A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40344/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 326. §] Bírók: Kurucz Zsuzsánna, Pálinkásné dr. Mika Ágnes, Tibold Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék G.20225/2008/20., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40344/2009/4.*, Kúria Gfv.30095/2010/4.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.344/2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Maschefszky Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Székács, Magyar, Vinczúr és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Heves Megyei Bíróság 2009. április 2-án kelt 1.G.20.225/2008/20. számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés és az alperes részéről benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybehagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 137.500,- (Egyszázharminchétezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes mint szállítmányozó és a M. Ltd. mint megbízó szállítmányozási szerződést kötöttek palackozott bor és pezsgő Magyarországról az Egyesült Királyságba történő közúti fuvarozás elvégzéséhez szükséges szerződés megkötésére és a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendők elvégzésére. A szállítmányozási szerződés alapján a felperes 2006. július 5-én fuvarmegbízást adott az alperes részére a fenti termékek fuvarozására, amit az alperes elvállalt és a két részből álló küldeményt 2006. július 6-án mindkét felrakóhelyen átvette.

A szerződés általános feltételei között kikötésre került, hogy a fuvarozó köteles a lebonyolítás során előállott mindennemű akadályról, lényeges körülményről a felperes részére azonnal értesítést adni.

Az alperes részéről eljáró sofőr Angliában 2006. július 11-én a megadott helyen nem találta a címzettet, ezért egy a W. logisztikai raktárból kijövő, az alperesi gépkocsivezető által helyi dolgozónak nézett személytől kért segítséget, aki a fuvarokmányokat átvette, majd egy kb. 2 km-re lévő másik címre irányította a gépkocsit. Mivel a sofőr nem tudta, hogy hol van az új cím, ezért az információt adó személy elkísérte a szállítmánnyal együtt egy másik helyhez, amit az alperesi sofőr raktárnak nézett, a raktárba azonban nem fértek el, ezért az utcán félreállva kis teherautóra kezdték el az áru lepakolását. A felperesi fuvarszervező telefonon jelezte a gépkocsivezetőnek, hogy a megadott címen várják, erre a gépkocsivezető közölte, hogy már rakodják az árut. A felperesi fuvarszervező ennek utánanézve visszahívta a gépkocsivezetőt, hogy a címzettnél nincs az áru. Az árut ekkorra már nagyobb részben lepakolták és a második gépkocsival a rakodók elmenekültek. Ezt követően az alperes gépkocsivezetője rendőrségi feljelentést tett.

A felperes 2006. július 12-én faxot küldött az alperesnek, amiben tájékoztatta az árulopás során keletkezett károk előzetes számításáról. Ebben szerepelt az áru számla szerinti értéke, valamint a fizetendő adóterhek. Közölte azt is, hogy mivel a gépkocsivezető az árut nem a fuvarokmányon feltüntetett cégnek szolgáltatta ki, ezért a káresettel kapcsolatosan felmerülő összes költségért az alperest teszi felelőssé.

Az alperesi ügyvezető 2006. július 17-én írásbeli nyilatkozatot tett, amely szerint tudomással bír arról, hogy a 2006. július 11-én bekövetkezett káreseménnyel kapcsolatban az alperesi társaság a megrendelővel szemben felelősséggel tartozik.

A felperessel történt egyeztetést követően az alperes az ellopott áru export számla ellenértékét, azaz 11.200,- GBP-t kártérítésként 2006. november 6-án megtérített.

Az angol hatóság 2007. augusztus 24-én az Európai Unió Tanácsának 92/12/EGK, valamint az angol jövedéki adórendeletben foglaltakra hivatkozással a jövedéki adó felfüggesztését a lopás miatt megszüntette és mint árumozgatásért felelős személyt egyrészt a Sz. Zrt.-t kötelezte az ellopott áru egy részének, azaz 8.677,- GBP megfizetésére, másrészt a T.P. Kft.-t ugyancsak az ellopott áru után 10.846,-GBP jövedéki adó megfizetésére. A M. Ltd. mind a két társaság helyett az adó összegét megfizette, majd ezeket a felperesre hárította át. A felperes a 8.677,-GBP-ről az alperesnek 2007. október 1-jén állította ki a számlát, amit az alperes 2007. október 15-én visszaküldött azzal, hogy a követelést nem ismeri el. A 10.846,-GBP-ről 2008. január 17-én állította ki a felperes a számlát az alperesnek, az előző napi levelében az alperes ezen adóteher vonatkozásában is vitatta a felelősségét.

A felperes az elsőfokú bíróságra 2008. július 23-án benyújtott keresetében az alperest az 1971. évi 3. tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Árufuvarozási Egyezmény (CMR) 23. cikk 1. pontja és a 29. cikk 1. pontja alapján kártérítés jogcímén 19.523,-GBP, ennek 2006. július 13-tól a kifizetésig a CMR 27. cikk 1. pontja alapján évi 5 % késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni.

Arra hivatkozott, hogy az alperesi sofőr súlyosan gondatlanul járt el egyrészt akkor, amikor a kirakodással kapcsolatban felmerült problémáról az alperes fuvarszervezőjét nem értesítette, másrészt, amikor egy ismeretlen helyre hajtott egy magát nem igazoló személy instrukciói alapján. A jövedéki adóval kapcsolatban megjegyezte, hogy az önmagában az áru értékének részét képezi, mivel az árunak a forgalomba hozatalára jövedéki adó fizetése nélkül nincs is lehetőség. Amennyiben ez az álláspont nem elfogadható, úgy a jövedéki adó a fuvarozás során felmerült költségek közé tartozik.

Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte, egyrészt arra hivatkozással, hogy a perbeli követelés elévült, mivel a felperestől felszólamlást nem kapott, vitatva ezzel azt, hogy a felperes által részére 2006. július 12-én megküldött faxot megkapta. Amennyiben megkapta volna, úgy az nem tartalmaz határozott fizetésre való felhívást. Hangsúlyozta, hogy a sofőr nem tanúsított súlyosan gondatlan magatartást, mivel a megadott címen az adott céget nem találta, az utasítást pedig a címen talált személytől kapta. Az áru értékét megfizette, a CMR 23. pontja alapján az áru értékét meghaladó kártérítésre a felperes nem tarthat igényt. A jövedéki adó egyébként sem tartozhat az áru fuvarozása alkalmával felmerült egyéb költségek közé.

A felperes álláspontja szerint a követelése, sem az egy éves, sem a három éves elévülési időt figyelembe véve nem évült el. A 2006. július 12-i felszólamlásában foglaltakat az alperes nem vitatta, ezért az elévülés szünetelt 2007. október 15-ig, mivel az alperes ezen a napon kelt levelében vitatta első ízben a felperesi követelést. Hivatkozott továbbá arra, hogy a 2007. november 27-i felszólítása az elévülést mindenképpen megszakította. A jövedéki adó vonatkozásában álláspontja szerint a CMR szabályai nem feltétlenül alkalmazhatók, mert ha a hatóság nem hozza meg kellő időben a határozatát, akkor a kárigény határidőben nem érvényesíthető. Mivel az irányadó nemzetközi egyezmény nem tartalmaz az adott helyzetre vonatkozó szabályokat, ezért a Ptk. elévülésre vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 326. § (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Jelen ügyben a követelés az angol hatóság határozatának meghozataláig, a M. Ltd. felperes részére kiállított számláinak felperes általi kézhezvételéig nem vált esedékessé. A 2007. augusztus 28-i és a 2007. október 24-i kárszámlák kézhezvételét követően előbb felszólította, az alperest a teljesítésre, majd ennek eredménytelensége esetén 2008. július 23-án benyújtotta a keresetét, ezért az esedékessé válástól számított egy éven belül érvényesítette az igényét.