvizsgálati indítványnak az a része, amely a bűnösség megállapítását azzal az érveléssel sérelmezi, mely szerint az eljárt bíróságok a tényállást megfelelő bizonyítékok hiányában állapították meg, ún. törvényben kizárt indítvány, melynek alapján érdemi felülvizsgálatnak nincs helye.

Az indítványnak az a része azonban, amely azt állítja, hogy a bűnösség megállapítására a közokirattal visszaélés vétségében tévesen, a büntető anyagi jogi rendelkezések megsértésével került sor, helytálló.