A Kúria Kfv.37551/2015/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ERDŐVÉDELMI BÍRSÁG ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 72. §, 2009. évi XXXVII. törvény (Erdőtörvény) 108. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Rothermel Erika

A határozat elvi tartalma:

Erdővédelmi bírság kiszabásakor nem az a lényeges, hogy ténylegesen ki végzi a fakitermelést, hanem az, hogy ki az a személy, aki erre utasítást adott, akinek a munka az érdekében állt. Az erdőgazdálkodó nem mentesülhet a felelősségviselés alól, ha jogellenesen jár el és engedélyt nem kér, a haszonvételt nem jelenti be, de az ő érdekében történik a fakitermelés.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.551/2015/4.szám

A Kúria a Dr. Németi Klára ügyvéd (cím) által képviselt I.r. Felperes (cím) I.r. és II.r. Felperes (cím) II.r. felpereseknek a ... jogtanácsos által képviselt Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (1024 Budapest, Keleti Károly utca 24.) alperes ellen erdővédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. március 10. napján kelt 8.K.27.287/2014/2/II. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.287/2014/2/II. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű felperesnek külön-külön 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A Somogy Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága terepi ellenőrzést tartott 2013. április 3-án az N. erdőrészletben. Ennek során megállapította, hogy a .../1, .../3 helyrajzi számú erdőterületen 2013. január és március között illegális fakitermelés történt.

A helyszíni ellenőrzés során a hatóság rögzítette, hogy az I. és II.r. felperes végezte a fakitermelést Sz.O. jogosult szakszemélyzet megbízásából, a rendelkezésre álló és bemutatott műveleti lap szerinti 38 m3 fa helyett 103 m3 faanyag került kitermelésre. A hatóság a műveleti lapokat nem fogadta el, mert azokat nem N.N. erdőgazdálkodó, hanem V.M. írta alá. Ezért a hatóság a 2013. április 19-én kelt SOG/39/1899-5/2013. számú határozatával az I. és a II.r. felperest személyenként 1.545.000 forint, azaz összesen 3.090.000 forint erdővédelmi bírság megfizetésére kötelezte az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 108.§ (1) bekezdés d) pontja alapján, a fa kitermelésére vonatkozó előírások megsértése miatt. A bírság összegét - a kitermelt mennyiséget, az érintett fafajokat (cser, hárs, gyertyán, juhar), továbbá a büntetési tétel nagyságát (30.000 forint) meghatározva - állapította meg a hatóság az erdővédelmi bírság mértékéről szóló 143/2009.(VII.6.) Kormányrendelet 4.§ (1) bekezdés d) pontja, valamint az Evt. 82.§ (1) bekezdése alapján.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes 2013. július 25. napján kelt 04.4/1310-2/2013. számú határozatában az elsőfokú határozatot helyben hagyta.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította. Megállapította, hogy a hatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§-ában foglalt tényfeltárási kötelezettségének nem tett eleget.

A közelebbről meg nem jelölt egységes bírói gyakorlatra utalással hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a fakitermelési munkát végző vagy végeztető személyek között, illetőleg vizsgálni kell azt, hogy ki az, akit munkaviszonyban vagy vállalkozási jogviszony keretében foglalkoztatnak. Álláspontja szerint releváns az is, hogy a perbeli esetben az erdőgazdálkodó megbízásából eljáró szakszemélyzet adott utasítást a fakitermelésre, így az általa megbízott személyek ezen útmutatásnak megfelelően végezték a munkát. Az Evt. 41.§-ára utalással kiemelte, hogy az erdőgazdálkodónak kötelezettsége a haszonvételekkel kapcsolatos hatósági bejelentés megtétele, ilyen bejelentés az adott ügyben nem történt, a jogszabály az erdőgazdálkodó felelősségévé teszi azt, hogy csak azon a területen végezhet erdei haszonvételt, melyek saját kezelésében állnak és amelyre engedélyt kapott. Nem vitásan a szakszemélyzet azon a területen végeztetett fakitermelést, amelyre engedélyt nem kapott.