BH 1996.6.346 A másodfokú bíróság jogerős ítélete ellen anyagi vagy eljárási jogszabálysértésre tekintettel lehet felülvizsgálatot kérni. Az eljárási jogszabálysértés esetén azonban csak akkor, ha az olyan súlyú, hogy az az érdemi döntést is befolyásolta [Pp. 270. § (1) bek.].

A felperes 1993. július 1-jétől 1993. december 31-ig, heti negyvenórás munkaidőben, határozott idejű munkaviszonyban volt az alperes igazgatója. A felperes 1993. december 9-től december 31-ig kórházi gyógykezelés alatt állt, ezt követően 1994. július 31-ig táppénzes állományban volt. A felperes a felgyógyulása után kérte 21 nap szabadságának átlagkeresettel való kifizetését, amelynek teljesítése elől az alperes elzárkózott. Ezért keresetlevéllel fordult a bírósághoz, és kérte az alperest a szabadsága pénzbeli ellenértékének, valamint kamatainak megfizetésére kötelezni.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 116 388 Ft szabadságmegváltás és 1994. január 1-jétől számított kamatai, valamint 6980 Ft illeték megfizetésére. Ítéletének indokolása szerint a felperest az 1993. évre huszonegy nap szabadság illette meg, amit nem vett ki. Az alperes arra tekintettel nem fizette ki a szabadságára járó átlagbért, mert a felperes 1993. december 8-tól betegállományba került. Az Mt. 130. §-a (2) bekezdésének a) pontja, az Mt. 151. §-a (2) bekezdésének e) pontja, és az Mt. 136. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperest a munkaviszony megszűnésére tekintettel megilleti a ki nem vett szabadságra járó átlagkereset.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Kötelezte az alperest 6980 Ft fellebbezési illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást kimerítően feltárta, és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Az igazoltan keresőképtelen munkanapok nem terhelik a szabadságot, ezért a felperest a ki nem vett szabadság pénzbeli megváltása akkor is megilleti, ha a megbetegedés a szabadságidő alatt következett be.