A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20302/2019/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 121. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.302/2019/7/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kardos, Pető és Törőcsik Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kardos Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Detvai Lúcia ügyvéd) által képviselt Magyar Állam alperes ellen jogalkotással okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2019. február 12. napján meghozott 71.P.23.628/2017/20. számú rész- és közbenső ítélete ellen az alperes részéről 21. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és a felperes 207.919.000 (kétszázhétmillió-kilencszáztizenkilencezer) forint és járulékai megfizetése iránti keresetét elutasítja.

A felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 1.270.000 (egymillió-kétszázhetvenezer) forintra felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 635.000 (hatszázharmincötezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 4.000.000 (négymillió) forint feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest kártérítés címén összesen 373.479.000 forint és járulékai megfizetésére. A kereseti kérelem jogalapjaként elsődlegesen a jogalkotással okozott károkért való felelősségre vonatkozó uniós jogi szabályokat, másodlagosan a Ptk. 349. § (1) bekezdését és a Ptk. 339. § (1) bekezdését, harmadlagosan Az emberi jogok európai egyezményének Első kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkét jelölte meg. Előadta, hogy az alperes a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényt (Szjtv.) módosító 2011. évi CXXV. törvény (Mód1 törvény) és a 2012. évi CXLIV. törvény (Mód2 törvény) megalkotásával jogellenesen kárt okozott a J. Kft.-nek. A Kft.-vel szemben felszámolási eljárás indult, amelynek eredményeképpen a társaságot 2017. január 11. napján a cégnyilvántartásból törölték. A Kft. tulajdonosa az R. H. Zrt. volt, amely a perbeli kárkövetelést a felperesre engedményezte. A kár összegszerűségének alátámasztására magánszakértői véleményt csatolt, amely a J. Kft. által megfizetett többletadó összegét 165.560.000 forintban, míg az üzleti tevékenységének valós piaci értékét 207.919.000 forintban határozta meg.

Az alperes kérte a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását.

Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes felelősséggel tartozik a felperesnek a J. Kft. által 2012. október 31. napján üzemeltetett pénznyerő automaták üzemeltetése megszűnéséhez kapcsolódó elmaradt haszonból eredő kár megtérítéséért. Az elsőfokú bíróság a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította és kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 200.000 forint perköltséget. Indokolásában először a felperes kereshetőségi jogát vizsgálta, és a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.45.251/2016/2. számú határozatára utalással megállapította, hogy a J. Kft. tulajdonosa a kárigényét önállóan jogosult érvényesíteni. A J. Kft. felszámolására tekintettel a perbeli igényt a Kft. már nem érvényesítheti, ezért a tulajdonos az üzletrész értékvesztése okán jogosult a kártérítés érdekében fellépni. A tulajdonos általi igényérvényesítést jogszabály nem zárja ki, annak az alapja a Ptk. 339. § (1) bekezdése. A tulajdonos a követelést nem vitásan a felperesre engedményezte, ezért az igény érvényesítésére a felperes jogosult.

Az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges, az uniós alanyi jog sérelmére alapított keresetével összefüggésben megállapította, a felperes által sérelmezett alperesi jogalkotás az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvébe nem ütközik. Kifejtette, hogy csak az uniós kárfelelősség feltételeinek fennállása esetén van lehetőség az uniós alanyi jog megsértésére alapítottan az alperes eredményes perlésére. Az uniós alanyi jogsérelem bizonyítottsága esetén az a vállalkozás, amely többségében külföldi uniós állampolgároknak nyújtott szerencsejáték szolgáltatást, a kártérítési felelősség további elemeinek bizonyítottsága esetén kártérítésre jogosult, míg az a vállalkozás, amely kizárólag a magyar állampolgároknak nyújtott a fentiekkel azonos szolgáltatást, alanyi jogsérelem bizonyítottsága hiányában kártérítésre nem jogosult. Az alperes ugyanakkor alaptalanul hivatkozott az uniós alanyi jog sérelme bizonyítottságának hiányára. A J. Kft. tevékenységének időszakában a pénznyerő automatákat igénybe vevő személyek állampolgárságának rögzítését, azonosítását előíró jogszabályi rendelkezés nem volt, ebből következően a szolgáltatást igénybe vevők személyi köre kétséget kizáróan nem bizonyítható és nem is valószínűsíthető. Ez a helyzet azonban kizárólag az alperes jogalkotási mulasztásának következménye, amely a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményére tekintettel a felperesre a bizonyítatlanság jogkövetkezményének megállapításával nem hárítható át. Az elsőfokú bíróság ezért az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-46/93. és C-48/93. számú egyesített "Brasserie" ügyben kifejtett álláspontja alapján vizsgálta, hogy történt-e uniós alanyi jogsértés, a jogsértés és a kár között fennáll-e a közvetlen ok-okozati összefüggés, és hogy a jogsértés kellően súlyos-e.

Az elsőfokú bíróság az EUB C-98/14. számú "Berlington" ítéletének 42. pontjára utalással megállapította, hogy a felperesnek az adóemelésre alapított előterjesztett kereseti kérelme alaptalan. Megállapította ugyanakkor, hogy az alperes a pénznyerő automaták játéktermekben való betiltásával a J. Kft.-nek kárt okozott. Álláspontja szerint téves az az alperesi hivatkozás, hogy a szerver alapú rendszer hatályon kívül helyezése nem járhat a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásával, ha a szolgáltató a szolgáltatás nyújtását még meg sem kezdte. A J. Kft. ugyanis a tiltást megelőzően pénznyerő automatákat üzemeltetett, és a szerver alapú rendszerre történő áttérés szándékában állt. Nem minősül szokásos vállalkozói kockázatnak, hogy a tevékenység betiltására úgy kerül sor, hogy a korábbi törvénymódosítások alapján az iparág résztvevői alappal bízhattak abban, hogy a szerver alapú üzemeltetésre hosszútávon lesz lehetőségük. A tiltással az alperes megsértette a bizalomvédelem elvét. A pénznyerő automaták üzemeltetésének szabályozása 22 éven keresztül folyamatosan szigorodott, de semmi nem utalt arra, hogy végül azonnali jelleggel betiltják a használatukat. A J. Kft. 2013. január 1. napjától is ugyanazt a szolgáltatást nyújthatta volna, mint korábban, csak az automaták szerver alapú üzemre lettek volna átállítva. Az uniós alanyi jog korlátozása mint jogsértés megállapítható, és a jogsértés jelentős súlya sem vitatható, a J. Kft. egyetlen bevételi forrását azonnali hatállyal veszítette el az alperesi jogalkotás következtében. A "Berlington" ítélet 85. pontja alapján valamely gazdasági tevékenység folytatására jogosító engedély visszavonása esetén a jogalkotó köteles e jogosultak javára megfelelő időtartamú átmeneti időszakot vagy észszerű kompenzációs rendszert biztosítani. Ennek hiányában az uniós alanyi jogot sértő jogalkotás súlyos jogsértésnek minősül.