A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30095/2010/4. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék G.20225/2008/20., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40344/2009/4., *Kúria Gfv.30095/2010/4.*

***********

Gfv.IX.30.095/2010/4.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Maschefszky Etele ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Vinczúr Zsolt ügyvé által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Heves Megyei Bíróság előtt 1.G.20.225/2008. szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.344/2009/4. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.344/2009/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 179.600 (Egyszázhetvenezer-hatszáz) Ft felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az M. Ltd. mint megbízó és a felperes mint szállítmányozó között létrejött szállítmányozási szerződéshez kapcsolódóan a felperes 2006. VII. 5-én az alperes részére fuvarmegbízást adott palackozott bor és pezsgő áruknak két magyarországi felrakó helyről az Egyesült Királyságba történő fuvarozására. Az alperes alkalmazásában álló sofőr a küldeményt 2006. július 6-án mindkét felrakóhelyen átvette. Angliában 2006. VII. 11-én a megadott helyen nem találta a fuvarlevél szerinti címzettet, utóbb kiderült, hogy nem is a fuvarlevél szerinti címzettnek, hanem a W. cégnek kellett az árut átadni. Ekkor segítséget kért a W. logisztikai raktárból kijövő, helyi dolgozónak vélt egyik személytől, aki a fuvarokmányokat átvette és a sofőrt a szállítmánnyal együtt egy kb. 2 km-re lévő másik raktárhoz kísérte. Ebből a raktárból kijött egy kisteherautó és - arra hivatkozással, hogy a raktárban már nincs hely - az utcán megkezdték az áruk átpakolását a kisteherautóra. Már a második kisteherautóra is megkezdődött az átpakolás, amikor a sofőr a fuvarszervező telefonjából értesült arról, hogy a megadott címen még mindig várnak megérkezésére. Ekkor az átpakolást végző emberek a leleplezéstől tartva nagy gázadással a második félig telt kistehergépkocsival elmenekültek a helyszínről. Az alperes gépkocsivezetője rendőrségi feljelentést tett.

A felperessel történt egyeztetést követően az alperes 2006. november 6-án megfizette a felperesnek az ellopott áru exportszámla szerinti ellenértékét, azaz 11.200 GBP-t. Az angol hatóság 2007. augusztus 24-én 8.677, illetve 10.846 GBP jövedéki adó megfizetésére kötelezte azt a két magyar céget, melyek telephelyéről az alperes az árut az Egyesült Királyságba fuvarozta. Az így kivetett összesen 19.523 GBP-t a két társaság helyett az M. Ltd fizette meg, majd ezt az összeget a felperesre hárította. A felperes teljesített, majd a 8.677 GBP-ről 2007. október 1-én, a 10.846 GBP-ről pedig 2008. január 17-én számlát állított ki az alperes részére, az alperes azonban nem fizetett.

A felperes 2008. VII. 23-án benyújtott keresetében az általa az M. Ltd. részére megfizetett 19.523 GBP és ennek 5 %-os kamata tekintetében kérte az alperes kártérítésben való marasztalását. Keresetét a Ptk. 503. § (1) és (3) bekezdésére, valamint a "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben az 1956. évi május 19. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: CMR.) 23. és 29. cikkében írtakra alapította.

A követelés elévülésére is hivatkozó alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 20. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság szerint a kereseti követelés azért nem évült el, mert az alperes gépkocsivezetője súlyosan gondatlan magatartást tanúsított, és erre tekintettel az elévülési idő - a CMR. 32. cikk 1.) pontja alapján - három év volt. Ezzel kapcsolatban kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy miután a gépkocsivezető nem találta a lerakó helyet, telefonon fel kellett volna hívnia a felperest, különös tekintettel arra is, hogy maga a szerződés is előírta számára minden lényeges körülmény, akadály felmerülése esetére az azonnali értesítési kötelezettséget.

Az ítélet szerint azonban a felperes követelése érdemben alaptalan, mert a CMR. 23. cikk 4.) pontja alapján a felperes nem követelheti jövedéki adó megtérítését. Megjegyezte, hogy a keresetet akkor is el kellett volna utasítani, ha az elévülési idő - súlyosan gondatlan magatartás hiányában - egy év lett volna. A kártérítési követelés ugyanis a Ptk. 360. § (1) bekezdése alapján már a kár bekövetkeztével esedékessé vált. A kár összegének megismerésétől számítottan - azaz 2007. október és 2008. januártól - a felperesnek a Ptk. 326. § (2) bekezdésében írtakra tekintettel három hónap állt rendelkezésre az igényérvényesítéshez, keresetét azonban csak 2008. júliusban nyújtotta be a bírósághoz.

A felperes az első fokú ítélet elleni fellebbezésében a keresetének helytadó határozat meghozatalát kérte, az alperes pedig az első fokú ítélet indoklása ellen terjesztett elő fellebbezést annak megállapítása érdekében, hogy a kereseti követelés elévült.