BH+ 2007.5.202 Kiskorú veszélyeztetése nem állapítható meg a terhelt terhére, aki tartósan a lakóhelyétől távol dolgozott, és nem állapítható meg, hogy elmulasztotta gondozási kötelezettségét; a gondozási kötelezettség kizárólag a gyermekek anyjára, a terhelt feleségére hárult [Btk. 195. § (1) bek.].

A K.-i Városi Bíróság a 2006. május 9. napján meghozott és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével R. M. terheltet 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt - halmazati büntetésül - 6 hónapi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

A 2001. június 3. napján B.-n született M. és a 2002. július 29. napján B.-n született A. utónevű gyermekei vonatkozásában a szülői felügyeleti jogát megszüntette.

Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 11 676 forint megfizetésére kötelezte.

A megállapított tényállás személyi része szerint a terhelt villanyszerelő szakképzettséggel rendelkezik, raktárosként betanított munkát végez, havi jövedelme 80-90 000 forint. Vagyonát képezi egy kb. 6 millió forint értékű ingatlan és egy személygépkocsi.

Nős családi állapotú, felesége rokkant nyugdíjas. Három kiskorú gyermekük van, akiket nem ők gondoznak. Büntetlen előéletű.

A terhelt és felesége 2000. június 10-én kötöttek házasságot; 2001. évben M., 2002. évben A. utónevű gyermekeik születtek.

A történeti tényállás ezt követően az alábbiakat tartalmazza:

"A család B.-ről 2002 márciusában Sz. községbe költözött, ahol közös családi házban laktak.

A gyerekekhez rendszeresen járt védőnő, akit a szülők eleinte készségesen fogadtak, azonban miután egyes kifogások merültek fel a gyermekek nevelésével kapcsolatban, egyre ellenségesebben és elutasítóan kezdtek vele bánni, később pedig már a lakásba sem engedték be, annak ellenére, hogy 2003. május 19-én a gyámhatóság a gyermekkorúakat védelembe is vette.

A szülők a gyermekeiket napi rendszerességgel ellátták, a szobájukat - ami egy, csupán az udvarról megközelíthető, a szülők tartózkodási helyétől teljesen különálló lakrészben volt - rendben, tisztán tartották, a gyermekeket etették, ruházták.

A vádlott és felesége azonban az ellátáson felül a gyermekekkel nem törődtek, nem játszottak, nem foglalkoztak velük, hozzájuk nem igazán beszéltek, irányukba érzelmi megnyilvánulás nem volt jellemző, melynek következtében a 2004. április 27-én történt átmeneti nevelésbe vételkor a nagyobbik, akkor már 3 éves Mózes még pár szót sem tudott kimondani.

A vádlott és felesége a kk. R. M.-t és A.-t rendszeresen, hosszabb-rövidebb időre felügyelet nélkül hagyták a különálló lakrészben.

A szülői magatartás a gyermekeknél, különösen M.-nél viselkedési zavarokat okozott. A gyermekeknek az egészséges személyiségfejlődését a vádlott és felesége nem biztosította, melynek következtében M.-nél az elhanyagolás jelei megmutatkoztak.

2004. február 6. napján fél 9 óra tájban az édesanya tudta nélkül M. cipő és kabát nélkül kiszökött az utcára."

Egy közelben lakó szomszéd találta meg őt, s miután nem ismerte a kisfiút, a házi orvoshoz vitte, aki kivizsgálásra a gyermeket kórházba utalta.

Ezt követően a jegyző 2004. február 9-én kelt határozatával a gyermekeket ideiglenes hatállyal nevelő szülőnél helyezte el.

A jogerős határozat ellen, a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjára alapozottan a terhelt felmentése érdekében a meghatalmazott védő nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Jogi okfejtésének lényege szerint a Btk. 195. §-ában meghatározott törvényi tényállás kimerítéséhez súlyos kötelességszegés, és ezzel okozati összefüggésben a kiskorút érintő konkrét veszély létrejötte szükséges.

Súlyos kötelességszegés a terheltnek nem volt felróható; az a körülmény, hogy a gyermekeket egy különálló lakrészben helyezték el, ilyenként még nem értékelhető. A szülői felügyelet ugyanis a kiskorú magatartásának rendszeres figyelemmel kísérését, ellenőrzését jelenti, de nem feltételezi a szülő állandó jelenlétét a gyermekek mellett. A gyermekek napokra nem maradtak egyedül; a pár órás felügyelet nélkül hagyás pedig a kialakult bírói gyakorlat szerint bűnösség megállapításához még nem vezethet.

A terhelt gyakorlatilag állandóan dolgozott; a család megélhetéséért túlmunkákat vállalt, miután a gyermekek édesanyja a betegsége (idegbetegsége) miatt munkába állni nem tudott. Távollétében a gyermekek felügyeletét az anya látta el, tehát azért, hogy 2004. február 6-án M. elkóborolt, a terhelt nem hibáztatható.

Ugyanekkor nem állapítható meg olyan konkrét veszély létrejötte sem, ami összefüggésben állna az apa magatartásával. Azt, hogy a gyermekek az apa magatartása következtében testileg elmaradottak lettek volna, nélkülözésnek lettek volna kitéve, az eljárás minden adata cáfolta.

Erkölcsi fejlődés veszélyeztetése pedig csak nagyobb korban lehetséges, amikor a sértett gyermek személyiségének fejlettsége már elért egy bizonyos szintet; ilyenről a jelen esetben nem beszélhetünk.

Végül, hogy a M. nevű gyermeknél megállapított viselkedési zavar milyen mértékben volt visszavezethető a terhelt kötelességszegő magatartására, az eljárásban felderítésre nem került.

Vitatta az indítvány az ügyben beszerzett pszichológusi szakértői vélemény megállapításait, és az okirati bizonyítékokra hivatkozva azt is, hogy a terhelt érzelmileg nem kötődött a gyermekeihez.

A Legfőbb Ügyészség az álláspontját írásban szintén részletesen indokolta.

Kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállásban olyan alapvető tények rögzítése maradt el, amelyek hiányában a terhelt bűnösségére aggálytalanul következtetni nem lehet.

Az ítélet ténymegállapításai semmitmondóan általánosak; részben iratellenesek; a releváns tények nem kellően felderítettek.

Az eljárt bíróság a tényállás rögzítése során teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy jogilag helyes értékelésre csak konkrétan körülírt magatartás adhat alapot.

Ehhez képest a tényállásból nem tűnik ki - a bűncselekmény folyamatos jellegéhez igazodva - az elkövetés időszaka, időtartama; a terhelt életmódja; mindennapi szokásai, így munkarendje, időbeosztása sem. Nem tisztázott tehát, hogy mikor volt alkalma és ideje gyermekeivel együtt lenni.

Nem tartalmazza a tényállás mennyi ideig, milyen időpontokban és milyen körülmények között voltak a kiskorúak a különálló lakrészben elhelyezve. Továbbá, hogy a terhelt konkrétan hányszor, milyen gyakorisággal, és mennyi időre - mely életkoruktól kezdve - hagyta felügyelet nélkül a gyerekeket.