A Győri Törvényszék Bf.93/2019/13. számú határozata önbíráskodás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 164. §, 166. §, 234. §, 347. §, 368. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 590. §, 591. §, 592. §, 593. §, 605. §] Bírók: Kánics Éva, Király-Stelzmann Dóra, Szakácsné dr. Vöő Márta

Kapcsolódó határozatok:

Soproni Járásbíróság B.128/2017/111., *Győri Törvényszék Bf.93/2019/13.*, Kúria Bfv.1346/2019/6. (BH 2020.10.288)

***********

Győri Törvényszék, mint másodfokú bíróság

4.Bf.93/2019/13.

A Győri Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Győrben, 2019. július 4. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

Az önbíráskodás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Soproni Járásbíróság 2019. február 26. napján kihirdetett B.128/2017/111. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú bíróság által elrendelt beszámítás helyesen az előzetes fogvatartásban töltött időre vonatkozik, valamint az elsőfokú eljárásban megtartott tárgyalási napok egyikének dátuma helyesen 2018. június 22. napja.

A másodfokú bíróság a vádlott szabadságvesztésébe beszámítja a 2019. február 26. napjától a mai napig letartóztatásban töltött időt.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében hatályon kívül helyezte a Soproni Járásbíróság B.137/2015/20/1. számú ítéletének próbára bocsátás kimondó rendelkezését és a próbára bocsátást megszüntette. A vádlott at bűnösnek mondta ki 1 rb halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettében (Btk. 234.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont), 1 rb segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében (Btk. 166.§ (1) bekezdés, (3) bekezdés I. fordulat), 1 rb önbíráskodás bűntettének kísérletében (Btk. 368.§ (1) bekezdés) és 1 rb könnyű testi sértés vétségében (Btk. 164.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés).

Ezért és a B. 137/2015/20/1. számú ítéletben megállapított további 1 rb egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette (Btk. 347.§ (1) bekezdés a) pont) miatt a vádlottat - halmazati büntetésül - 7 év szabadságvesztésre, 8 év közügyektől eltiltásra és a közúti járművezetéstől végleges hatályú eltiltásra ítélte.

Megállapította a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát (börtön) és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.

Rendelkezett továbbá a beszámításról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a vádlott az ok meghatározása nélkül, védője a minősítés megváltoztatása és enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést, míg az első fokon eljárt ügyész az ítéletet tudomásul vette.

Másodfokon a főügyészség a Bfel.180/2019/1-2. számú átiratában előadta, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az ítéleti tényállást a bizonyítékokkal összhangban állapította meg, az teljes körű és megalapozott. A megalapozott tényállásból okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére valamennyi bűncselekmény vonatkozásában, melyeket az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősített és nevezett meg. A büntetéskiszabási körülmények feltárásával, azok mérlegelésével szükséges és arányos büntetést szabott ki, annak enyhítésére nem látott lehetőséget. Megalapozottnak találta az ítélet egyéb rendelkezéseit is, ezért egy tárgyalási határnap időpontjának javítása mellett az ítélet tanácsülésen történő helybenhagyását indítványozta.

A védő írásban előterjesztett fellebbezésében kifejtette, hogy álláspontja szerint a halált okozó közúti veszélyeztetés minősítése téves, a vádlott cselekménye legfeljebb súlyos testi sértést okozó közúti veszélyeztetés bűntette (Btk. 234.§ (2) bekezdés a) pont) megállapítására alkalmas, figyelemmel a szakértői vélemény azon megállapítására, hogy sértett kétséget kizáróan súlyos testi sértésnek megfelelő sérülést szenved el, amennyiben használja a biztonsági övet. Álláspontja szerint három körülmény vezetett a halálos eredmény bekövetkezéséhez, azonban ezek egyike sem róható a vádlott terhére. Ezek egyike a sértett által a biztonsági öv használatának elmulasztása, a sértett által vétett vezetéstechnikai hiba, amit a szakértő is megállapított, illetve a sértetti gépkocsi rossz műszaki állapota. E három körülményre figyelemmel nem áll fenn okozati összefüggés a vádlott cselekménye és a bekövetkezett halálos eredmény között, e három körülmény az okozati láncot - amelynek a vádlott csupán elindítója volt - egyértelműen megtörte.

A segítségnyújtás bűntette kapcsán kifejtette, az elsőfokú bíróság azon megállapítása, miszerint a vádlottnak észlelnie kellett a balesetet, nem feleltethető meg annak, hogy kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy a vádlott valóban látta a baleset bekövetkeztét. E körben hivatkozik a vádlotti gépkocsi távolságára az ütközési és a baleseti véghelyzethez képest, ami álláspontja szerint csekélynek nem nevezhető, illetve arra a körülményre, hogy nem folyt bizonyítás arra, hogy az ütközéssel járó hanghatás észlelését bármi - menetzaj, zene, stb. - akadályozta vagy korlátozta volna. Mindezek alapján a segítségnyújtás elmulasztásának bűntette aló a vádlott felmentését kérte.

Amennyiben álláspontja nem foghat helyt, a fent kifejtetteket, azaz a sértetti közrehatást kérte nyomatékos enyhítő körülményként értékelni, ami álláspontja szerint a középmértéknél jóval enyhébb büntetés kiszabását indokolja.

A másodfokú eljárásban a vádlott írásbeli beadvánnyal élt, melyben gondatlan előzéssel előidézett vészhelyzet okozásáért a felelősségét elismerte. Egy másik beadványában azon tanúk vallomását idézte, akik észlelték az ő közlekedését, abban azonban semmilyen kirívót, szabálytalant nem tapasztaltak. A segítségnyújtás elmulasztásának bűntette kapcsán arra hivatkozott, hogy olyan távolságra történt tőle a baleset, amely távolságból ő azt nem észlelhette, így mulasztás sem terhelheti.

A közúti veszélyeztetés kapcsán a közlekedésben ismert "bizalmi elvre" hivatkozott és vitatta, hogy az előzés befejezésével a felező vonalon, illetve a bal oldali forgalmi sávban haladt volna. Álláspontja szerint veszélyhelyzetet nem idézett elő, a sértetti gépkocsi indokolatlanul haladt az útpadkán, semmiféle úthiba nem indokolta a hirtelen balra visszakormányzó manőverét, ami álláspontja szerint az autó borulását okozta és amelynek következménye volt a gépkocsi rossz műszaki állapota és a biztonsági öv használatának elmulasztása miatt a sértett halála.

A másodfokú bíróság az ügyet először tanácsülésre tűzte, majd kérelemre nyilvános ülést tartott.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a vádlott és védője, valamint a főügyészség képviselője megjelentek, a vádlott és a védő a bejelentett fellebbezést fenntartották, a vádlott nyilatkozott az aktuális személyi körülményeiről is.

A védő perbeszédében az írásbeli indokolásban előadottak szerint érvelt, abból kiemelte, hogy álláspontja szerint az okfolyamatot, ami a halálos kimenetelű baleset bekövetkezéséhez vezetett, a vádlott indította el, amikor nem a KRESZ szabályoknak megfelelően hajtotta végre az előzést, ugyanakkor a biztonsági öv használatának elmulasztása és a sértett által megválasztott rossz vezetéstechnikai manőver a veszélyeztetésen túl olyan irányba vitték a történéseket, ami a halálos eredményhez vezettet.